BH 1996.4.187 A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett elkövetője az lehet, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, ehhez képest a csupán képviseletre jogosult személy nem lehet a bűncselekmény tettese;

a törvényi tényállásban írt "jogszabály"-on a csődtörvény rendelkezéseit kell érteni [Btk. 290. §, 291/A. §, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § d) pont és 31. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1994. november 8. napján meghozott végzésével a terhelt ellen csődbűntett miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt és társa - D. A. - alapította azt a gazdasági munkaközösséget (gmk), amelyet 1990. március 7. napján jegyeztek be a cégjegyzékbe. A társasági szerződés szerint a gmk képviseletére valamennyi tag önállóan jogosult, míg a társaság üzletvezetője a terhelt társa, D. A. volt.

A budapesti székhelyű M. Kft. kérelmére a megyei bíróság az 1993. február 4. napján közzétett végzésével fizetésképtelenség miatt megindította a felszámolási eljárást a gmk ellen; felszámolóként a P. Kft.-t jelölte ki. A megyei bíróság végzésében felhívta az adós képviselőjét, hogy a kijelölt felszámolóval vegye fel a kapcsolatot.

A felszámoló az 1993. március 17-i, majd március 30-i keletű levelében szólította fel a terheltet, hogy az 1991. évi IL. törvény (Csődtörvény) 31. §-ában foglalt kötelezettségeit teljesítse. A terhelt a felszólításnak nem tett eleget; helyette 1993. április 8. napján táviratban új időpontot kért, a megadott újabb időpontban sem jelentkezett azonban a felszámolónál.

A megyei bíróság a felszámoló bejelentése alapján előbb a terheltet ismételten felhívta a törvényben előírt kötelezettségei teljesítésére, majd a felhívás eredménytelensége miatt az 1993. szeptember 13. napján kelt végzésében a terheltet 20 000 forint pénzbírsággal sújtotta. Mivel a terhelt a bírság kiszabását követően sem teljesítette a kötelezettségeit, a felszámoló 1993. december 2. napján csődbűntett elkövetése miatt feljelentést tett a terhelt ellen.

A városi bíróság az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a terheltet a megyei bíróság egyaránt üzletvezetőként kezelte, a társasági szerződés szerint azonban a terhelt valójában a gmk képviselője volt. A városi bíróság a gmk képviselőjét az 1991. évi LXV. törvény 49. §-a (7) bekezdésének a szabályára, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 87. §-ára, valamint e törvény 28. §-ának (2) bekezdésére és a 74. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a gmk vezetőjének minősítette, figyelemmel arra is, hogy a csődeljárásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-ának d) pontja szerint a közkereseti társaságnál a gazdálkodó szervezet vezetője az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag, illetve tagok.

Mivel pedig a Btk. 291/A. §-ának rendelkezése szerint a Btk. 290. §-ában meghatározott bűncselekményt tettesként az követi el, aki a gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, és a gazdálkodó szervezet képviselője minden kétséget kizáróan ilyen személy, az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy ha a bíróság vagy a felszámoló a felhívását a gmk képviselőjéhez intézi, úgy a felszólított képviselő köteles a csődeljárásról szóló 1991. évi IL. törvény 31. §-ában előírt beszámolási, leltárkészítési kötelezettségének eleget tenni. A terhelt ezeket a kötelezettségeket nem teljesítette, ezáltal a felszámolási eljárás eredményes lefolytatását meghiúsította, így tettesként elkövette a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésébe ütköző csődbűntettet.

Az elsőfokú bíróság a joghátrányként megrovás alkalmazását azzal indokolta, hogy miután a gmk az eljárás alatt a tartozását a hitelezőjének megfizette, az elkövetett cselekmény társadalomra veszélyessége az elbírálás időpontjában már csekéllyé vált.

A városi bíróság határozata ellen a terhelt és a védő felmentésért jelentett be fellebbezést.

A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1995. január 18. napján meghozott végzésével az első fokú határozatot helybenhagyta. A megyei bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt nem tiltakozott, amikor őt a (cég)bíróság a gmk üzletvezetőjének tekintette, és ő volt az, aki a kötelezettségek teljesítésére határidő-módosítást kért, majd a bíróság által kiszabott mulasztási bírságot is tudomásul vette, ellene fellebbezést nem jelentett be. A felszámolási eljárás alatt tehát a terhelt nem vitatta annak helyességét, hogy a cégbíróság és a felszámoló egyaránt őt tekintette a gmk képviseletére is jogosult üzletvezetőnek, ugyanakkor a bírságolás jogszerűségét sem kifogásolta.

A jogkérdést illetően a megyei bíróság kifejtette: a terhelt mint a gmk tagja, nem csupán képviselte a gazdasági szervezetet, de rendelkezési jog is megillette a gmk vagyonának legalább egy részére, így a jogosultságai nem pusztán a képviseletre terjedtek ki, hanem - a már leírtak szerint - a vagyonnal történő rendelkezésre is. Ez a jogi értékítélet pedig megfelel a Btk. 291/A. §-ának (1) bekezdésében írtaknak is.

Nem értett egyet a megyei bíróság azzal a védői jogi állásponttal, hogy a cégbírósági bejegyzésnek, valamint a csődtörvény 3. §-ának d) pontjában előírtaknak megfelelően a vezetői jogosultság a terhelt társát, D. A.-t illette meg, míg a terhelt csupán képviselőnek minősül. A megyei bíróság álláspontja szerint az 1988. évi VI. törvény 28. §-ának (2) bekezdése szerint a képviselőkre is a gazdasági társaságot vezetőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez a törvényi rendelkezés összhangban van a Btk. 291/A. §-a (1) bekezdésének rendelkezésével, amely a bűncselekmény alanya értelmezésében a vagyon rendelkezésével összefüggő szerepkört fogalmaz meg. A terhelt pedig mint tulajdonostárs rendelkezési joggal is bírt, tehát nem olyan képviselő, mint aki nem tagja a gazdasági közösségnek (mint pl. az ügyvéd). A terhelt a feleségével közösen alapított gmk-t, és őt a felszámolási eljárásban a társasági törvény 28. §-a szerinti vezetőként kezelték; ezt elfogadta, de nem tartotta be a törvény 32. §-ának általános rendelkezését, és nem tanúsította a tőle elvárható gondosságot.

Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság a terheltet a betéti társaság tulajdonosi és képviseleti jogosultságokkal felruházott tagjaként, vezetőnek minősítette, amely megalapozza a csődbűntett alanyaként a büntetőjogi felelősségét.