BH 1994.6.346 Ha a tanulmányi szerződés kikötése szerint a munkavállalót a tanulmányai alapján szerzett képesítésének megfelelő munkakörben kell foglalkoztatni, és ennek a munkáltató az elvárható időn belül nem tesz eleget, a munkavállaló jogszerűen szüntetheti meg ennél az oknál fogva a munkaviszonyát, és a munkáltató nem követelheti tőle a tanulmányaira fordított költségei visszatérítését [48/1979. (XII. 1.) MT r. 11. §*].

A felperes 1988. november 10-én létesített munkaviszonyt az alperessel, operátor munkakört töltött be, amikor már a programozó tanfolyam első évét elvégezte. A peres felek 1988. december 1-jén tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy elvégzi a 3 éves programozó tanfolyamot, és megszerzi a programozó szakképesítést.

Az alperes viselte a tanfolyam díját, a felperes részére biztosította a munkaidő-kedvezményt és a vizsgánként három munkanap fizetett szabadság ellenértékét. Kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperest a képzettségének megfelelően foglalkoztatja tovább.

Ezzel szemben a felperes kötelezte magát, hogy a képesítés megszerzését követően két évig az alperes alkalmazásában marad.

A felperes 1991. február 14-én megszerezte a felsőfokú programozói képesítést. A munkaviszonyát 1991. június 3-ára felmondta.

Az alperes 1991. október 28-án a felperest 44 703 Ft tanulmányi költség visszafizetésére hívta fel.

A felperesnek a tanulmányi költség visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesítésére irányuló kérelmét a döntőbizottság határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.

A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és mentesítette a felperest a tanulmányi költség megfizetésének kötelezettsége alól. Kötelezte egyúttal az alperest 2682 Ft illeték megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint az alperes megszegte a tanulmányi szerződés 3. pontját, amikor a felperest 3 hónapon belül nem helyezte át programozó munkakörbe. Szerződésszegése lényeges, ezért a felperes a hatályban volt 1967. évi II. törvény (Mt.) 21. §-ának (2) bekezdése és az Mt. V. 11. §-ának (5) bekezdése értelmében mentesül a tanulmányi költségek visszafizetésének kötelezettsége alól. Az alperesnek az a hivatkozása, hogy a kollektív szerződés felsőfokú iskolai végzettséget ír elő az átsoroláshoz, nem fogadható el. A tanulmányi szerződés megkötése előtt ugyanis e tény az alperes előtt tudott volt, ennek ellenére a tanulmányi szerződés 3. pontjában vállalta, hogy a felperest a végzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja.

Az Mt. 2. §-ának (4) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettség folytán az alperest tájékoztatási kötelezettség terhelte, illetőleg teljesíthetetlen kötelezettség vállalásától tartózkodnia kellett volna.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Kötelezte az alperest 1350 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.

Álláspontja szerint, ha a munkáltató a már betöltött munkaköréhez szükséges képzettség megszerzése végett kötelezi a dolgozót a tanulmányok folytatására, őt a költségtérítések és egyéb kedvezmények tanulmányi szerződés megkötése nélkül is megilletik. Az állandó bírói gyakorlat szerint az ilyen helyzetben lévő dolgozóval kötött tanulmányi szerződés érvénytelen.

Amennyiben a munkakör ellátásához nem szükséges a megszerezni kívánt képesítés, a dolgozót alanyi jogon megilletik a törvényben biztosított kedvezmények, költségtérítésre azonban ilyenkor nem jogosult. Abban az esetben, amikor a munkáltató olyan képzettség megszerzését kívánja támogatni, amely ugyan nem kell az adott munkakör ellátásához, de amelynek a megszerzése után a dolgozót más, általában kvalifikáltabb munkakörben kívánja foglalkoztatni, a kedvezmények biztosítása végett a dolgozóval tanulmányi szerződést kell kötni.

A felek között létrejött tanulmányi szerződés tartalmából, sőt magából a szerződéskötés tényéből sem lehet másra következtetni, mint arra, hogy a felek közös akarata a tanulmányok elvégzése esetén egy másik munkakörben történő foglalkoztatásra irányult. Ellenkező esetben a szerződés érvénytelennek lenne tekinthető, ezen a címen azonban az alperes nem követelhetné vissza a felperesnek nyújtott szolgáltatásokat.

Az alperes jogi képviselője útján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben kérte az eljárt bíróságok ítéleteinek a megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását. Ezt arra alapította, hogy a tanulmányi szerződést nem szegte meg.

Kérelmét azzal indokolta, hogy a munkaviszony létesítése után a felperes engedélyt kért a programozó tanfolyam továbbfolytatásához, mert már annak első évét a korábbi munkahelyén elvégezte. Kérése alapján a vállalat tanulmányi szerződést kötött a felperessel. A tanulmányi szerződés 3. pontjában a vállalat arra vállalt kötelezettséget, hogy a dolgozót a képzettségének megfelelően abban a munkakörben foglalkoztatja tovább, amelyben a munkaviszonyt létesítették. A vállalat nem vállalt kötelezettséget arra, hogy a felperest a tanfolyam elvégzése után magasabb vagy más munkakörben foglalkoztatja. Az érvényben lévő rendeletek sem kötelezik a vállalatot, hogy a tanfolyam elvégzése után magasabb beosztásba vagy más munkakörbe helyezze a munkavállalót. A vállalat nem szegte meg a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét. Az első- és másodfokon eljárt bíróságok törvénysértő módon alkalmazták a 27/1989. (III. 25.) MT rendelet 2. §-ának (5) bekezdését, amikor a munkavállalót mentesítették a szerződésből folyó kötelezettsége alól.