BH 2016.5.116 A kozmetikai beavatkozással okozott kár megtérítése iránti kereset alapján a felperest terheli annak bizonyítása, hogy milyen anyaggal, milyen beavatkozás történt. Ennek bizonyítatlansága esetén a keresetet el kell utasítani [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 474. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 4. § (2) bek., 206. § (1) bek.].

[1] A felperes arcának kezelésére az alperes kozmetikai szalonjában (a továbbiakban: Szalon) egy géppel történő, tű nélküli mezoterápia-kezelés elvégzését javasolta. A beavatkozást 2007. október 19-én az alperes alkalmazottja végezte el. A hialuronsavas elektroporációs kezelés során a hatóanyagot a bőr alá juttatják és a bőrfelület krémmel való masszírozása is szükséges.

[2] A felperes a kezelést követően 2007. december 7-én kereste fel háziorvosát, mert arca felduzzadt, eltorzult, babszem nagyságú duzzanatok keletkeztek rajta és lilásvörössé vált, szája és a szeme bedagadt. A háziorvos által felírt szteroidos kenőcsöt a felperes nem használta. A kezelés után három héttel, majd újabb három hét elteltével a felperes felkereste a Szalont azzal, hogy allergiás reakciója van. A Szalonban a kezeléshez használt krémet visszavették, árát visszafizették. 2008. február 11-én kereste fel a felperes dr. V. D. bőrgyógyászt. Az elvégzett vizsgálatok a hialuron okozta allergiás reakciót kizárták. A felperesnél észlelt elváltozásokat a bőr alatti szövetekben zajló idegen test típusú granulomatosus reakció és a következtében fellépő hegesedés, fibrózis okozta. Emiatt 2008 májusától a felperes több műtéti beavatkozáson esett át.

[3] A felperes bejelentésére 2008. április 1-jén az ÁNTSZ vizsgálatot tartott, több szakértő kirendelésére is sor került. A kozmetikai szalont a mezo-megapisztoly használatától eltiltották, az azonban nem volt megállapítható, hogy a felperesen mivel végezték a kezelést. Az alperes ellen kuruzslás vétsége miatt indult büntetőeljárás a 2014. június 2-án jogerőre emelkedett és az alperest felmentő ítélettel fejeződött be.

[4] A felperes a keresetében a kezeléssel összefüggő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte az alperes kötelezését a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 474. §-ának (1) bekezdése, 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy magatartása és a felperes kára között az okozati összefüggés fennáll és azt állította, hogy a felperes arcán injekciós tűvel kezelést nem végzett.

[6] A perben a felek között vita volt a tekintetben, hogy az alperes alkalmazottja milyen hatóanyaggal és milyen kezelést végzett. A Egyetemi Igazságügyi Orvostani Intézet kiegészített szakvéleménye, valamint az ISZKI K.-i Intézete szakvéleménye megállapításait az ISZKI B.-i Orvosszakértői Intézetének Csoportja részéről dr. M. H. igazságügyi szakértő összegezte. Ennek alapján az elsőfokú bíróság szerint mind a büntetőeljárás, mind az ÁNTSZ eljárása során az orvos szakértői vélemények egyértelműen megállapították, hogy a felperes arcbőre alá a panaszait kiváltó idegen anyag injektálás, tehát invazív eljárás következtében juthatott, azonban az nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes a felperesen injekciós tűs kezelést végzett volna.

[7] A 2013. május 22-i tárgyaláson meghallgatott dr. H. A. szakértő megerősítette, hogy az elektroporációs eljárás ugyanazzal a hatékonysággal rendelkezik mint a tűs mezoterápiás kezelés és ezzel a kezeléssel a bőr alatti kötőszövetbe juttathatók anyagok. Minden kétséget kizáróan azonban a bíróság nem tudta megállapítani, hogy a felperesnél milyen eljárással történt az ismeretlenül maradt hatóanyag bejuttatása. Az alperes alkalmazottja által előadottakat a felperes tanúként kihallgatott ismerőseinek vallomása nem tette kétségessé, nem voltak alkalmasak a szavahihetőségének egyértelmű megdöntésére, miképp az orvos szakértői vélemények sem.

[8] Az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy az alkalmazottnak a nyomozati eljárás során megrovás büntetés kiszabása miatti bűnösséget megállapító határozata miatt nem helyezkedhet a bíróság arra az álláspontra, hogy az alperesi kezelés és a felperes kára között nem áll fenn az okozati összefüggés, különös tekintettel arra, hogy az alperest ítélettel azért mentették fel, mert nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperesen invazív, tűs kezelést alkalmazott.

[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta.

[10] A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy ha a büntetőeljárást nyomozati vagy előkészítő szakban - bármilyen okból - megszüntették, a kártérítési felelősség szempontjából a polgári perben eljáró bíróság önállóan vizsgálja, hogy a kárt bűncselekménnyel okozták-e. A Pp. 4. §-ának (2) bekezdése szerint abszolút kötöttség csak a jogerősen elbírált bűncselekmény esetén irányadó, a nyomozó hatóság nyomozást megszüntető határozata, illetőleg az ügyészség nyomozást megszüntető határozata csak alaki jogerőt eredményez. A bíróság nem tekinthetett el attól a ténytől, hogy az alperest a büntetőbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően felmentette a bűncselekmény vádja alól. A felperes tévesen hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az alperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy a felperesen máshol végeztek invazív beavatkozást, ezzel szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy az invazív beavatkozásra az "alperesi Szalonban" került sor.

[11] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és közbenső ítélet meghozatalára irányult annak megállapításával, hogy az alperes a 2007. október 19. napján elvégzett kozmetikai beavatkozással összefüggésben keletkezett károkért kártérítési felelősséggel tartozik. A felperes jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 4. §-ának (1) és (2) bekezdését, 206. §-ának (1) bekezdését, valamint a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdését sérti.

[12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[13] A perben nem volt vitatott, hogy a peres felek között megbízási szerződés jött létre és a kereset azon alapult, hogy a szerződés teljesítése során az alperes jogellenesen járt el, mert a felperes testi épségét sértve egészségkárosodást okozott. A kereset elbírálására a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdése, 318. §-ának (1) bekezdése, 339. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése az irányadó.

[14] A lefolytatott bizonyítás alapján az volt megállapítható, hogy a felperes arcán kialakult elváltozásokat a bőr alá juttatott idegen anyag okozta és invazív beavatkozással keletkezhettek, az azonban nem bizonyított, hogy milyen anyag és milyen módszerrel jutott a bőr alá. A szerződés lényeges tartalmának ismerete nélkül, a peres felek ellentétes előadásai, a büntetőeljárás bizonyítékainak felhasználása mellett a per végéig tisztázatlan maradt két lényeges kérdés, vagyis az, hogy az alperes milyen anyagot és miként használva járt el. A bíróságnak ezért azt kellett figyelembe vennie a Pp. 3. §-a (3) bekezdésének és a Pp. 164. §-a (1) bekezdésének alapján, hogy kit milyen bizonyítási kötelezettség terhel. Erről az elsőfokú bíróság a feleknek megfelelő tájékoztatást adott. A bíróságnak a jogerős ítéletben a rendelkezésre álló bizonyítékokat kellett értékelnie és a felülvizsgálati eljárásban az vizsgálható, hogy a bizonyítékok mérlegelése megfelelt-e a Pp. 206. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak.