831/B/1992. AB határozat
a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 6. § (1) bekezdése b) pontjának, a 6. § (2) bekezdése, továbbá a 8. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 6. § (1) bekezdése b) pontjának, a 6. § (2) bekezdése, továbbá a 8. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A rendelkező részben megjelölt törvényi rendelkezések alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság egyesítette az indítványokat és azokat egy eljárásban bírálta el.
1.1. Az indítványok a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvénynek (a továbbiakban: Ámt.) a vagyonnevesítésre jogosultak körét és a vagyonnevesítésben való részesedés feltételeit meghatározó rendelkezéseit kérték alkotmányellenesség címén megsemmisíteni. A vizsgálat alá vont rendelkezések a következőképpen szólnak: "6. § (1) Vagyonnevesítésben azt kell részesíteni,
a) aki 1991. január 1. napján tagja volt és e törvény hatálybalépésének napján [1992. január 20.] is tagja a szövetkezetnek,
b) aki e törvény hatálybalépését megelőzően legalább öt évig tagja volt a szövetkezetnek, illetőleg e volt tag örökösét,
c) aki megszűnt tagsági viszonyát helyreállította (7. §), illetőleg a tagsági viszony helyreállítására jogosultnak az örökösét,
d) továbbá a 8. § (3) bekezdésében említett személyeket.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt személyek, illetőleg a c) pontban említett örökösök a vagyonnevesítésre vonatkozó igényüket e törvény hatálybalépésétől számított hatvan napon belül jelenthetik be. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár."
"8. § (2) A közgyűlés köteles vagyonnevesítésben részesíteni azt a volt tagját, akinek legalább ötéves tagsági viszony átlépéssel szűnt meg, és a vagyonnevesítésre vonatkozó igényét az e törvény hatálybalépésétől számított hatvan napon belül bejelenti. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Az átlépett tag vagyonnevesítésére a tagi vagyonnevesítés szabályait kell alkalmazni."
A 6. § (1) bekezdés d) pontjában említett 8. § (3) bekezdés a (2) bekezdésre, az ott meghatározott személyi körre utal vissza.
1.2. Indítványozók álláspontja szerint a vagyonnevesítés feltételéül a 6. § (1) bekezdés b) pontjában és a 8. § (2) bekezdésében meghatározott ötéves időtartam diszkriminatív. További indítványozói állítások szerint a vagyonnevesítésre való igény bejelentésének hatvan napos jogvesztő határidőhöz kötése a 6. § (2) bekezdésében meghatározott jogosultak esetén sérti a jogorvoslathoz való jogot, a tulajdonhoz való jogot és a rendelkezés diszkriminációhoz vezet. Más jogosultak számára nem ír elő ugyanis ilyen szigorú és rövid határidőt. A rendelkezés hátrányos helyzetbe hozza az ipari szövetkezetek nyugdíjas tagjait.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az indítványoknál szélesebb körben folytatta le annyiban, hogy a 8. § (2) bekezdése tekintetében is vizsgálta a jogvesztő határidő intézményesítésének alkotmányosságát az azonos szabályozás indokára tekintettel.
1.3. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései a következőképpen szólnak. "13 (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint."
"70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is elősegíti."
II.
Az indítványok az alábbiak miatt nem megalapozottak.
1. Az Ámt. a szövetkezetek és tagjaik közötti vagyoni viszonyok rendezése, átalakítása során a szövetkezeti vagyon meghatározott részének vagyonnevesítés útján való felosztását rendelte el [3. § (1) bekezdés], A vagyon nevesítését, felosztását üzletrész (kivételesen - 9. § - részjegy) formájában kellett végrehajtani (5. §). Azaz a vagyonnevesítésre jogosultak tulajdonképpen üzletrész juttatásra szereztek (szerezhettek) jogosultságot, vagyis a vagyonnevesítés alá tartozó szövetkezeti vagyon üzletrésztőkévé alakult át és ennek terhére történt meg közgyűlési határozattal az üzletrészek juttatása. A vagyonnevesítés alól mentes szövetkezeti vagyon: a fel nem osztható vagyon [4. § (1) bekezdés], a részjegytőke és a termőföld, mely esetén tulajdonrendezés történt (13-27. §).
2. Az Alkotmánybíróság az Ámt. 6. § (1) bekezdés b) pontjában és a 8. § (2) bekezdésében megfogalmazott ötéves tagsági viszonyhoz kötött feltétel diszkriminatív jellegéről az alábbiakat állapította meg.
2.1. A vagyonnevesítésben való kötelező részesedés a 6. § és a 8. § konstitutív szabályain nyugodott. E szabályok ex lege alanyi jogot és igényt biztosítottak a meghatározott személyi körnek szövetkezeti üzletrészhez jutásra és ennek ellentéteként szövetkezeti kötelezettséget hoztak létre az üzletrész juttatására. A szövetkezeti vagyon e módon történő felosztása jogalkotói parancs volt, alapja gazdaságpolitikai mérlegelés, eredménye alanyi jogok konstituálása. E felosztás tehát nem alanyi jogok és érdekek elismerésén nyugvó deklaratív döntés volt.
2.2. Az Alkotmánybíróság korábbi - e határozat meghozatalánál mértékadó - döntésének indokolása szerint alkotmányellenességhez vezet, ha adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra - alkotmányos indok nélkül - eltérő szabályozás vonatkozik [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 190, 78.]. Az Ámt. itt vizsgált rendelkezései azonban éppen "csoportképző" szabályok: a jogok elosztásának alapjául szolgáló csoportok meghatározását végzi el. Nem eredménye, hanem előzménye a konkrét jogelosztásnak. A diszkrimináció vizsgálata egy következő lépcsőfokban lehet releváns, abban, hogy a már kialakított csoportok között vajon az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével történt-e meg a jogosultságok és a kedvezmények elosztása szempontjainak a meghatározása, illetve ennek során egyenlőként (egyenlő méltóságú személyekként) kezelték-e őket [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 48.]
2.3. Az Alkotmánybíróság az itt elmondottakra tekintettel nem állapította meg az Ámt. 6. § (1) bekezdés b) pontjának és 8. §-a (2) bekezdésének alkotmányelleneségét.
3. Az Ámt. 6. § (2) bekezdésébe és 8. § (2) bekezdésébe foglalt hatvan napos jogvesztő határidő alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
3.1. Az egyik indítványozói érvelés szerint e rendelkezések sértik a jogorvoslathoz való jogot. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt rendelkezés azon személyeknek biztosítja - törvényekben meghatározottak szerint - a jogorvoslathoz való jogot, akiknek joga vagy jogos érdeke bírósági, államigazgatási vagy más hatósági döntés folytán szenved sérelmet. A vizsgált két törvényi rendelkezés hatókörébe nem tartozik bírósági, államigazgatási vagy más hatósági döntés, sem az ezek elleni jogorvoslat korlátozása. Nincsenek alkotmányossági szempontból értékelhető, releváns kapcsolatban ezen alapjoggal.
3.2. További indítványozói állítások szerint a hatvan napos határidő bevezetése az érintettek tulajdonhoz való jogát sértik és egyben diszkriminatívak is.
3.2.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tulajdonhoz való jog a tulajdonosi jogállás teljességét védi [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 201.] Ez azonban nem jelenti valamely konkrét dolog vagy vagyoni értékkel bíró jog megszerzésének jogát. Másrészt az Ámt.-ben intézményesített hatvan napos jogvesztő határidő a későbbiekben részletezendő alkotmányos különbségtételen nyugvó technikai jellegű szabály. Nem korlátozza a tulajdon megszerzésének képességét, hanem a megszerzéshez szükséges jognyilatkozatok megtételének lehetőségét szorítja időhatárok közé. A tulajdonhoz való jognak a már meglévő tulajdon védelméhez kapcsolódó másik aspektusa pedig azért irreleváns e szabályozás vonatkozásában, mert az Ámt. ex lege új igényt teremtett a vagyonnevesítésre, nem a korábbi tulajdoni igényeket újította fel.
3.2.2. Az Ámt. valóban különbséget tesz egyes vagyonnevesítésre jogosultak között azáltal, hogy egyesek igényérvényesítésénél a hatályba lépése napján kezdődő hatvan napos jogvesztő határidőt vezet be. Ez azonban nem az Alkotmány 70/A. §-a által tiltott hátrányos megkülönböztetés, mert nem azonos szabályozási csoportokra állapít meg eltérő szabályokat (ld. a 2.2. pontban írtakat). Az Ámt. vizsgálat alá vont rendelkezései alapján megkülönböztethető egy olyan csoport a vagyonnevesítésre jogosultak körén belül, akik a vagyonnevesítésre vonatkozó igényük bejelentése nélkül részesülnek a vagyon felosztásából. Ezek: a szövetkezet azon tagjai, akik az Ámt. hatályba lépésekor és 1991. január 1-jén is tagsági viszonyban álltak a szövetkezettel, továbbá azok, akik a 7. § alapján - szintén hatvan napos jogvesztő határidő terhe mellett - bejelentés alapján visszanyerték tagságukat. Ennek a személyi körnek tehát a vagyonnevesítés végrehajtása idején a szövetkezettel fennálló tagsági viszonya van, melyet a szövetkezeti tagnyilvántartás hivatalosan is igazol.
3.2.3. A másik csoport olyan személyeket tartalmaz, akik a szövetkezettel tagsági viszonyban nem állanak, esetleg soha nem is álltak, akikről tehát a szövetkezet nem tud és nem is köteles tudni (pl. a volt tag örökösei). Az ebbe a személyi körbe tartozó vagyonnevesítésre jogosultak vagyonnevesítési igénye is ex lege igény, de mindaddig latens marad, míg a szövetkezetnél ezt be nem jelentik. Erre a bejelentésre szab szigorú és rövid határidőt az Ámt. Alkotmányossági aggályokat kelthet ilyen rövid határidő esetén a határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelem lehetőségének hiánya. Tekintettel azonban arra, hogy jogvesztő (anyagi jogi) határidők esetén, valamint akkor, ha a határidő folyásának alapjául szolgáló jogviszony nem valamely hatósággal vagy bírósággal szemben fennálló eljárási jogi jogviszony, a jogrendszer egyébként sem intézményesít igazolási kérelmet, az Alkotmánybíróság ennek alkotmányossági vetületeit külön nem vizsgálta.
3.2.4. A bejelentéssel válik (vált) a szövetkezet számára ismertté a jogosult, ettől kezdve tudta az ő igényét a szövetkezet a vagyonnevesítés konkrét kivitelezése (üzletrészek névértékének megállapítása, közgyűlési meghívók, stb.) során figyelembe venni. Ez a bejelentés hozza létre azt a konkrét jogviszonyt a szövetkezet és a vagyonnevesítésre jogosult között, melyet az előző csoportba tartozók (tagok) esetén a tagsági jogviszony jelent. A bejelentéssel - mely jogintézményt az Ámt. az első csoportba tartozók esetén nem ismer - latensből élővé tett vagyonnevesítési igény a továbbiakban nem szenved hátrányos megkülönböztetést, ezt indítványozók sem állították.
4. Az itt előadottak alapján sem a tulajdonhoz való jog, sem az Alkotmány 70/A. §-a vonatkozásában nem állapított meg az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 1995. június 13.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.
alkotmánybíró