BH 2018.8.222 Családjogi viták, így a különélő szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartásának problémái nem személyiségijog-vitában rendezhetők, az ezzel kapcsolatos esetleges szankciók alkalmazása is a családjog körébe tartoznak [Alaptörvény I. cikk (1)-(2) bek., VI. cikk (1) bek., 28. cikk., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. § (1)-(2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek. 275. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes és az alperes házastársak voltak, házasságukból 2007. május 1-jén a II. rendű felperes, 2010. szeptember 15-én pedig a III. rendű felperes gyermekek születtek. A házassági életközösségük 2013 májusában megszűnt, ekkor az I. rendű felperes a közös lakásból elköltözött. 2014 májusáig az I. rendű felperes apa és a gyermekek közötti kapcsolattartás működött, ezt követően viszont a szülők viszonya megromlott.

[2] Az I. rendű felperes 2014. november 23-án kívánta gyermekeit látni, az alperes azonban közölte, hogy a gyermekekkel együtt wellness-hétvégére utazik. Az alperes ezt követően arra hivatkozva, hogy a gyermekek az I. rendű felperessel nem kívánnak találkozni, nem biztosította a felperesek közötti találkozást 2014. december 26-án, 2015. április 9-én, 2015. június 27-én, 2015. július 11-én, 2015. július 18-án, 2015. augusztus 1-jén és 2015. szeptember 12-én. Az I. rendű felperes a lakóhelyéről, A. városból ezen időpontokban S. városba utazott abból a célból, hogy a két gyermekével kapcsolatot tartson. A gépkocsival utazás költsége 38 400 forint volt.

[3] A bíróság 2016. január 14-én jogerős ítéletével az I. rendű felperes és az alperes házasságát felbontotta és a II. és III. rendű felperes gyermekeket az alperesnél helyezte el. A jogerős ítélet szabályozta a felperesek közötti kapcsolattartást.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] Az I. rendű felperes és az eseti gondok útján a II. és III. rendű felperesek keresetükben azt kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperesnek a magán- és a családi élethez, illetve a zavartalan apai kapcsolattartáshoz való jogát, ezáltal apai és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát is. A II. és III. rendű felperesek annak megállapítását kérték, hogy a teljes családi élethez, valamint a véleménynyilvánításhoz fűződő személyiségi jogukat az alperes megsértette. Kérték, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, kötelezve őt méltányos elégtétel adására magánlevélben történő bocsánatkérés formájában, továbbá kötelezze az alperest arra, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 1 000 000 forint sérelemdíjat és az I. rendű felperesnek 100 000 forint vagyoni kártérítést a kapcsolattartás céljából fölöslegesen megtett utazással felmerült költségként.

[5] Keresetében az I. rendű felperes állításaként szerepelt az, hogy az alperes 2014. november 23-án, 2014. december 26-án, 2015. április 9-én, 2015. június 27-én, 2015. július 11-én és 2015. július 18-án, valamint 2015. augusztus 29-én és 2015. szeptember 12-én nem biztosította a felperesek közötti kapcsolattartást.

[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a találkozás időpontját érdemben az I. rendű felperessel egyeztetni nem lehet, az I. rendű felperes egyoldalú nyilatkozatokat tett. Az alperes szerint igyekszik a két gyermekét felkészíteni a kapcsolattartásra, a gyermekek viszont félnek édesapjuktól és nem kívánnak vele elmenni. Az alperes külön előadást tett arról, hogy 2015. április 9-én a találkozás megbeszélve nem volt, az I. rendű felperes nem is járt S. városban. 2015. július 11. napjával kapcsolatban előadta, hogy a gyermekek nem voltak hajlandóak az I. rendű felperessel elmenni, 2015. augusztus 29-re vonatkozóan az alperes állította, hogy az I. rendű felperes nem is járt S. városban. Az alperes előadása szerint azzal, hogy a kapcsolattartást nem az I. rendű felperes által kért időben és módon kívánja biztosítani, ő maga a gyermekek biztonságát védi, ezért ez a magatartás nem jogellenes, hanem tőle elvárható magatartás a gyermekek védelme érdekében. Előadta, hogy a megjelölt időpontokban nem volt még olyan jogerős bírói döntés, amely konkrétan meghatározta volna a kapcsolattartás időpontját és nem tekinthető jogellenes magatartásnak az, hogy az alperes a kapcsolattartás meghatározott módjához ragaszkodott.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 38 400 forintot. Ezt meghaladóan az I. rendű felperes keresetét, valamint a II. és III. rendű felperesek keresetét elutasította.

[8] Az elsőfokú bíróság a kapcsolattartáshoz való jogot a Ptk. családjogi rendelkezéseiből vezette le, minden a felperes által megjelölt dátum esetében megvizsgálta azt, hogy az alperes kellő indokkal tagadta-e meg a felperesek, vagyis az I. rendű felperes és a két gyermek találkozását. Az elsőfokú bíróság alkalmanként arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a kapcsolattartás elmaradását kellően nem tudta megindokolni. Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy önmagában nem kellő indok az, hogy az alperes azt állítja, hogy a két gyermek nem kívánt kapcsolatot tartani, mivel a gyermeket nevelő szülő kötelezettsége, hogy felkészítse a gyermeket a másik szülővel való találkozásra. Az elsőfokú bíróság szerint nem tudta igazolni az alperes azon állítását sem, hogy a gyermekek védelme érdekében járt el, mert ezt a pszichológusi szakvélemény nem támasztotta alá, a szakértő maga is javasolta az apával való kapcsolattartást, csak ennek körülményeit jelöli meg úgy, hogy időben fokozatosan és a gyermekek saját környezetében valósuljon meg.

[9] Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperes előadása N. A., H. J.-né, H. J. tanúk vallomása és a rendőri jelentése együttes értékelése alapján megállapította, hogy az I. rendű felperes a keresetben megjelölt időpontokban lakóhelyéről A. városból S. városba utazott gépjárművel. Az elsőfokú bírósága a NAV honlapján fellelhető közlemény alapján állapította meg az üzemanyag-fogyasztás normáját a S.-A. városok közötti távolság vonatkozásában, azt állapította meg, hogy összesen az elmaradt kapcsolattartással okozati összefüggésben az I. rendű felperesnek 38 400 forint költsége keletkezett, ezt kártérítésként az I. rendű felperes javára megítélte. Ezt meghaladóan az I. rendű felperes kártérítési igényét bizonyítatlanság okán elutasította.

[10] Az állított személyiségijog-sértés kapcsán az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy sem az Alaptörvény, sem a Ptk., sem az Emberi Jogok Európai Egyezménye, sem pedig a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezmény alapján nem állapítható meg, hogy a kapcsolattartáshoz való jog alapvetően a polgári jog körébe tartozó személyiségi jog lenne. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint alapvetően családjogi kérdésről van szó, a személyiségi jogi per pedig nem szolgálhat bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntésére. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a személyiségi jogok abszolút szerkezetűek, ellenben a szülő, gyermek, illetve a házastársak közötti kapcsolatok relatív jellegűek. A kifejtett álláspont szerint a kapcsolattartás szabályozására kifejezetten családjogi jogintézmények szolgálnak és ezen jogviszony polgári jogi személyiség védelem szabályai szerinti rendezése többszörös elbírálást eredményezne. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Kúria egy korábbi határozatára, amely szerint a szülők és a gyermekek egymás közötti viszonyában a kapcsolattartást sértő magatartás önmagában nem valósít meg személyiségi jogi jogsértést. Ezen körülmények között az elsőfokú bíróság a személyiségijog-sértés megállapítására, a további jogsértéstől való eltiltásra, és az elégtétel adására, valamint a sérelemdíj megfizetésére irányuló kereseti kérelmeket elutasította.