BH 2014.4.102 I. A szerzői jog jogosultja nem köteles vagyoni jogát érvényesíteni, ami azonban nem jelent ingyenességet, főként nem szabad felhasználást. A szerzői jog jogosultja vagyoni sérelmének hiánya csak az elkövető terhére a vagyoni hátrány okozásának felróhatóságát zárja ki, ellenben büntetendő marad a haszonszerzés végett történő szerzői jogi jogsértés [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 329. §; 1999. évi LXXVI. tv.].

II. A res iudicata perújítási és nem felülvizsgálati ok [Be. 408. § (1) bek. b) pont].

A kerületi bíróság a 2008. június 17. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében [Btk. 329/A. § (1) bek., (2) bek. b) pont], s ezért őt 250 napi tétel, napi tételenként 200 forint, összesen 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés esetleges átváltoztatásáról, a lefoglalt 24 darab könyv elkobzásáról, a lefoglalt számlák kiadásáról, és kötelezte a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére.

A védelmi fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság a 2009. május 26. napján hozott ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, a felrótt cselekményt folytatólagosan elkövetett szerzői jogok megsértése vétségének [Btk. 329/A. § (1) bek.] minősítette, az elkobzást mellőzte - szemben az elsőfokú ítéletben megjelölt darabszámmal -, a 22 darab könyv lefoglalását megszüntette és elrendelte kiadását a terhelt részére. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályban volt büntetőtörvényt alkalmazta, s a jogi értékelésében a következőket fejtette ki.

A művet a terhelt a szerzői jog jogosultjának, a Bajor Szabadállamnak az engedélye nélkül, vagyoni haszonszerzés végett és haszonhoz is jutva Magyarországon terjesztette (értékesítette). A terhelt ezzel megsértette a Bajor Szabadállam szerzői jogát.

A másodfokú bíróság a történeti tényállást kiegészítette, s ezzel a felülbírálathoz irányadónak vette. A terhelt bűnösségére vont következtetést helytállónak találta, míg a cselekmény minősítését illetően csak részben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.

A másodfokú bíróság kifejtette, hogy

- 2002. április 1. napja előtt az adott bűncselekmény csak akkor volt büntethető, ha az elkövető a szerzői jogot vagyoni hátrányt okozva sértette meg, ámde a 2006. január 4. napján jogerős ítélet vagyoni hátrányokozás hiányában mentette fel a terheltet, ugyanis a Bajor Szabadállam nyilatkozata szerint a mű vagyoni értékkel nem bír, így annak a kiadásával nem szenvedett vagyoni hátrányt,

- 2002. április 1. napjától az adott bűncselekmény továbbra is büntethető, ha az elkövető a szerzői jogot vagyoni hátrányt okozva sértette meg, de büntethető immár akkor is, ha az elkövető vagyoni haszonszerzési célzattal (végett) sérti meg a szerzői jogot.

Jelen ügyben a korábbi helyzettel egyezően a vagyoni hátrányokozás nem állapítható meg, ugyanakkor a vagyoni haszonszerzési célzat a realizált haszontól, nyereségtől függetlenül megállapítható, mert ahhoz elegendő a vagyoni haszonszerzésre irányuló törekvés, ha az alkalmas a haszonszerzés kiváltására, és ugyan nem szükséges a tényleges vagyoni haszonhoz jutás, de a terhelt a művet pénzbeli ellenszolgáltatás fejében terjesztette. Azaz csak a mű ingyenes, ellenérték nélküli terjesztésének esetében nem valósult volna meg a bűncselekmény.

A másodfokú bíróság leszögezte, hogy a terhelt a jelen ügyben nem a mű kiadásával, hanem annak pénzért történő terjesztésével sértette meg a szerzői jogot.

A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a büntető keretjogszabályt az 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.) tölti ki tartalommal, és az 1. §-a védelemben részesíti az irodalmi alkotást, mégpedig megszorítás nélkül minden irodalmi alkotást, legyen az a törvényi példálózás szerint szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos vagy publicisztikai mű.

Szemben a védői állásponttal, az adott mű is irodalmi alkotás, ugyanis az Szjt. szerint minden szellemi alkotás jogvédelem alatt áll mennyiségi, minőségi, műfaji korlátoktól, esztétikai jellemzőktől, az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől függetlenül.

A másodfokú bíróság elvetette a védő részéről felhozott társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozást is. Ennek kapcsán azzal érvelt, hogy a terhelt már a korábbi elsőfokú ítélet indokolásából tudomást szerzett arról, hogy a cselekmény a jogszabály megváltozásával már bűncselekmény lenne, továbbá a terhelt is tisztában volt a terjesztés illegális jellegével, miután az árusítás nem nyilvános formáját ajánlotta a könyvterjesztők részére.

A másodfokú bíróság foglalkozott még azzal is, hogy a védő által becsatolt más ügybeli nyomozást megszüntető határozatnak téves az a jogi indokolása, hogy az adott mű terjesztése nem volt gazdaságos, nyereséges - megismételve, miszerint a vagyoni haszonszerzésre törekvés és a nyereség realizálása nem azonos fogalmak.

A másodfokú bíróság egyebekben

- pontosította a bűncselekmény megnevezését,

- azzal vetette el az üzletszerűséget, hogy a létfenntartás egészben vagy részben bűncselekmények elkövetésével való biztosítása nem volt megállapítható,

- azzal vetette el a mű terhelttől lefoglalt példányainak elkobzását, hogy azok nem kerültek terjesztésre, így lefoglalásuk megszüntetése mellett a terhelt részére történő kiadásukról rendelkezett.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a bűnösség megállapítása miatt, felmentése, továbbá az általa befizetett pénzbüntetés törvényes mértékű kamatokkal történő visszatérítése és a védője részére általa kifizetett költségek megtérítése érdekében.

Ennek megfelelően az indítvány a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontján nyugszik.

Az indítványozó indokai szerint

- a magánszemély feljelentő a feljelentésében, majd a tanúvallomásaiban nem közölte (elhallgatta), hogy őt korábban jogerősen felmentették a kérdéses mű kapcsán, és e művet egy kft. angol nyelven, egy bt. pedig magyar nyelven árusítja,

- őt jogerősen már felmentették, ezért a mű 1996. októberi kiadásával szerzői jogsértés nem valósult meg, így az Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. Cikkének 1. bekezdése szerint nem ítélhető el olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény,

- az Egyezmény hetedik kiegészítő jegyzőkönyve 4. Cikkének 1. bekezdése alapján pedig ugyanazon bűncselekmény miatt újabb büntetőeljárás ellene nem folyhat, és vele szemben büntetés nem szabható ki.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, s a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

Kifejtette, hogy felülvizsgálatban nem kerülhet sor a feljelentő tanúvallomásainak újraértékelésére, mert a megállapított tényállás az irányadó; ha a tanúvallomás jogerős ítélettel kimondottan hamis és a bíróság határozatát befolyásolta, az perújítási ok lehet [Be. 408. § (1) bek. c) pont].

Álláspontja szerint a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt hozott több jogerős ítélet is csak perújítás alapjául szolgálhat [Be. 408. § (1) bek. b) pont].