BH 2011.4.92 I. Megvalósítja a többrendbeli csalás bűntettét, aki több személytől olyan kölcsönöket vesz fel, amelyek visszafizetésének szándéka már az összegek felvételekor is hiányzik és ezek visszafizetésére objektív lehetősége sincs [Btk. 13. §, 318. § (1) bek.].

II. A sikkasztás és a csalás az üzletszerűség szempontjából hasonló cselekmény. Az üzletszerűség egy bűncselekménnyel kapcsolatban is megállapítható, ha a terhelt rendszeres haszonszerzésre törekvő akarat-elhatározása további bűncselekmények elkövetése tekintetében is felismerhető [Btk. 137. § 9. pont, 317. § (1) bek., 318. § (1) bek. 39/2007. BKv.].

A városi Bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 7 rb. jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, amelyből 2 rb.-t folytatólagosan követett el és 1 rb. nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettében. Ezért a terheltet - halmazati büntetésül - 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a terhelt büntetését 2 év 10 hónapi börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra enyhítette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

I.) A terhelt 2005. május 03. napjától 2005. október 30. napjáig állt a D. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. alkalmazásában, mint üzletkötő.

2005. május 17. napján a kft. irodájában a HRC Kft. képviselőjétől átvett 1 000 000 forint készpénzt, amelyről átadás-átvételi jegyzőkönyv is készült.

Az átvett összeget a terheltnek a D. Kft.-vel megbízásos jogviszonyban álló A. Rt. felé kellett volna továbbítania, ő azonban ezt sem a sértett pénztárába, sem a bankszámlájára nem fizette be, hanem az átvételt követő rövid időn belül saját céljaira fordította.

A bűncselekményt a terhelt az A. Rt. sértett sérelmére 1 000 000 forint értékben követte el, amely kár nem térült meg.

II.) A terhelt 2005. október hónap végén lízingből visszavásárolt eszközök átmeneti finanszírozásának indokával 10 000 000 forint kölcsönt kért N. L. T. sértettől, 2005. november végi visszafizetést vállalva.

A kölcsönszerződés megkötésekor annak írásba foglalása nem történt meg, arra csak utólag, december 13-án került sor. 2006. január 6-án a terhelt tartozáselismerő nyilatkozatot tett. A kölcsönből csak 1 000 000 forintot fizetett vissza.

III.) 2005. december 22-én a terhelt az előzőhöz hasonló indokkal 8 850 000 forintot, majd december 29-én további 1 700 000 forintot kölcsönt kért M. F. sértettől.

A terhelt a kölcsönből 1 000 000 forintot fizetett vissza.

IV.) A terhelt 2005. augusztus hónapban ugyanilyen indokkal 14 900 000 forint kölcsönt kért F. I. A. sértettől. A kölcsönszerződés megkötésekor annak írásba foglalására nem került sor, a terhelt a kölcsön törlesztését meg sem kezdte, 2005. november 26-án tartozáselismerő nyilatkozatot tett. A kölcsönt azonban nem fizette vissza, az okozott kár nem térült meg.

V.) A terhelt 2005. augusztus-október hónap vége közötti időben ugyancsak lízingből visszavásárolt eszközök átmeneti finanszírozásának indokával több részletben, összesen 21 000 000 forint kölcsönt kért S. G. sértettől. A szerződés megkötésekor annak írásba foglalása nem történt meg, a terhelt a kölcsön törlesztését meg sem kezdte, 2005. december 30-án tartozáselismerő nyilatkozatot írt alá, a kölcsönt azonban nem fizette vissza, a kár nem térült meg.

VI.) A terhelt 2005. év nyarán az előzőhöz hasonló indokkal 3 600 000 forint kölcsönt kért F. I. sértettől. A kölcsönszerződés megkötésekor annak írásba foglalására nem került sor, a terhelt a kölcsön törlesztését meg sem kezdte, 2005. szeptember 29-én tartozáselismerő nyilatkozatot töltött ki, amelyben vállalta, hogy 2005. október 20. napjáig 4 230 000 forintot megfizet a sértett részére.

2005. december 21. napján a terhelt újabb nyilatkozatot írt alá, amelyben 2006. január 10. napjára 5 700 000 forint megfizetésére tett ígéretet. A kölcsön visszafizetésére azonban nem került sor, a kár nem térült meg.

VII.) A terhelt 2005. szeptember hónapban hasonló indokkal 3 800 000 forint kölcsönt kért R. I. sértettől azzal, hogy egy hónapon belül 4 230 000 forintot fizet majd vissza a sértett részére. A kölcsönszerződés megkötésekor azt nem foglalták írásba, a kölcsön törlesztését a terhelt meg sem kezdte, 2005. szeptember 23. napján az ügyletről tartozáselismerő nyilatkozatot tett, amelyben 2005. október 20. napjáig 4 230 000 forint megfizetését vállalta.

2005. december 16-án a terhelt újabb nyilatkozatot írt alá, amely szerint 2005. december 19. napján a sértett számlájára 4 550 000 forintot fizet meg, illetve 2005. december 23-án olyan tartalmú nyilatkozatot tett, hogy 2006. január 20. napjáig a sértettnek 5 250 000 forintot fog megfizetni. A kölcsön visszafizetésére nem került sor, az okozott kár nem térült meg.

VIII.) A terhelt 2005. november hónapban ugyancsak lízingből visszavásárolt eszközök átmeneti finanszírozásának indokával 4 500 000 forint kölcsönt kért L. T. sértettől azzal, hogy azt két héten belül visszafizeti részére.

A kölcsönszerződést nem foglalták írásba, a terhelt a kölcsönt nem fizette vissza, az okozott kár nem térült meg.

A terheltnek már a kölcsönök felvételekor sem volt reális lehetősége a kölcsönösszegek visszafizetésére, azonban erről a szándékáról a sértetteket megtévesztette.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt - védője útján - nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján.

A felülvizsgálati indítvány szerint a sikkasztás esetében az egyszeri elkövetésre tekintettel az üzletszerűség megállapítása kizárt.

A csalási cselekményekkel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződések tulajdonképpen üzleti vállalkozásokat takaró megállapodások voltak, polgári ügyleteket kötöttek és valójában nem kamatról, hanem üzleti haszonból származó jutalékról volt szó a sértettek javára. A sértettek nem hitelezők, hanem csendestársak voltak, akik pénzük kihelyezésével üzleti kockázatot vállaltak.