A Nyíregyházi Törvényszék Mf.21072/2012/4. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 252. §, 253. §, 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 9. §, 36. §, 38. §, 39. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25. §, 30. §] Bírók: Dobó Katalin, Kostyákné dr. Vass Ágnes, Szalókiné dr. Szőllősi Anna

Nyíregyházi Törvényszék

Nyíregyháza

4.Mf.21.072/2012/4.

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Dr. Vaskó László ügyvéd (4400 Nyíregyháza, Korányi F. u. 12.) által képviselt felperesnek - Dr. Imre György ügyvéd alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indult eljárásban a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2012. április 4. napján kelt 1.M.291/2011/11. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon meghozta és a 2012. október 30. napján megtartott nyilvános határozathirdetésen kihirdette az alábbi

KÖZBENSŐ ÍTÉLETET:

A törvényszék a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatja, megállapítja, hogy a 2011. február 17-én kelt, Gy. J. polgármester által aláírt és a 2011. március 9. napján kelt 599-1/2011. számú, a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető határozatok jogellenesek.

A felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél 2011. július 21. napján szűnik meg.

Az iratokat a törvényszék visszaküldi a munkaügyi bíróságnak a felperes összegszerű igényének az elbírálása végett.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A felperes keresetében kérte, hogy:

- a bíróság állapítsa meg, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg:

o ezért a jogviszonya 2011. július 21. napján szűnt meg,

o amennyiben az első kereseti kérelmet nem találja megalapozottnak a bíróság, a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése miatt állapítsa meg, hogy a jogerős munkaügyi bírósági ítéletig áll fenn a közalkalmazotti jogviszonya,

- kötelezze az alperest:

o elsődlegesen 18 havi átlagkeresetnek megfelelő átalány kártérítés megfizetésére, 1.872.000.- Ft összegben a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján, ha az első kereseti kérelmét találná alaposnak a munkaügyi bíróság,

o elmaradt munkabér megfizetésére 2011. július 22-től a jogellenes jogviszony megszüntetését megállapító határozat jogerőre emelkedéséig, mely elmaradt jövedelembe számítsa be az alperes részére folyósított munkanélküli ellátás összegét, amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy a jogviszonya jogerős munkaügyi bírósági ítéletig áll fenn,

o 6 havi átlagkeresetnek megfelelő átalány kártérítés viselésére, ha az utóbbi kereseti követelés a megalapozott,

- az Mt. 10. § (3) bekezdése alapján kártérítés címén marasztalja a bíróság az alperest az elsődleges kereseti kérelemben megjelölt összeg vagy vagylagosan a másodlagos kereseti kérelemben megjelölt összeg megfizetésére, amennyiben az előző két kereseti kérelme alaptalan lenne,

- a Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján kérte, hogy Cs. L. polgármester és a felperes között 1999. március 30. napján, illetve 2000. április 3. napján kelt, az alperes által közalkalmazotti jogviszony létrehozására irányuló megállapodásnak, a J. Község Önkormányzat Képviselő-testület részéről történő jóváhagyó nyilatkozatát pótolja a bíróság, amennyiben erre nem lát lehetőséget, úgy az érvénytelen megállapodást nyilvánítsa érvényesnek a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján.

A munkaügyi bíróság a keresetet teljesen elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 80.000.- Ft perköltséget.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést törvényes határidőn belül.

A fellebbezésében kérte elsődlegesen a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróságnak a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasítását, amennyiben erre a törvényszék nem látna lehetőséget, a munkaügyi bíróság ítéletének a megváltoztatását, a vagylagos kereseti kérelmének megfelelő marasztalását az alperesnek és kötelezését első-, másodfokú perköltség megfizetésére.

A felperes képviselője az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét részben:

- a Pp. 252. § (2) bekezdésére alapította, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megsértette a Pp. 3. § (3) bekezdését, nem tájékoztatta arról a felperest, hogy neki kell bizonyítania, hogy a közalkalmazotti jogviszony létesítésére kötött szerződés érvényes,

- a Pp. 252. § (3) bekezdésére alapította, hivatkozva arra, hogy a munkaügyi bíróság a felperesi indítvány ellenére nem szerezte be a képviselő-testület jegyzőkönyvét, így nem került tisztázásra az sem, hogy született-e alakszerű határozat a jogviszony létesítésekor a képviselő-testület részéről arra, hogy jóváhagyja a polgármester azon intézkedését, mely szerint a felperessel jogviszonyt létesít.

A felperes képviselője megalapozatlannak tartotta a munkaügyi bíróság ítéletének azt a megállapítását, hogy a felperes és az alperes között közalkalmazotti jogviszony nem jött létre.

Utalt arra a fellebbező fél, hogy a munkaügyi bíróság bizonyítási eljárást nem folytatott le, hanem az Mt. 8. § (1) bekezdésére hivatkozva hivatalból állapította meg a semmisséget, erre pedig nem lett volna lehetősége, mert a jogszabály szerint a semmisséget hivatalból akkor kell figyelembe venni, ha a semmisség a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem orvosolható.

Hivatkozott arra a fellebbező felperesi képviselő, hogy:

- a Kjt. 83/A §a alapján a munkaügyi bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül arra a következtetésre jutott, hogy Cs. L. polgármester az alperes képviseletében úgy írta alá a felperes kinevezési okiratát, hogy erre a képviselő-testülettől felhatalmazással nem rendelkezett, a felperes karbantartói munkakörben való foglalkoztatásáról, kinevezéséről nem döntött a képviselő-testület,

- a munkaügyi bíróság álláspontja szerint, mivel a kinevezés nem tartalmazza a munkáltató nevét, ezért az Mt. 76. § (6) bekezdésébe ütközik, így a kinevezés semmis.

A felperesi képviselő utalt arra, hogy a Pp. 163. §-a, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a felek előadásait és a bizonyítékokat egybe kellett volna vetnie a munkaügyi bíróságnak, de ennek a kötelezettségnek a munkaügyi bíróság nem tett eleget. Figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes az eljárás megindításától azt az álláspontot képviselte, hogy a felperes és közte a közalkalmazotti jogviszony létrejött, csak az utolsó tárgyaláson hivatkozott arra az alperesi képviselő, hogy érvényesen nem jött létre a közalkalmazotti jogviszony, a kinevezés érvénytelen. Az érvénytelenség körében a bizonyítási teher az alperest terhelte, ennek ellenére a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül az alperesi nyilatkozat alapján állapította meg a kinevezés érvénytelenségét semmisség miatt a munkaügyi bíróság.

A fellebbezési érvelés szerint: "Álláspontunk szerint vitathatatlan, hogy az ügybeli kinevezés nem tartalmazza az alperesi munkáltató nevét, azonban álláspontunk szerint az ügybeli kinevezés tartalmazza az alperesi munkáltató megnevezését, az azonosító szám alapján kétséget kizáróan be lehet azonosítani, illetve ezen törzskönyvi azonosító szám alapján is kerülnek a költségvetési szervek beazonosításra." (fellebbezés 2. oldal utolsó bekezdés, 3. oldal első bekezdés)