A Pécsi Ítélőtábla Pf.20016/2019/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, (1) bek., 164. §, (1) bek., 170. §, 206. §, (1) bek., 253. §, (2) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, (1) bek., 348. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Antók Éva, Kovács János, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék P.20363/2015/127., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20016/2019/5.* (ÍH 2019.132), Kúria Pfv.21037/2019/8. (BH 2021.2.44)

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.016/2019/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd ügyvédi iroda címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű (I,II. rendű felperesek címe), III.rendű felperes neve III. rendű és IV.rendű felperes neve IV. rendű (III. és IV. rendű felperesek címe) felpereseknek - (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen - mely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Hadnagy Emese ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe) beavatkozott - személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében a Pécsi Törvényszék 2018. november 15. napján kelt 15.P.20.363/2015/127. számú közbenső ítélete ellen az alperes 129. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg tizenöt napon belül az alperesnek az I. rendű felperes 254.608 (kettőszázötvennégyezer-hatszáznyolc) forint, a II. rendű felperes 404.607 (négyszáznégyezer-hatszázhét) forint, a III. rendű és a IV. rendű felperesek személyenként 134.607 (százharmincnégyezer-hatszázhét) forint elsőfokú perköltséget, valamint a beavatkozónak az I. rendű felperes 20.000 (húszezer) forint, a II. rendű felperes 25.000 (huszonötezer) forint, a III. rendű felperes és a IV. rendű felperes személyenként15.000 (tizenötezer) forint elsőfokú perköltséget.

Kötelezi a III. rendű és IV. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak, az illetékes állami adóhatóság felhívására, személyenként 192.000 (százkilencvenkettőezer) forint le nem rótt elsőfokú, valamint egyetemleges kötelezettséggel 48.000 (negyvennyolcezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi a felpereseket egyetemleges kötelezettséggel, hogy fizessenek meg az alperesnek tizenöt napon belül 25.000 (huszonötezer) forint, valamint a beavatkozónak 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az I. rendű felperes gyermeke, a III. rendű és IV. rendű felperesek unokája, a kiskorú II. rendű felperes 2012. október 30-án született az alperes Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján jobb oldali kevert típusú karfonat sérülés folytán kialakult környéki idegrendszer károsodással, aminek következtében jobb karja mozgáskorlátozott. Az I. rendű felperest 2012. október 21-én vették fel a klinikára 37 hetes terhességi korában emelkedett vérnyomás értékek és kis fokú fehérje ürítés miatt. Október 29-én tekintettel a fokozódó fehérjeürítésre és az emelkedett vérnyomására szülés indikációt határoztak el. Az I. rendű felperesnek a szülőszobán 2012. október 30-án 6 óra 45 perctől oxitocint tartalmazó infúziót adagoltak, CTG monitorozást kezdtek, majd burokrepesztést végeztek. A dekurzus szerint 10 óra 30 perckor három újjnyi méhszájat állapítottak meg, ami 12 óra 40 perckor eltűnt, ekkortól 2-3 percenként közepes erősségű toló jellegű fájások jelentkeztek. A koponya az üregben volt. A dekurzuslap szerint ekkor nyomattak, a magzati koponya az üreg mélyére, majd a ki menetbe jutott, ott mutatkozott, majd fogva maradt. 13 órakor megszületett a II. rendű felperes Apgar 8-9 értékkel, egyszer nyakra, illetve vállra csavarodott köldökzsinórral, melyet azonnal oldottak, illetve a fej mellett lévő bal kézzel. Az újszülött felvételi vizsgálatakor koponyája megnyúlt volt az áll és nyakszirt irányába, a jobb felső végtagot nem mozgatta, egyéb durva neurológiai kórjel nem volt. A zárójelentésben kiemelték, hogy megszületése óta a II. rendű felperes jobb karját nem mozgatta, fogóreflex nem volt kiváltható, a kar mozgásán kívül fizikális eltérést nem észleltek. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a II. rendű felperes jobb oldali karidegfonata sérült, a nyaki 7. és 8. gyökök a gerincvelőből kiszakadtak, ami miatt jobb karja mozgáskorlátozott. A II. rendű felperes jobb karja a terápiát és az elvégzett műtéteket követően jelenleg is bénult. A jobb kar törzstől távolítása 70 fok, a kar emelése nem kivitelezhető, a II. rendű felperes hátra nem tud nyúlni vele. A csukló és tenyér befele forduló mozgásai korlátozottak, az ujjak hajlított állásban vannak, azok feszítése minimális, illetve csak részben kivitelezhető. A II. rendű felperes a korosztályához képest kevésbé önellátó, segítségre szorul. Jobb keze ügyetlenebb, mely a többi részképesség fejlődését is befolyásolja. Rendszeres fejlesztő és rehabilitációs kezelése szükséges.

A felperesek a keresetükben vagyoni és nem vagyoni kárukat érvényesítették az alperessel szemben. Keresetlevelükben arra hivatkoztak, a II. rendű felperes sérülése traumás eredetű, az normál szülési folyamat mellett nem következhetett be, ahhoz szülési komplikáció volt szükséges. A sérülés leggyakoribb oka kitolási szakban történő váll-elakadás, illetve annak nem az előírt módon és nem szakszerűen történt kifejtése. Az orvosi dokumentáció azonban nem tartalmaz bejegyzést a váll elakadásáról, a váll kifejtésének megoldásáról, a dokumentációs hiány folytán azt kell megállapítani, hogy az alperes nem a szakmai szabályok és az elvárható gondosság elvének megfelelően járt el a váll kifejtésének technikai kivitelezése során. A szakvélemény ismeretében ezt kiegészítették azzal, az alperes mulasztott, amikor a profilaktikus javallat ellenére nem végezte el az indokolt császármetszést, amelynek esetében sokkal kisebb a karfonat sérülés kockázata mint művi szülés esetében.

Az alperes és a beavatkozó ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az alperes arra hivatkozott, hogy az I. rendű és II. rendű felperesek egészségügyi ellátása során alkalmazottai az elvárható gondossággal jártak el. A kiállított orvosi dokumentáció alapján a szülés és annak körülményei rekonstruálhatók. A II. rendű felperes egészségkárosodása nem váll-elakadás miatt következett be, nem függ össze késedelmes ellátással vagy bármiféle alperesi mulasztással. A császármetszés elvégzése nem a perbeli sérülés elkerülése érdekében volt szükséges, ezért nem áll fenn okozati összefüggés annak elmaradása és a II. rendű felperes sérülése között. Álláspontja szerint a karfonat sérülésének az esélye mind a császármetszés, mind a helyi szülés esetén egyforma.

Az alperes indítványozta a szülést vezető orvos és a szülésznő tanúkénti kihallgatását, az I. rendű és II. rendű felperesek azonban a megidézni kért egészségügyi alkalmazottak számára felhívás ellenére a titoktartás alóli felmentést nem adták meg, ezért őket az elsőfokú bíróság tanúként nem idézte.