BH 2023.12.304 A jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint érvényesítheti igényét az ingatlant a bírósági végrehajtási eljárás keretében megvásárló vevő, ha az általa teljesített vételárból a végrehajtó kiegyenlíti a jelzálogjogok jogosultjainak követelését, emiatt a jelzálogjogok megszűnnek, a vevő azonban utóbb mégsem szerzi meg az ingatlan tulajdonát [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:142. § (1) bek. f) pont, 6:579. §; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 137. § (1) bek., 157. §]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A per korábbi I. rendű alperese, az E. Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: I. r. alperes) tulajdonában állt az x helyrajzi számú, ingatlan, amelyet a Bank Zrt. javára 46 000 000 forint és járulékai, továbbá az N Kft. javára 46 920 000 forint és járulékai erejéig bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog terhelt.

[2] A jelzálogjoggal terhelt ingatlant a per korábbi I. rendű alperese a 2013. május 24-i adásvételi szerződéssel eladta az alperesnek. Az alperes a kikötött 349 250 000 forint vételárat az I. rendű alperes tagjai által nyújtott és az alperesre engedményezett tagi kölcsön követelés beszámításával teljesítette.

[3] Az alperes a szerződés alapján 2013. május 24-én benyújtotta kérelmét a tulajdonjogának bejegyzésére. Az ingatlanügyi hatóság a bejegyzési eljárást a /2/2014.12.22. számú határozatával felfüggesztette, mivel a korábbi I. rendű alperes a 2013. május 24-i adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására időközben peres eljárást kezdeményezett.

[4] Az önálló bírósági végrehajtó az I. rendű alperessel szemben indult V.0 /2015. számú végrehajtási eljárásban 2015. március 30-án árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával értékesítette a felperes részére a perbeli ingatlant. A felperes a 90 000 000 forint vételárat megfizette, abból a végrehajtó felosztással egyenlítette ki a jelzálogjogok és a végrehajtási jogok jogosultjait, így fizetett ki - többek között - az N Kft.-nek 64 468 358 forintot, a Bank Zrt.-nek 16 754 867 forintot.

[5] Az Egri Törvényszék a 2018. február 16-án kelt 4.G.20.049/2015/124. számú részítéletével megállapította az alperes és a korábbi I. rendű alperes között 2013. május 24-én létrejött adásvételi szerződés semmisségét; részítéletét a Debreceni Ítélőtábla a 2018. június 19-én kelt Gf.III.30.123/2018/8. számú részítéletével helybenhagyta. A jogerős részítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezéseit a Kúria a 2018. október 25-én meghozott Gfv.VII.30.398/2018/8. számú részítéletével hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A felperes a peres eljárásban beavatkozóként részt vett, a Kúria Gfv.VII.30.398/2018/8. számú részítéletét 2018. november 12-én átvette.

[6] A felperes az ingatlant 2015. április 1-jétől, az ingatlan végrehajtó általi átadásától egészen 2019. február 20-ig birtokolta, ekkor átadta az alperesnek.

[7] A korábbi I. rendű alperes 2015. június 4-től kényszertörlési eljárás, majd 2015. október 16-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alatt állt. A jelzálogjogosultak a felszámolási eljárásban hitelezői igénybejelentést tettek. Az Egri Törvényszék a felszámolási eljárást az adós jogutód nélküli megszüntetésével 2022. április 13-án befejezte. A korábbi I. rendű alperest 2022. május 6-ával törölték a cégjegyzékből.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperes eredeti, az I. rendű és a II. rendű alperesekkel szemben 2016. november 10-én benyújtott keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy 2015. március 31-ével megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Másodlagos keresete az alperesek egyetemleges marasztalására irányult, 90 000 000 forint jogalap nélküli gazdagodás és annak 2015. március 31-től számított késedelemi kamata megfizetésére.

[9] Az elsőfokú bíróság a 91. számú részítéletével mindkét alperessel szemben elutasította a felperes elsődleges keresetét, és az I. rendű alperessel szemben elutasította a másodlagos keresetet is. A Debreceni Ítélőtábla a 2021. május 25-én kelt Gf.III.30.050/2021/2. számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett részét részben, a perköltség tekintetében megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú részítélet fellebbezett részét helybenhagyta.

[10] A felperes másodlagos keresetét véglegesen úgy tartotta fenn, hogy a perben egyedüli alperesként maradt (korábban II. rendű) alperest a megfizetett vételárból a bírósági végrehajtó által az N Kft.-nek kifizetett 64 468 358 forint és a Bank Zrt.-nek teljesített 16 754 867 forint alapján, mindösszesen 81 223 225 forint tőke és annak 2015. március 31. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579. § (1) bekezdése, 5:10. § (1)-(2) bekezdése, 5:11. § (1)-(2) bekezdése alapján.

[11] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasításra irányult. Viszontkeresetében az 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakástv.) 20. § (1) bekezdése, 91/A. § 13. pontja, 36. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen 83 100 000 forint + áfa, összesen 105 537 000 forint használati díj, másodlagosan 11 331 219 forint kártérítés, harmadlagosan 105 537 000 forint jogalap nélküli gazdagodás megfizetésében kérte a felperes marasztalását.

Az első- és a másodfokú határozat

[12] Az elsőfokú bíróság az alperes ellen fenntartott másodlagos kereset elbírálásával kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 81 223 225 forintot és annak 2019. február 21. napjától a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. A keresetet ezt meghaladóan - a kamat tekintetében - elutasította, és elutasította az alperes viszontkeresetét is.

[13] A határozat indokolása szerint az elsőfokú bíróság a másodlagos keresetet a jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 6:579. §) szabályai szerint megalapozottnak találta az alperessel szemben. Értékelte a személyes adós és a zálogkötelezett (dologi kötelezett) elváló személyét, a kielégítési jog megnyílását, a zálogjogosult választási jogát és a dologi zálogkötelezett sortartásos kifogásának hiányát, valamint a dologi jelzálogkötelezett helytállási kötelezettségének fennmaradását a bejegyzett jelzálogjog alapján azt követően is, hogy a személyes kötelezett felszámolással megszűnt. Mindebből arra következtetett, hogy az alperes az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével dologi jelzálogkötelezetté vált, az ingatlan tehermentesítésének költsége terhelte. Megjegyezte, hogy az adásvételi szerződés eredményeként a korábbi I. rendű alperessel létesített jogviszonyban megfelelő ellentételezéshez juthatott a vételár meghatározásával. Azzal, hogy a végrehajtó a felperes által megfizetett árverési vételárból a jelzálogjogosultak javára összesen 81 223 225 forintot kifizetett, az alperes ingatlanát terhelő keretbiztosítéki jelzálogjogok megszűntek, az alperes mentesült az őt dologi kötelezettként terhelő végrehajtás tűrési, végső soron fizetési kötelezettség alól. Mindez anélkül következett be, hogy az alperes és a felperes között erre irányuló bármilyen jogviszony fennállna. Mivel az ingatlan végrehajtásának tűrésével egyenértékű kötelezettségét az alperes helyett a felperes teljesítette, közöttük megvalósult a jogalap nélküli gazdagodás tényállása. A felperes szolgáltatása az árverési vételár teljesítésével utóbb okafogyottnak minősült, jogalapja utóbb megszűnt. A tartozatlan szolgáltatás egyben a jogalap nélküli gazdagodás generálklauzulája alapján követelhető az alperestől, mivel az alperes javára kimutatható a tartozatlan fizetés.