EH 2001.583 Nem jelenti az ügyfélegyenlőség sérelmét a korábbi téves jogalkalmazási gyakorlat megváltoztatása (kárpótlási ügyekben) [1957. évi IV. tv. 2. § (5) bek., 1992. évi XXXII. tv. 2. §, 103/1997. (VI. 13.) Korm. r. 1. §].

A felperes az 1997. évi szeptember hó 29. napján kelt kérelmében - többek között - a Kányaházán 1911-ben született L. Péter nevű testvérének a deportálás során történt életvesztésére figyelemmel, testvér jogán terjesztette elő kárpótlási kérelmét. Csatolta a külföldi közjegyző előtt tett nyilatkozatáról készült közjegyzői okiratot (melyben sérelmet szenvedett testvérei neve között L. Péter neve feltüntetésre nem került), valamint az Izraeli Magyar Bevándorlók Egyesülete Országos Központjának Igazgatója felperes előadásán alapuló azon igazolását, miszerint L. Péter nevű testvére 1944-ben deportálását követően elhunyt. Az alperes határozatával a felperes kárpótlási kérelmét L. Péter nevű testvére vonatkozásában elutasította, mivel az 1997. évi XXIX. törvénnyel módosított 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt. III.) 2. §-ának (1) bekezdés d) pontjában foglalt sérelem elszenvedését, illetőleg a Kpt. III. 2. §-ának (3) bekezdése szerinti jogosultságát a felperes igazolni nem tudta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, kárpótlásra jogosultságának megállapítását kérte csatolva a már az alperesnél előterjesztett közjegyzői nyilatkozatot, és arra hivatkozott, hogy Kányaházáról a születési anyakönyvi kivonatok beszerzésére nem volt mód. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét azért utasította el, mert álláspontja szerint a Kpt. III. 2. §-ának (1) bekezdés d) pontja szerinti sérelmet, illetve (3) bekezdése szerinti igényjogosultságát a felperes igazolni nem tudta, a 103/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére. Utalt arra, hogy a felperes kérelmét a külföldi közjegyző előtt tett felperesi nyilatkozat tartalma sem támasztja alá.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresetének megfelelő döntést kért, álláspontja szerint a közjegyzői okirat igényét megalapozza, annak esetleges téves tartalma ellenére.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntését helybenhagyta, mert a felperes a 103/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (3) bekezdése előírása ellenére sem a sérelem elszenvedését, sem a jogosultság egyéb feltételeit bizonyítani nem tudta. Kifejtette, hogy a közjegyzői okirat közokiratként csak azt igazolja, hogy a felperes a közjegyző előtt megjelent, és ott az okiratban rögzített nyilatkozatot tette. A felperes saját nyilatkozata azonban a kárpótlást megalapozó sérelem elszenvedésének és a kárpótláshoz szükséges egyéb körülménynek a bizonyítására nem elégséges.

Az ítélet ellen előterjesztett és kiegészített felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és kárpótlásra jogosultsága megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a jogerős ítélet megsértette az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, amely az ügy- és ügyfélazonosság elvét rögzíti. E körben a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére utalt. Kifogásolta, hogy az alperes hasonló bizonyítékok mellett részére más testvérei után kárpótlást állapított meg, de utalt a bizonyítékok alapján az alperesi elutasító határozatot hatályon kívül helyező bírói ítéletre is.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) Pp. 274. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem keretein belül vizsgálva felül.

A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból okszerű következtetésekre jutott, jogi okfejtésével a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság egyetértett.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Abban a kérdésben kellett tehát a Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet megsértette-e az Áe. 2. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat.

Elsődlegesen rámutat a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság arra, hogy az államigazgatási eljárás szabályainak megtartása az államigazgatási eljárásban kérhető számon, a közigazgatási perben a polgári perekre vonatkozó Pp. eljárási szabályainak betartása a kötelező és a bíróságtól számon kérhető. Ebből következően a másodfokú bíróság az Áe. 2. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat nem sérthette meg.

Tartalmát tekintve a felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletbe foglalt bírói mérlegelést támadta.

Miként azonban arra a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott, a jogerős ítéletbe foglalt bírói mérlegelés felülmérlegelésére csak akkor van mód, ha az iratellenes, okszerűtlen, kirívóan ellentmondásos. E kifogás a jogerős ítéletbe foglalt bírói mérlegeléssel szemben nem foghat helyt.

A jelen közigazgatási perben a bíróságnak a per tárgyát képező alperesi határozat jogszerűsége kérdésében kellett állást foglalnia. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a felperes a R. 1. §-ának (3) bekezdésében írtak ellenére sem a sérelem elszenvedését, sem a sérelmet szenvedett és közötte fennálló rokoni kapcsolatot igazolni nem tudta, ilyen körülmények között a kárpótlási kérelmét elutasító határozat jogszerűtlenségének megállapítására lehetőség nem volt.

Ami a felperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Áe. 2. §-ának (5) bekezdésére vonatkozó sérelmet, illetve az ezzel kapcsolatos eseti döntéseket illeti, e körben rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az érintett jogesetekben az Áe. 2. §-ának (5) bekezdésében foglalt ügyfélegyenlőség sérelmét, mint alperesi súlyos eljárási szabálysértést állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. Ha ugyanis a hatóság több ügyfél esetén - azonos jogszabály és azonos tényállás mellett - más-más döntést hoz, az a kellő indokoltság hiánya esetén az alperesi közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vonhatja maga után.

Az Áe. 2. §-ának (5) bekezdése szerint az államigazgatási eljárásban mind a magyar, mind a külföldi ügyfelek a törvény előtt teljes egyenlőséget élveznek, és ügyeiket minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell intézni. A törvény előtti egyenlőség tehát azt jelenti, hogy az ügyfelek ügyeit minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell intézni. A perbeli esetben azonban az ügyfelek közötti jogosulatlan megkülönböztetés nem állapítható meg. Az ügyfélegyenlőség érvényesítése ugyanis nem járhat azzal a következménnyel, hogy az alperes korábbi téves jogalkalmazói gyakorlatát ne változtassa meg. Az a tény, hogy az alperes egyes esetekben a felperes részére, a kárpótlásra jogosító jogcímek igazolása nélkül kárpótlást állapított meg, nem alapozhatja meg, hogy a későbbiekben ne hozzon a jogszabá-lyoknak megfelelő határozatot.

A jelen ügyben hozott alperesi határozat jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes kérelmét. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. X. 39.900/2001. sz.)