BH 1970.8.6461 Az árvíz elleni védekezésnél használt homokzsákok megtöltésére szolgáló homoknak közveszély színhelyén való ellopása fokozottan közösségellenes, ami szigorú büntetés alkalmazását teszi indokolttá. A közveszély fogalma.

Sikkasztás és lopás elhatárolása [Btk. 291., 292., 296. § (2) bek. a/4. pont, 1966. évi 16. sz. tvr. 38. §, 1968. évi I. tv. 105. § (3) bek. e/4. pont].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat sikkasztással elkövetett tulajdon elleni bűntettre való felbujtás miatt öt hónapi - szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen foganatosítandó - szabadságvesztésre ítélte.

Az elítélés alapjául szolgáló tényállás lényege a következő.

Szegeden 1970 május hó második felében a Tisza és a Maros rendkívüli mértékű áradása következtében árvíz közvetlen veszélye állott elő, miért is az árvíz elleni védekezés egyik hathatós eszközeként a homokzsákok megtöltése érdekében nagymennyiségű homokra volt szükség.

K. S., az árvízvédelmi munkákra Kecskemétről kirendelt AKÖV gépkocsivezető, a homokzsákok megtöltéséhez a kijelölt bányából homokot szállított. Egyik ilyen útja során a Szeged-Ságvári telepi vasúti sorompónál őt a vádlott megszólította, és kérdezte, hogy tudna-e részére homokot hozni. A nevezett, aki a vádlottat korábban nem ismerte, igenlő választ adott. Ezután a vádlott beszállt a tehergépkocsiba, és együtt kimentek a homokbányához, ahol K. S. megrakatta a tehergépkocsit, és a homokot a vádlott lakására szállította.

K. S. még két tehergépkocsi rakomány homokot vitt a vádlott lakására, összesen 90 forint értékben. A vádlott K. S-nak 150 forintot fizetett ki a homokért.

Az ítélet ellen a vádlott és védője a Btk. 70. §-ának alkalmazása érdekében fellebbezett. A védelem vitatta, hogy a vádlott közveszély színhelyén követte el a cselekményét.

A megyei bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság helytálló indokokkal utalt arra, hogy amikor K. S. a vádlott felhívása folytán vállalkozott a homok jogtalan elvételére és annak a vádlotthoz való szállítására, a Tisza és Maros folyók rendkívül magas vízállása és ezeknek a folyóknak állandó áradása folytán Szeged város területén és annak közvetlen környékén is közveszély volt. Bár a törvény, a hatályos jog nem határozza meg a közveszély fogalmát, az állandó bírósági gyakorlat szerint a veszély akkor válik közveszéllyé, ha az nem csupán egy vagy több - de mindenesetre kisszámú - előre meghatározott személyt, hanem egy vagy több meg nem határozott vagy nagyobb számú meghatározott személyt fenyeget. Ezenfelül közveszély áll fenn még akkor is, ha jelentős értékű dolgok kerülnek veszélybe.

Ezek a feltételek a vádbeli időben Szegeden köztudottan fennállottak. Minden kétséget kizáró módon erre utaltak azok a rendkívüli intézkedések is, amelyeket az illetékes hatóságok a fenyegető árvíz elhárítása érdekében tettek. Egyebek mellett elrendelték a legmagasabb fokú árvízvédelmi készültséget, s a lakott területek megóvása és a gátak biztosítása érdekében Szegeden is hatalmas személyi és anyagi erőket összpontosítottak. A társadalom munkaképes tagjai Szegeden önkéntes alapon is nagy számban vettek részt az árvízvédelmi munkákban.