BH 1997.11.549 A jogerős cégbejegyzést követően - harmadik személy igénye kielégítése alapjának elvonására való hivatkozással - a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) harmadik személy irányában való hatálytalanságát sem lehet megállapítani [Ptk. 203. § (1) bek., 1988. évi VI. tv.* 27. §].

Az elsőfokú bíróság a felperesnek az I. r. alperes által felvett kölcsön visszafizetéséért vállalt készfizető kezességen alapuló keresete folytán az I. r. alperest 52 698 108 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte, s a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben ezt meghaladóan, a II-III. r. alperesekkel szemben pedig egészében elutasította. Ennek megfelelően elutasította a felperes arra irányuló kereseti kérelmét is, hogy a bíróság állapítsa meg a Z. község E. u. 1. szám alatti ingatlan - III. r. alperesre történt - átruházására vonatkozó megállapodás hatálytalanságát a felperessel szemben, és kötelezze a III. r. alperest annak tűrésére, a felperes a perben érvényesített követelését ebből az ingatlanból elégítse ki.

A felperes fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az I. r. alperest terhelő marasztalás összegét 81 633 726 Ft-ra és kamataira emelte fel, és megállapította az ingatlan III. r. alperesre való átruházására vonatkozó megállapodás hatálytalanságát a felperessel szemben. Kötelezte ezért a III. r. alperest annak tűrésére, hogy amennyiben a felperes követelése az I. r. alperestől nem vagy csak részben hajtható be, a felperes a ki nem elégített követelése erejéig az ingatlanból kielégítést keressen. Ezt meghaladóan a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének a II. r. és III. r. alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezéseit. A jogerős ítélet indokolása az ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó - a felülvizsgálati kérelemben megtámadott - rendelkezéshez kapcsolódóan megállapította, hogy a III. r. alperes részvénytársaság a H. F. V. I. Kft. (a továbbiakban: H. Kft.) átalakulása folytán jött létre, és az ingatlan-nyilvántartás szerint a tulajdonjogot a III. r. alperes javára átalakulás jogcímén jegyezték be. Az időközben hatályát vesztett, de az ügyben még irányadó 1989. évi XIII. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján készített, 1991. december 28-án kelt átalakulási terv azonban azt tartalmazta, hogy az I. r. alperes - a H. Kft. egyik tagja - nem pénzbeli hozzájárulásként adta a III. r. alperes tulajdonába a Z. községben, E. u. 1. szám alatt levő - önálló ingatlanként nyilvántartott - épületet, míg a földterületnek az épületben levő szálloda működéséhez szükséges részét a II. r. alperes - a H. Kft. másik tagja - bocsátotta nem pénzbeli hozzájárulásként a III. r. alperes rendelkezésére. Ezzel azonos rendelkezéseket foglalt magában a III. r. alperes alapító okiratának mellékletét képező ún. apportlista is. Az I. r. és a II. r. alpereseknek ezek a nyilatkozatai "kötelmet keletkeztető, sajátos szerződési nyilatkozatok, amelyek az ingatlanok tulajdonában változást eredményeztek, a tulajdonjognak a III. r. alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével".

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása kifejtette, hogy bár a H. Kft. 1991. december 31-i vagyoni állapotot kimutató vagyonmérlegében az épület és a földterület - összesen 381 000 000 Ft értékben - állóeszközként szerepel, "semmiféle bizonyíték nincsen, hogy ezek az ingatlanok a kft. tulajdonába kerültek volna". Az eredetileg a II. r. alperes tulajdonaként nyilvántartott ingatlanon létesített épületet a földhivatal 1992. január 24-én kelt határozatával vették önálló ingatlanként nyilvántartásba, s tüntették fel annak tulajdonosaként az I. r. alperest, akinek javára a földből 1440 négyzetméterre földhasználati jogot jegyeztek be. "Sem az I. r., sem a II. r. alperes nem tettek olyan jognyilatkozatot, amelynek eredményeként az ingatlanok tulajdonjogát a H. Kft. megszerezhette volna."

A jogerős ítélet indokolása megállapítja, hogy mivel az ingatlanok tulajdonjogának (földhasználati jogának) átruházása a III. r. alperes javára mind az I. r., mind a II. r. alperesek részéről szerződési nyilatkozattal történt, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi V1. törvény (Gt.) 17. §-a folytán lehetőség van a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján a tulajdonjog átruházására vonatkozó szerződés harmadik személlyel szembeni hatálytalanságának megállapítására, ha ennek a törvényben meghatározott feltételei - a harmadik személy igénye kielégítési alapjának részben vagy egészben való elvonása és a tulajdonszerzés ingyenessége vagy rosszhiszeműsége - fennállnak. Ezt nem zárja ki a Gt.-nek az ügyben még irányadó 27. §-a sem, mert ez a szerződések érvénytelenségének megállapításával kapcsolatban tartalmaz a Ptk.-ban foglaltaktól eltérő szabályokat, de nem irányadó a szerződések hatálytalanságának a megállapítására.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a III. r. alperes a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, de az alapszabálya elfogadására visszamenőleges hatállyal jött létre [Gt. 24. §-ának (1) bekezdése], s a tulajdonjogot (földhasználati jogot) jogi személyek ruházták át a III. r. alperes részvénytársaságra. Ennek folytán a tulajdonszerzés rosszhiszeműségével kapcsolatban azt kellett megvizsgálni, hogy az említett jogi személyek képviseletében eljáró természetes személyek tudtak-e a jogi személy jelentős tartozásáról, valamint arról: az ingatlanok tulajdonjogának (földhasználati jognak) átruházása legalább részben elvonja a felperes igényének a kielégítési alapját.

A jogerős ítélet indokolása az előbbiekkel kapcsolatban kifejtette, hogy a kölcsönt, amelyre a felperes - 1991. március hó 8. napján - készfizető kezességet vállalt, az I. r. alperes vette fel, ennek pedig tagja a II. r. alperes, s az I. r. alperes ügyvezetője és a II. r. alperes elnöke ugyanaz a személy, A. O. volt. Az I. r. és a II. r. alperesek 1991. május 4-én állapodtak meg abban, hogy a kölcsönből épített szálloda tulajdonosa az I. r. alperes lesz, és 1991. november 20-án alakították meg a H. Kft.-t, amelynek ugyancsak az említett személy lett az ügyvezetője. Még meg sem történt a H. Kft. bejegyzése a cégjegyzékbe, de 1991. december 28-án már elkészült az átalakulási terv, és 1991. december 31-én a H. Kft.-nek a III. r. alperes részvénytársasággá való átalakulására vonatkozó alapító okirat, amely szerint a III. r. alperes igazgatóságának is tagja A. O. A H. Kft.-nek nem volt adóssága a felperessel szemben, a III. r. alperes az átalakuló kft. jogutódaként került bejegyzésre a cégjegyzékbe, de az I. r. és a II. r. alperesektől megszerezte a szálloda tulajdonjogát, illetőleg az üzemeltetéséhez szükséges földterületet. ilyen körülmények között " a személyi összefonódásra tekintettel" a III. r. alperes rosszhiszeműsége megállapítható.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése a rendelkezés alkalmazásának feltételeként írja elő azt is, hogy a harmadik személy - a felperes - követelése a kielégítési alap részben vagy egészben való elvonása miatt behajthatatlanná váljék. Csak az I. r. alperes ellen folyamatban levő felszámolási eljárás befejezésével állapítható meg, hogy ez a feltétel mennyiben valósult meg; a III. r. alperes marasztalása a felperes igénye kielégítésének tűrése tekintetében erre figyelemmel az említett feltétel bekövetkezésétől függően történt.