A Fővárosi Törvényszék K.33705/2011/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bíró: Nagy Szabolcs

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

19.K.33.705/2011/8.

A bíróság a dr. Kohlrusz Milán ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím.) a dr. Keresztény Péter jogi előadó által képviselt Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (cím) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az alperes 04.1/4932/2011. számú, 2011. augusztus 09. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezi.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kötelezi alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül felperesnek 100.000 (azaz Százezer) Forint összegű perköltséget.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megállapítja, hogy a le nem rótt kereseti illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés értelmében a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok tartalma alapján hozta meg döntését, valamint állapította meg az irányadó ítéleti tényállást az alábbiak szerint:

Felperesi társaság PR37F73 fajtájú kukorica vetőmagot importált a Magyar Köztársaság területére. A felperes az alpereshez fordult a szántóföldi növényfajok vetőmagvainak előállításáról szóló 48/2004. (IV. 21.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM r.) 50. § j) pontja alapján az importból származó vetőmagtétel GMO mentességre vonatkozó minősítése végett. Az alperes a ... fémzárszámú kukorica vetőmagtételből, annak fémzárolása során, 2011. április 04. napján mintát vett FVM r. 39. §-a alapján. Az alperes Központi Vetőmagvizsgálati Laboratóriumában a vett mintát megvizsgálta és a 2011. április 15. napján ... számon készült jegyzőkönyvében megállapította, hogy az "a ......... screening kvalitatív PCR módszerrel 0,1%-os kimutatási határ mellett pozitív". Az alperes a jegyzőkönyv alapján szintén 2011. április 15. napján a tárgyi kukorica vetőmagtételt hatósági zár alá helyezte.

Mindezek miatt az alperes a 04.1/49/32/2011. számú, 2011. augusztus 09. napján kelt határozatával elrendelte a zár alá vett perbeli kukorica vetőmag 2011. augusztus 19. napjáig történő megsemmisítését. Az alperes a határozatában hivatkozott az FVM r. 52/A. § (1), (2) bekezdésében, az 52/C. § (1) bekezdés első fordulatában, (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, illetőleg az 54. § (1) bekezdésében foglaltakra. Megállapította alperes, hogy perbeli kukorica vetőmagtétel nem magyarországi előállítású, annak magyarországi forgalomba hozójának a felperes minősül, mivel a vetőmagot értékesítési céllal importálta, ezért a felperest kötelezte a hivatkozott jogszabályhelyek alapján a megsemmisítésre tekintettel a laboratóriumi vizsgálat eredményéről készült jegyzőkönyv megállapítására, miszerint a genetikai módosítás vizsgálatának eredménye pozitív lett.

Felperes keresettel élt az alperesi határozattal szemben és kérte annak hatályon kívül helyezését és alperes perköltségek megfizetésére történő kötelezését. A felperes hivatkozott arra, hogy míg a laboratórium 2011. július 27. napján kapott akkreditált státuszt a Nemzeti Akkreditációs Testülettől kukorica vetőmag GMO vizsgálatára, ugyanakkor a vizsgálatról készített jegyzőkönyv ezt megelőző időpontú, így megállapítható, hogy nem akkreditált laboratórium végezte el a vizsgálatot. Felperes ugyanakkor a vizsgálatot megelőzően egy független és nemzetközi akkreditációval rendelkező laboratóriummal elvégezte ugyanezt a laboratóriumi vizsgálatot, amelynek eredménye kimutatható GMO jelenlétet nem indíkált. Felperes hivatkozott a Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló 2005. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nat tv. 3. § a) pontjában foglaltakra, valamint a 2008. július 09-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikk 10. pontjára, melyek szerint a Nemzeti Akkreditáló Testület tanúsítja, hogy egy megfelelőségértékelő szervezet megfelel a követelményeknek. Hivatkozott az 5. cikk (1) bekezdésében foglaltakra is, miszerint a megfelelőségértékelő szervezet követelményeknek megfelelő felkészültségéről akkreditálási okiratot kell kibocsátani. Utalt e körben a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 6. § (1) bekezdésére, illetőleg a 11. §-ában foglaltakra is, melyek szerint a joghatással járó mérést végző szerveket a Nemzeti Akkreditáló Testülettel akkreditáltatni kell, illetőleg a laboratóriumokat, nem elegendő a mérőműszerek hitelessége. Hivatkozott még az alperes Szervezeti és Műkési Szabályzatának kiadásáról rendelkező 13/2011. (VIII. 4.) VM utasítás (a továbbiakban VM utasítás) mellékletének 54.35. pontjában foglaltakra is, mely szerint akkreditációval rendelkező laboratóriumot kell működtetnie az alperesnek. Utalt arra is, hogy nemcsak a magyar, de a nemzetközi, úgynevezett ISTA akkreditációval sem rendelkezett az alperesi laboratórium, amely alapján alkalmas lett volna a GMO jelenlét kimutatása során alkalmazandó DNS vizsgálatok elvégzésére. Mindezek alapján tehát a laboratórium, mely azt a vizsgálati eredményt produkálta, amelyre alapította alperes a határozatát, nem volt alkalmas, hogy megbízható eredménnyel szolgáljon a hatósági döntéshez. Utalt olyan esetre is mikor ellenkező eredményt hozott a megismételt vizsgálat. E körben hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában foglaltaknak az alperes részéről történt megsértésére. Felperes elismerte, hogy az FVM r. 50. § j) pontja kifejezetten nem rögzítette az alperesi laboratórium akkreditált státuszát, ugyanakkor hivatkozott arra, hogy az említett jogszabályhely 2012. március 20-án módosításra került és a módosítás már kifejezetten előírta az akkreditált laboratóriumi mérési jegyzőkönyvet. Ezentúl hivatkozott több FVM és FVM-GKM rendeletre, hangsúlyosan az ipar területén folytatott géntechnológiai tevékenység egyes szabályairól szóló 142/2004. (IX. 30.) 12. §-ára, valamint bizottsági ajánlásra (2004/787/EK), Európai és Parlamenti Tanácsi rendeletre (882/2004/K 12. cikk.). Valamennyi felperes által hivatkozott jogszabály az akkreditált laboratóriumi státuszt követeli meg. Felperes utalt arra is, hogy alperes nem vitatta azt, hogy akkreditált státusszal rendelkezett korábban és nem vitatta azt sem alperes, hogy az újabb akkreditált státuszt megkérte, ugyanakkor nem időben gondoskodott erről, így a perbeli vizsgálatkor akkreditált státusszal nem rendelkezett. Hivatkozott a Nat tv. 19.§ (12) bekezdésére, miszerint a lejártát megelőzően már 1 évvel korábban benyújtható a kérelem. Felperes a 882/2004. számú rendeletre hivatkozott az akkreditáció körében hangsúlyosan és kifejtette azt is, hogy a rendelet nemcsak az élelmiszerekre, hanem a takarmányokra is vonatkozik.

Ezentúl felperes hivatkozott a zéró tolerancia elvére is, melyet az FVM r. 52/A. § (1) bekezdése mond ki. Utalt arra, hogy a zéró tolerancia elve a gyakorlatban a 0,1%-os hibahatárt megengedi, és csak az ezt meghaladó szennyezettségi vetőmagállomány esik a tilalom alá. Kifogásolta azt is, hogy kizárólag egyetlen tesztet végzett a laboratórium. A zéró toleranciával kapcsolatban hivatkozott a bizottság 619/2011/EU rendelet Preambulumának 13., 14., 16. és 17. bekezdéseiben foglaltakra is, melyek egyértelműen előírják a 0,01%-os hibahatárt, rendelet pedig elsőbbségi alkalmazást kell hogy nyerjen, hiszen közvetlen hatállyal bír. Csatolta az alperesi szervnek megfelelő Európai Unió szervezet honlapjáról letöltött dokumentumokat is.