A Fővárosi Törvényszék Mf.633857/2011/8. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §, 96. §, 100. §, 103. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bérces Nóra, Takács Andrea, Váradi Erzsébet

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

59. Mf. .../2011/8.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

a Dr. Farkas Zoltán Sándor Ügyvédi Iroda (dr. Farkas Zoltán Sándor ügyvéd; fél címe) által képviselt

felperes neve(felperes címe földszint 2.) felperesnek,

a dr. Anga László jogtanácsos (BKV zRt. ....) által képviselt

Budapesti Közlekedési Zrt. (alperes címe) alperes ellen

rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, jogkövetkezmények alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 18. M. .../2010/10. sorszám alatt, 2011. január 31. napján hozott ítélete ellen 11. sorszám alatt benyújtott felperesi fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes .../2010. számú, 2010. július 5-én kelt rendkívüli felmondása jogellenes. Az alperes a felperest eredeti munkakörében köteles foglalkoztatni.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.975.118 (négymillió-kilencszázhetvenötezer-száztizennyolc) Ft elmaradt munkabért és 281.400 (kettőszáznyolcvanegyezer-négyszáz) Ft perköltséget.

Az államnak felhívásra, az abban közölt módon és időben, az alperes 354.520 (háromszázötvennégyezer-ötszázhúsz) Ft kereseti és fellebbezési eljárási illeték megfizetésére köteles.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte 147.716 Ft perköltség az alperes részére történő megfizetésére. Rendelkezett arról, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1987. február 19. napjától dolgozott az alperes alkalmazásában villamos járművezetőként. 2010. június 25-én a telep neve forgalmi telepen 5 óra 25 perckor szolgálatra jelentkezett az 5 óra 48 perckor induló 28/6 szolgálati számra. A diszpécser a kialakult gyakorlatnak megfelelően ellenőrizte a munkára képes állapotát. A megfújt alkoholteszter három próbálkozás alkalmával piros jelzést mutatott, majd két spirateszt 0.3 ezrelékes alkohol értéket jelzett. Az ellenőrzéskor jelen volt dolgozó1 nappalos, és dolgozó2 éjszakás diszpécser. A felperes, vitatva az ittasságát, előző esti alkoholfogyasztásra hivatkozott. Miután dolgozó2 és dolgozó1 közölték vele, hogy ittasságvizsgálati jegyzőkönyvet vesznek fel, a felperes azt nem írta alá, és a munkavégzési helyről eltávozott azzal, hogy beteget jelent. Az ittasságvizsgálati jegyzőkönyvet a távozását követően felvették, majd 2010. június 30-án a a történtekkel kapcsolatban vezető1 szolgálatvezető is meghallgatta. A felperes az ittasságát ekkor sem ismerte el.

A felperes munkavégzésére vonatkozó F2 Forgalmi Utasítás 6.7. pontja alapján "Ha van beosztva a munkát a helyszínen közvetlenül irányító személy, akkor a szolgálat megkezdése előtt nála jelentkezni kell. A munkát irányító személynek"... "ellenőriznie kell a munkavállaló munkára képes állapotát." "A szolgálat megkezdését akadályozó körülményt (például betegség) a lehető legrövidebb időn belül, legkésőbb a szolgálat megkezdéséig jelenteni kell a munkáját közvetlenül irányító személynek." A munkára képes állapot vizsgálatának egységes szabályozásáról szóló 4/VU/2002. számú Vezérigazgatói Utasítás értelmében az alperesnél az alkoholfogyasztás semmilyen mértékben nem megengedett. Az utasítás III. fejezete szabályozza az ittasságvizsgálati eljárást, I. fejezete pedig a munkára képes állapot megállapításáról szól.

A felperes munkaviszonyát az alperes a 2010. július 5. napján kelt munkáltatói rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondást azzal indokolta, hogy a felperes a cselekedetével vétett a 4/VU/2002. számú Vezérigazgatói Utasításban foglaltak ellen (az alkoholfogyasztás semmilyen mértékben nem elfogadható). A felperes ittas megjelenése kapcsán utalt a Kollektív Szerződés 263. pontjának, és az Mt. (a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény) 103.§ (1) bekezdés a) pontjának megszegésére.

A rendkívüli felmondás indokolásában részletesen leírta a 2010. június 25-én történteket, valamint tartalmazta az indokolás azt is, hogy a 2010. június 30-án lefolytatott meghallgatás során a felperes a szolgálatra jelentkezést, az alkoholteszter kétszeri és a 2 db spirateszt alkoholkimutató indikátorcső megfújását, az ittassági jegyzőkönyv aláírásának megtagadását, és az ezt követően aznapról történő betegjelentést elismerte.

Az elsőfokú bíróság a felperes személyes előadása és a tanúként meghallgatott dolgozó2 és dolgozó1 nyilatkozata alapján állapította meg, hogy a felperes a perbeli eseményekkor szolgálatra jelentkezett, az ittasságvizsgálatot megelőzően a betegségét nem jelezte. Így nem fogadta el a felperes hivatkozását arra, hogy azért nem valósított volna meg kötelezettségszegést, mert ténylegesen nem kívánt szolgálatba állni. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes mikor fogyasztott alkoholt. Álláspontja szerint a vizsgálat időpontjában fennállt alkoholértéknek van jelentősége. Kifejtette; mivel a felperes az ellenőrzése, majd a meghallgatása során sem vonta kétségbe a műszerek hitelességét, és a mérések értékelhető és egybehangzó eredményt adtak, a felperes pedig a vérvizsgálat lehetőségével nem élt, így a mérési eredmények kellően alátámasztották az ittasságát, a rendkívüli felmondás indokát. Nem tartotta kifogásolhatónak az alperes vérvizsgálat lefolytatásával kapcsolatos gyakorlatát. Kifejtette, hogy sem jogszabály, sem a Vezérigazgatói Utasítás nem írja elő a vérvizsgálat munkáltató általi felajánlási kötelezettségét. A felperes a helyszínen nem kifogásolta a vizsgálat eredményét, így az álláspontja szerint az MK 122. számú állásfoglalás alapján a munkáltatónak véralkohol vizsgálatot kérnie nem volt szükséges. Nem fogadta el azt a hivatkozást sem, hogy az 5 óra 48 perckor kezdődő szolgálat szempontjából az 5 óra 30 perckor elvégzett alkoholvizsgálat ne volna meghatározó. Véleménye szerint a két időpont között csekély idő telt el, és a felperes távozása miatt 5 óra 48 perckor a vizsgálatot megismételni sem lehetett.

Mindezek alapján az Mt. 96.§ (1) bekezdés a) pontja és Mt. 89.§ (2) bekezdése felhívásával megállapította, hogy a rendkívüli felmondás indoka valós volt, és okszerűen vezetett a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetéséhez.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a bíróság új eljárás lefolytatására utasítást kérte a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű megismétlésének, vagy kiegészítésének szükségességének esetén.