21/1991. (IV. 26.) AB határozat

a mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló 39/1987. (X. 12.) MT rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság dr. Németh Antal érsekvadkerti (Erdősor u. 1.) lakos indítványozónak jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára beadott indítványa tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló 39/1987. (X. 12.) MT rendeletnek - a 150/1989. (XII. 28.) MT rendelet 1. §-ával megállapított és a 115/1990. (XII. 25.) Korm. rendelet 2. §-ával módosított - 2-6. §-ai alkotmányellenesek, ezért azokat megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

A megsemmisített rendelkezéseket e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/I. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni, az következik, hogy alkotmányos rendelkezés hiányában gazdálkodó és egyéb szervezeteket adófizetési kötelezettség nem terheli. Ennek ellenére a 39/1987. (XII. 12.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése gazdálkodó szervezetek földadó fizetési kötelezettségét írja elő. Ez a rendelkezés ellentétben áll a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 4. § c) pontjának azon rendelkezésével is, amely törvényi szabályozás körébe utalja az adókat és az adójellegű kötelezettségeket. Igaz, hogy az 1987. évi XI. tv. 1988. január 1-jén lépett hatályba, a 39/1987. (X. 12.) MT rendelet 2-6. §-ainak szövegét azonban a 150/1989. (XII. 28.) MT rendelet tartalmazza, ezért az indítványozó a módosított 39/1987. (X. 12.) MT rendelet 2-6 §-ai alkotmányellenességének megállapítása mellett ezek megsemmisítését kérte.

II.

A földművelésügyi miniszter álláspontja szerint a gazdálkodó szervezetek is az állampolgárok szervezetei, amelyeknek gazdálkodása kihat az egyes állampolgárok vagyoni helyzetére, tehát az állampolgárok adófizetési kötelezettsége a szervezeteikre is vonatkoztatható. Ezen túlmenően az Alkotmány hivatkozott rendelkezése nem tekinthető más adófizetési kötelezettségek megállapítását kizáró rendelkezésnek, mint amilyen az állami pénzügyekről szóló 1979. II. törvény is. Egyetértett azzal, hogy a 150/1989. (XII. 28.) MT rendelet ellentétes az 1987. évi XI. tv. 4. §-ának c) pontjával, de ez a törvény - a 61. § (2) bekezdése szerint - nem érinti az 1988. január 1. előtt alkotott jogszabályok hatályát, az MT rendelet pedig csak a korábbi jogszabályok összefoglalása volt. A 115/1990. (XII. 25.) MT rendelettel kapcsolatban arra utalt, hogy az nem új adófizetési kötelezettséget állapított meg.

A Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárának észrevételei szerint az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének megfelelő, a jogalkotás rendjéről szóló 1987. évi XI. törvény 61. § (2) bekezdése értelmében a törvény 4. §-ának c) pontja nem alkalmazható a 39/1987. (X. 12.) MT rendeletre. Ezt, továbbá az 1989-es és 1990-es módosításokat is az 1979. évi II. tv. 66. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján hozta meg a Minisztertanács illetőleg a Kormány, ezért az indítvány álláspontja szerint alaptalan.

III.

Tévesen értelmezi az indítványozó az Alkotmány 70/I. §-át, amely az egyenlő közteherviselés elvét deklarálja. Abból, hogy ez az elv az "Alapvető jogok és kötelezettségek" című fejezetben került kinyilvánításra, nem következik, hogy az állampolgárok által létrehozott gazdálkodó szervezetekre nem vonatkoztatható. Következik ez az Alkotmány 9. és 11. §-ából is, amelyek egyrészt a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelméről, másrészt arról rendelkeznek, hogy a vállalatok és gazdálkodó szervezetek a törvényben meghatározott módon és felelősséggel önállóan gazdálkodnak.

Ilyen törvény az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény is, amelynek 66. § (2) bekezdése által adott felhatalmazásra hivatkozik mind a 39/1987. (X. 12.) MT rendelet, mind az azt módosító 150/1989. (XII. 28.) MT és 115/1990. (XII. 25.) Korm. rendelet.

Az 1979. évi II. törvény 66. § (2) bekezdése a Minisztertanácsnak végrehajtási rendelet alkotására adott felhatalmazást azzal, hogy "a törvény végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik".

Az 1987. évi XI. törvény 15. § (2) bekezdése értelmében a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelezettségek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.

Ezen általános elven túlmenően azonban konkrétan ez ügyben az 1979. évi II. törvény 6. § (4) bekezdését is figyelembe kellett venni. Ez ugyanis kifejezetten kimondja, hogy "adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet".

IV.

A fentieket mérlegelve az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja szerinti hatáskörében eljárva megállapította, hogy az indítvány alapos.

Függetlenül attól, hogy az 1987. évi XI. törvény csak 1988. január 1-jén lépett hatályba, az 1979. évi II. törvény 6. § (4) bekezdése már azt megelőzően is előírta, hogy "adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet". A 39/1987. (X. 12.) MT rendeletnek az indítvány által támadott rendelkezései a földadó-kötelezettségre és adómentességre, az alanyára és mértékére, továbbá az adókedvezményre vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Ezek a szabályok olyan alapvető jogok és kötelezettségek, amelyeknek szabályozására az 1979. évi II. törvény 66. § (2) bekezdése felhatalmazást nem adhatott. A 39/1987. (X. 12.) MT rendelet 2-6. §-ai tehát az 1979. évi II. törvény 6. § (4) bekezdésébe ütköznek, ezért alkotmányellenességük már ennek alapján is megállapítható volt.

Fokozottan érvényes ez a megállapítás a 39/1987. (X. 12.) MT rendelet érintett rendelkezéseit módosító 150/1989. (XII. 28.) MT rendelet 1. §-ára és a 115/1990. (XII. 25.) Korm. rendelet 2. §-ára. E rendeletek megalkotása ugyanis már az 1987. évi XI. törvény hatálybalépése után történt, tehát annak 4. § c) pontjával is ellentétesek. Nem fogadható el az az álláspont sem, amely szerint ezek a módosítások nem érintik az 1988. január 1. előtti jogszabályok hatályát, mert csak a korábbi jogszabályokat foglalták össze. A 150/1989. (XII. 28.) MT rendelet 1. §-a ugyanis változtatott az adókötelezettségen is, de módosította a földadó alapját és mértékét is, tehát olyan kérdéseket szabályozott, amelyeket az 1979. évi II. törvény 6. § (4) bekezdése szerint megváltoztatni is csak törvényben lehet.

Mindezeket figyelembevéve az 1989. évi XXXII. törvény 40. §-a alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerinti jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét megállapítva azokat megsemmisítette.

E határozatát az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi. A jogszabályi rendelkezések a 42. § (1) bekezdés rendelkezésének megfelelően a határozat közzétételének napján vesztik hatályukat.

Budapest, 1991.04.15

Dr. Zlinszky János

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza

alkotmánybíró