A Szolnoki Törvényszék Pf.21107/2018/6. számú határozata felmondás érvényességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 226. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:211. §] Bírók: Kepesné dr. Bekő Borbála, Kis István, Sándor Géza

Szolnoki Törvényszék

11.Pf.21.107/2018/6. szám

A Szolnoki Törvényszék a dr. Agócs Ákos (felperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt. felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Tomor Attila (alperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen a Szolnoki Járásbíróság előtt 5.P.20.748/2017/11. szám alatt 2017. november 21. napján meghozott felmondás érvényességének a megállapítása iránti perében a felperes 12. számú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 35.500.- (azaz harmincötezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.978.- Ft perköltséget.

A határozata indokolásában megállapított tényállás szerint a Magyar Állam 2013. december 13-án haszonbérleti szerződéseket kötött az alperessel a Város1. külterület hrsz 1., valamint az Város 2. külterület hrsz2. és hrsz3. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanoknak a 2014. október 16-tól 2034. október 15-ig történő haszonbérbe adásáról. Az alperes mindhárom ingatlanra 2014. október 31-én jelentette be a földhasználati jogát, azzal, hogy a tényleges használat kezdete 2014. október 16. napja, annak jogcíme haszonbérlet. A felperes mindhárom ingatlant megvásárolta a Magyar Államtól. Jogszerzésének az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére az uszódi ingatlanokra 2017. január 17-én, a kalocsai ingatlan vonatkozásában 2017. február 14-én került sor.

A felperes 2017. január 31-én az uszódi, 2017. március 1-én a Város1.-i ingatlanra is felmondta a határozott idejű haszonbérleti szerződést azzal az indokkal, hogy azokat 5 éven belül nem idegeníti el és saját maga használja. Tájékoztatta az alperest arról is, hogy amennyiben 3 napon belül nem veszi tudomásul a felmondást, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (későbbiekben: Tftv.) 18/A. § (2) és (3) bekezdése alapján bírósághoz fordul.

Mivel az alperes a felmondások jogszerűségét vitatta, a felperes keresetet terjesztett elő annak megállapítását kérve, hogy az alperessel 2017. január 31-én és 2017. március 1-én közölt felmondása érvényes, melynek kapcsán a haszonbérleti szerződések megszűntek. Kérte az alperes kötelezését az ingatlanok birtokba adására, továbbá az ingatlanügyi hatóság megkeresését az alperes földhasználati jogának a törlése iránt.

Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a régi földtörvénynek a szerződések aláírásakor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a haszonbérleti szerződések felmondására, ezt támasztja alá a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (későbbiekben: Jat.) 2. § (2) bekezdése. Kiemelte, hogy a Tftv. 18/A. § (2) és (3) bekezdései - a jogszabály indokolásából is kitűnően - lehetőséget biztosítanak az új termőföld tulajdonosok számára a szerződések megfelelő keretek között történő, önálló, rendes felmondására.

Az alperes a kereset elutasítását a felperesi felmondás jogellenességére hivatkozással kérte, mivel az - álláspontja szerint - nem alapulhat a felmondás időpontjában hatálytalan törvényi rendelkezésen. Azzal érvelt, hogy a haszonbérleti szerződések joghatályos felmondására a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel (későbbiekben: Földforgalmi tv.) összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (későbbiekben: Fétv.) az irányadó, mely a felperes által hivatkozott indokokat felmondási okként nem tartalmazza. Utalt arra is, hogy a perbeli jogkérdés eldöntésére egyébként is a Jat. 15. §-a az irányadó, - ezért nincs lehetőség a felperesi keresetnek történő helytadásra.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító döntését a Polgári törvénykönyv hatályba lépéséről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (későbbiekben: Ptké.) 53/C. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 6:211. §-ára alapította.

Kiemelte, hogy az új polgári jogi szabályozás bevezette a szerződésátruházás jogintézményét, mely törvényi rendelkezés a perbeli felmondás vizsgálatánál is irányadó. A Ptk. 6:340. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bérleti szerződés átszáll a vevőre a bérlet tárgyának átruházása esetén. A Ptk. 6:356. §-a szerint a haszonbérleti szerződésre a bérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni, ezért a szerződésátruházás jogintézménye a perbeli felmondások vizsgálatánál is irányadó, mivel nem vitatott peradat, hogy a haszonbérleti szerződések megkötését követően szerezte meg a felperes a perbeli ingatlanok tulajdonjogát. Mindebből az következik, hogy az eredeti szerződő felek között a szerződés megszűnt, a felperesre valamennyi a szerződésből eredő jog és kötelezettség átszállt. A peres felek között a korábbi tartalommal - külön jogi aktus nélkül - új szerződés jött létre.

Megállapította, hogy a felperes által csatolt haszonbérleti szerződések olyan felmondási okot nem tartalmaznak, amelyre a felperes hivatkozott, és ilyen okot a felmondás időpontjában hatályos törvényhely sem tartalmaz. Utalt arra is, hogy az átmeneti szabályozásnál az alperes részéről hivatkozott Jat. 15. §-a alkalmazandó az utóbb hatályba lépett földforgalmi törvény rendelkezéseit illetően.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (későbbiekben: régi Pp.) 78. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az alperesnek járó, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet keretei között meghatározott, Áfát-t is magába foglaló ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére. Megállapította továbbá, hogy az általa megfizetett kereseti illetéket is a felperes viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben annak megváltoztatása érdekében a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben mindhárom ingatlan vonatkozásában a kereseti kérelmének történő teljeskörű, a felmondás jogszerűségének a megállapítására, az ingatlanok birtokba adására, és az ingatlan-nyilvántartási törlésre is kiterjedő helytadást kért.

Jogorvoslati kérelme indokaként kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően teljeskörűen feltárta és helyesen állapította meg, azonban az alkalmazandó jogszabályok téves értelmezésével helytelen jogi következtetésre jutott, amikor a kereseti kérelmét elutasította.

Hivatkozott arra, hogy a felek közötti jogviszonyban a Ptké. 53/C. §-a szerint alkalmazni kell a Ptk. 6:208. §-ában foglalt jogintézményt, azonban a járásbíróság a szerződésátruházás jogkövetkezményeit tévesen, a jogszabályokkal és a jogirodalmi állásponttal ellentétesen értelmezte. Ellentmondó érvelésében először rögzítette, hogy a felek között új szerződés jött létre, majd az indokolását azzal folytatta, hogy a haszonbérleti szerződések nem tartalmazták a felperes által hivatkozott felmondási okokat.