90/B/1993. AB határozat
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó, az egyes államigazgatási eljárások külön illetékéről szóló mellékletének XVIII. címe 2. pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó, az egyes államigazgatási eljárások külön illetékéről szóló mellékletének XVIII. címe 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a jogalkalmazás alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 29. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó, az egyes államigazgatási eljárások külön illetékéről szóló mellékletének (a továbbiakban: Melléklet) XVIII. címe 2. pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Érvelése szerint az Alkotmánynak az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekről szóló 70/A. § (3) bekezdésébe és a közteherviselésről szóló 70/I. §-ába ütközik az, hogy az eljáró államigazgatási szerv a befizetett import-illetéket az engedély iránti kérelem elutasítása vagy részbeni teljesítése esetén nem téríti vissza a befizetőnek.
A pénzügyminiszter észrevételében az indítványozó által támadott rendelkezést nem tartotta alkotmányellenesnek. Álláspontja szerint az Alkotmány 70/I. §-a csupán állampolgárokra vonatkozik, a jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek adó-, illeték-, vám-, járulék- stb. fizetési kötelezettségének alapját - az Alkotmányban foglaltakkal összhangban - korábban az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 5. § (1) bekezdése képezte, az észrevétel időpontjában pedig az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (1)-(3) bekezdése. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánnyal és az államháztartásról szóló törvénnyel összhangban az Itv. államigazgatási és bírósági eljárás igénybevételéért eljárási illeték megfizetését írja elő, tehát az illeték magáért az eljárásért fizetendő. Utalt arra, hogy az Itv. 32. §-a államigazgatási eljárási illeték visszatérítését csak a jogorvoslati eljárási illeték esetében engedi meg bizonyos feltételek mellett.
Az indítványozó indítványát a pénzügyminiszter észrevétele ellenére is fenntartotta, az import-illeték vissza nem fizetésének gyakorlatát alkotmányellenes, jogszabályi alapot nélkülöző jogalkalmazásnak tartotta, amely véleménye szerint a gazdálkodó szervek pénzügyi ellehetetlenüléséhez vezet.
A Mellékletnek az indítványozók által támadott, fenti pontját az 1996. évi LXXXV. törvény 26. §-a és mellékletének 5. pontja módosította 1997. január 1-jei hatállyal. A módosítás eredményeként az illeték mértéke megváltozott, de a rendelkezés - az indítvány által alkotmányellenesnek tartott módon - továbbra sem rendelkezik az import-illeték visszatérítéséről.
Az Alkotmánybíróságnak jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára csak hatályos jogszabály tekintetében van hatásköre. Az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott rendelkezést a hatályos szabályozás is tartalmazza, az Alkotmánybíróság ezért az indítványozott vizsgálatot a Melléklet XVIII. címének jelenleg hatályos 2. pontja vonatkozásában folytatta le.
II.
Az Itv. az illeték mértékéről szóló rendelkezései között az Itv. 29. § (4) bekezdése utal arra, hogy egyes államigazgatási eljárások külön illetékét az Itv. Melléklete határozza meg.
A Melléklet XVIII. címe tartalmazza a külkereskedelemmel kapcsolatos eljárások illetékét. Ennek 2. pontja az indítvány benyújtásakor következőképpen szólt:
"2. A külkereskedelmi forgalomban áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok (a továbbiakban együtt: áru) behozatalának engedélyezését kezdeményező eljárás illetéke (a továbbiakban: import illeték) az áru vételárának a külföldi fizetőeszközben kifejezett s az áruforgalomra érvényes szabályok szerint forint összegben számított 1%-a, de legalább 1000 forint. Ugyanennyi illetéket kell fizetni a fellebbezésért is."
A melléklet fenti pontját az 1996. évi LXXXV. törvény 26. §-a és mellékletének 5. pontja az alábbiak szerint módosította 1997. január 1-jei hatállyal:
"2. A kereskedelmi forgalomban áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok behozatalának engedélyezését kezdeményező eljárás illetéke 3000 forint, a kiadott engedély módosítása iránti eljárás illetéke 2000 forint. Az engedélyező hatóság előtt indított minden további eljárásért 1500 forint illetéket kell fizetni. A fellebbezési eljárás illetéke az első fokú eljárás illetékének kétszerese. Az engedélyezési eljárás illetékét az eljárás kezdeményezésekor illetékbélyegben kell leróni."
III.
Az indítvány alaptalan.
Az Alkotmány 70/I. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az Alkotmány 70/I. §-a az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből és 11. §-ából levezetett értelmezése szerint jogi személyekre is vonatkozik [21/1991. (IV. 26.) AB hat., ABH 1991, 405, 62/1991. (XI. 22.) AB hat., ABH 1991, 469].
Az illeték a közterhek fedezésére, azon belül az állami szervek fenntartására szolgáló állami bevétel, amelyet az állam állapít meg és azok fizetik meg, akik ezen állami szervek szolgálatait igénybe veszik. Az illeték az állami szervek hatósági/ítélkezési eljárásáért járó átalánydíj. (A XX. századi magyar jogban jogtörténeti okokból illeték az elnevezése ugyan, de lényegét tekintve nem illeték, hanem adó a vagyonátruházás, illetve az öröklés esetén fizetendő közteher.) Az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott szabály azt mondja ki, hogy az import-illeték az eljárás eredményétől függetlenül - magáért az eljárásért - fizetendő, ez pedig éppen az illeték funkciójából következik.
Kizárólag szélső esetben alkotmányellenes az illeték mértéke, figyelemmel arra, hogy az illeték közteherviselésen alapuló személyi eljárási, vagyoni természetű átalányfizetési kötelezettség.
Nem alkotmányellenes az a szabályozás, amely a közteher megfizetésének előírása mellett nem rendelkezik külön arról, hogy e közteher nem térítendő vissza. Minden olyan esetben, amikor az illetéktörvény nem rendelkezik a visszafizetési kötelezettségről, azt - végérvényes fizetési kötelezettségként - le kell róni.
Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogalkalmazás alkotmányosságának vizsgálatára, ezért az erre irányuló indítványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Budapest, 1998. június 2.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró