EH 2005.1343 Rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés munkajogi értékelése ugyanennek a magatartásnak a bizonyítottság hiányát alapul vevő büntetőjogi megítélésétől az eset egyedi körülményei miatt eltérhet [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 103. § (1) bek. a) pont; Be. 4. §; 331. § (1) bek.].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a büntetőeljárásban a másodfokú bíróság jogerős felmentő ítéletet hozott, ezért a perújítási ügyben meghozott másodfokú ítélet jogszabálysértő. Az alperes rendkívüli felmondásának indoka az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontjában lévő kötelezettség megsértése volt azzal, hogy a kötelezettségszegés az előzetes letartóztatásba helyezésével függött össze. A felperes a másodfokú bíróság ítéletének azt a jogi okfejtését, miszerint a büntetőeljárásban meghozott felmentő ítélet nem szolgálhat a perújítás alapjául, jogszabálysértőnek találta. Érvelésének lényege szerint a jogerős másodfokú büntető ítélet alapján az állapítható meg, hogy a kötelezettségszegés tekintetében sem szándékosság, sem súlyos gondatlanság nem terheli. A perújítási kérelmét mindvégig a büntetőeljárásban meghozott felmentő ítéletre alapította, ezért nem helytálló a másodfokú határozat indokolásának az a megállapítása sem, hogy a perújítási kérelmében az alapügyben eljárt bíróságok jogi álláspontját vitatta. Amennyiben a büntetőeljárásban meghozott ítélet az alapügyben eljárt bíróságok rendelkezésére állt volna, számára kedvezőbb döntés meghozatalát eredményezhette volna. Fentiek miatt a felperes a csatlakozó fellebbezése elbírálásának elmulasztása miatt a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkáltató nem bűncselekmény elkövetése, hanem a munkavégzési kötelezettség elmulasztása miatt szüntette meg a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással.
Az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.
A felperes 1986. július 1-jétől kocsivizsgálóként állt az alperesnél munkaviszonyban. 2001. június 24-én őrizetbe, június 26-án pedig előzetes letartóztatásba került. A felperes négy szolgálatban nem jelent meg, ezért az alperes 2001. július 4-én a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesnek a rendkívüli felmondás miatt indított keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A városi bíróság ítéletével megállapította a felperes bűnösségét szemérem elleni erőszak bűntettében, és ezért őt (3 évi próbaidőre felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélte. Az őrizetben és az előzetes letartóztatásban töltött időt a börtönbüntetésbe beszámította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperest a szemérem elleni erőszak bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A felperes a 2003. november 10-én kihirdetett másodfokú ítéletet követően, 2004. április 5-én perújítási kérelmet nyújtott be, amelyben a munkaügyi perében meghozott első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapításával elmaradt munkabért, felmentési időre járó munkabért, végkielégítést valamint 2-től 12 havi átlagkereset összegig terjedő "megváltás" megfizetését kérte. Perújítási okként a jogerős felmentő ítéletre hivatkozott, azzal, hogy ennek figyelembevétele számára kedvezőbb határozatot eredményezett volna.
A munkaügyi bíróság a perújítási kérelmet érdemben tárgyalta. Az Mt. 103. § a) pont, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a felperes terhére a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetését nem állapította meg, ezért vétlennek kell tekinteni abban, hogy a munkavégzés céljából rendkívüli felmondásban megjelölt időpontban nem jelent meg a munkahelyén. Mindezek miatt a munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság rendkívüli felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei iránti keresetet elutasító ítéletét hatályon kívül helyezte, megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az alperest az Mt. 100. §-a alapján marasztalta elmaradt munkabérben, felmentési időre járó átlagkeresetben, végkielégítésben és kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összegben.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be, amelyben a keresetét felemelte.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a perújítási kérelemmel támadott ítéletet hatályában fenntartotta. Ennek megfelelően rendelkezett az illetékek és a perköltség tárgyában.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perújítási kérelemben megjelölt ítélet nem tekinthető sem új ténynek, sem pedig az alapügyben el nem bírált jogerős bírósági határozatnak a perújítás megengedhetősége körében. A bírói gyakorlat szerint a perújítás okául felhozott ténynek az alapeljárás során meghozott jogerős ítélet keletkezését megelőzően már fenn kell állnia. Az adott esetben a felperes felmentésére a munkaügyi perben meghozott jogerős másodfokú ítélet után került sor. A megyei bíróság a jogerős büntető ítéletet nem tekintette a felperesre kedvezőbb határozatot eredményező ténynek sem, egyebek mellett azért, mert a munkáltató a rendkívüli felmondásában nem azt jelölte meg indokként, hogy a felperes bűncselekményt követett el, illetve vele szemben ennek alapos gyanúja áll fenn, hanem az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontjában lévő munkavégzési kötelezettség elmulasztására hivatkozott. Ezért a jogerős felmentő ítéletnek nincs jelentősége, tehát nem szolgálhat perújítás okául. A megyei bíróság arra is hivatkozott, hogy jogerős bírói ítélet perújítási okként akkor vehető figyelembe, ha az olyan kérdésre vonatkozik, amely az alapügy elbírálásának előkérdése. Az adott esetben a másodfokú bíróság szerint ez nem állapítható meg, mert a rendkívüli felmondás jogellenessége iránt benyújtott keresetet a bíróság a jogerős másodfokú büntető ítélet meghozatala előtt utasította el jogerősen. A megyei bíróság továbbá utalt arra is, hogy jogkérdésben nincs helye perújításnak. A másodfokú bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pont szerinti feltételek hiányában az elsőfokú bíróságnak a Pp. 266. § (1) bekezdése alapján a megengedhetőség körében kellett volna elutasítania a felperes perújítási kérelmét. Az elsőfokú bíróság ezt elmulasztotta, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a Pp. 268. § alapján a perújítási kérelemmel támadott ítéletet hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy jogkérdésben nincs helye perújítás kezdeményezésének [Pp. 260. § (1) bekezdés, BH 1996/69., 1996/605.]. Az adott esetben a felperes a perújítási kérelmével a jogerős ítélet jogi álláspontját támadta, ez az előbbiek szerint nem megengedett. A másodfokú bíróság továbbá helytállóan értelmezte az alperes rendkívüli felmondásának az Mt. 103. §-án alapuló indokát. Eszerint a felperes négy szolgálatnak nem tett eleget. Ez a kötelezettségszegés - figyelemmel arra, hogy a felperes nem vitatta, hogy a büntetőeljárásban szerepelt sértettel együtt volt a vonatban -, továbbá e magatartásával összefüggésben indult ellene büntetőeljárás, amelynek keretében őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került, kellően megalapozta a perújítási kérelemmel támadott ítéletnek az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontján alapuló jogi álláspontját, a munkából való távolmaradás a felperes magatartása, nem pedig elháríthatatlan külső ok miatt történt. Fentieken túlmenően továbbá nem hagyható figyelmen kívül, hogy a másodfokú bíróság büntetőügyben meghozott ítélete a Be. 4. §-án és a 331. § (1) bekezdésén alapult [Pp. 4. § (2) bekezdés]. A másodfokú bíróság tehát a rendkívüli felmondásnak az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontján alapuló kötelezettségszegést megjelölő indoka folytán helytállóan döntött.
A felperes - mivel a munkából való távolmaradása bizonyítottan az ő szándékos magatartásával (a sértettel együtt tartózkodás) függött össze - a perújítás megengedhetőségének hiányán túlmenően tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a kötelezettségszegés megítélésénél a büntetőeljárásban meghozott ítélet előkérdésnek minősül, illetve számára kedvezőbb határozat meghozatalát eredményezhette volna.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.049/2005. sz.)