62016CJ0381[1]

A Bíróság ítélete (tizedik tanács), 2017. november 23. Salvador Benjumea Bravo de Laguna kontra Esteban Torras Ferrazzuolo. A Tribunal Supremo (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 207/2009/EK rendelet - Európai uniós védjegy - 16. cikk - A védjegyoltalom mint a tulajdon tárgya - Az európai uniós védjegyoltalom nemzeti védjegyoltalomnak tekintése - 18. cikk - A védjegyjogosult ügynöke vagy képviselője nevében lajstromozott védjegy átruházása - A jogosult jogainak megsértésével vagy valamely jogszabályi vagy szerződéses kötelezettség megszegésével lajstromozott nemzeti védjegy oltalma átruházásának követelését lehetővé tevő nemzeti rendelkezés - A 207/2009 rendelettel való összeegyeztethetőség. C-381/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2017. november 23. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 207/2009/EK rendelet - Európai uniós védjegy - 16. cikk - A védjegyoltalom mint a tulajdon tárgya - Az európai uniós védjegyoltalom nemzeti védjegyoltalomnak tekintése - 18. cikk - A védjegyjogosult ügynöke vagy képviselője nevében lajstromozott védjegy átruházása - A jogosult jogainak megsértésével vagy valamely jogszabályi vagy szerződéses kötelezettség megszegésével lajstromozott nemzeti védjegy oltalma átruházásának követelését lehetővé tevő nemzeti rendelkezés - A 207/2009 rendelettel való összeegyeztethetőség"

A C-381/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2016. július 11-én érkezett, 2016. június 28-i határozatával terjesztett elő a

Salvador Benjumea Bravo de Laguna

és

Esteban Torras Ferrazzuolo között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),

tagjai: E. Levits tanácselnök, A. Borg Barthet (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- Torras Ferrazzuolo képviseletében S. Díaz Pardeiro procuradora és J. A. López Martínez abogado,

- a spanyol kormány képviseletében M. A. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében É. Gippini Fournier és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem [az európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) 16. és 18. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Salvador Benjumea Bravo de Laguna és Esteban Torras Ferrazzuolo között az előbbi személy nevében lajstromozott európai uniós ábrás védjegy tulajdonjoga tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 207/2009 rendelet (15) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"[Az európai uniós] védjegyek oltalmának erősítése érdekében a tagállamoknak - saját nemzeti jogrendszerükre figyelemmel - a lehető legkorlátozottabb számban ki kell jelölniük [az európai uniós] védjegyek bitorlásával és érvényességével összefüggő ügyekre hatáskörrel rendelkező első- és másodfokú nemzeti bíróságokat."

4 E rendeletnek "[Az európai uniós] védjegyoltalom nemzeti védjegyoltalomnak tekintése" című 16. cikke értelmében: "(1) Ha a 17-24. cikk másként nem rendelkezik, [az európai uniós] védjegyoltalmat mint a tulajdon tárgyát teljes egészében és [az Európai Unió] egész területére nézve úgy kell tekinteni, mint az abban a tagállamban lajstromozott nemzeti védjegyoltalmat, ahol az érintett időpontban [az európai uniós] védjegylajstrom szerint (2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben az (1) bekezdésben említett tagállam [Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO)] székhelye szerinti tagállam. (3) Ha [az európai uniós] védjegylajstromban jogosultként két vagy több személy van bejegyezve, az (1) bekezdést a jogosultak közül arra kell alkalmazni, aki a lajstromban az első helyen szerepel; ha ez nem lehetséges, akkor a sorban utána következő jogosultakra kell alkalmazni, feltüntetésük sorrendjében. Ha az (1) bekezdés a jogosultak egyikére sem alkalmazható, akkor a (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni."

a) a jogosult székhelye vagy lakóhelye van; vagy

b) a jogosult telephellyel rendelkezik, ha az a) pont nem alkalmazható.

5 Az említett rendeletnek "Az ügynök nevében lajstromozott védjegy átruházása" című 18. cikke a következőket írja elő:

"Ha [az európai uniós] védjegyet a jogosult engedélye nélkül a jogosult ügynöke vagy képviselője nevében lajstromozták, a jogosult követelheti a védjegyoltalom javára történő átruházását, kivéve ha az ügynök vagy a képviselő igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt."

6 Ugyanezen rendelet 95. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok területükön a lehető legkorlátozottabb számban kijelölnek első- és másodfokon eljáró olyan nemzeti bíróságokat (a továbbiakban: [európai uniós] védjegybíróság), amelyek az e rendelettel rájuk ruházott hatáskörben járnak el."

7 A 207/2009 rendelet 105. cikkének (3) bekezdése értelmében:

"A nemzeti jog további fellebbezésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell a másodfokú [európai uniós] védjegybíróság ítéleteire."

A spanyol jog

8 A 2001. december 7-i Ley 17/2001 de Marcas (17/2001. sz. védjegytörvény) (a BOE 2001. december 8-i 294. száma, a továbbiakban: 17/2001. sz. védjegytörvény) 2. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Ha valamely védjegy lajstromozására valamely harmadik személy jogainak sérelmével vagy valamely jogszabályi vagy szerződéses kötelezettség megszegésével került sor, a sérelmet szenvedett fél kérheti a bíróságtól a védjegy oltalmának javára történő átruházását az erre irányuló kereseti kérelemnek a lajstromozást megelőzően vagy a lajstromozás közzétételétől, vagy a védjegy használatának 39. cikk szerinti megkezdésétől számított öt éven belül történő előterjesztésével. A védjegy oltalmának átruházása iránti kereseti kérelem előterjesztését követően a bíróság annak benyújtásáról értesíti a Spanyol Szabadalmi és Védjegyhivatalt annak érdekében, hogy azt a védjegylajstromban tüntesse fel, és amennyiben erre szükség van, határoz a védjegy lajstromozása iránti eljárás felfüggesztéséről."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9 2011. január 24-én Benjumea Bravo de Laguna európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO-hoz.

10 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

11 2011. augusztus 29-én az EUIPO európai uniós ábrás védjegyként 9679093. szám alatt lajstromozta az említett megjelölést Benjumea Bravo de Laguna nevére.

12 Mivel Torras Ferrazzuolo úgy vélte, hogy ő e védjegy törvényes jogosultja, a 207/2009 rendelet 18. cikke, valamint a 17/2001. sz. védjegytörvény 2. cikkének (2) bekezdése alapján keresetet indított a Juzgado de lo Mercantil de Alicante (alicantei kereskedelmi bíróság, Spanyolország) előtt többek között az említett védjegy oltalmának átruházása érdekében.

13 Az említett bíróság azzal az indokkal utasította el e keresetet, hogy egyrészt az európai uniós védjegyekre nem alkalmazható a védjegytörvény 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt általános rendszer, hanem csak a 207/2009 rendelet 18. cikkében szabályozott rendszer, és másrészt nem teljesültek a 207/2009 rendelet 18. cikkében meghatározott feltételek.

14 A fellebbezést tárgyaló Audiencia Provincial de Alicante (alicantei tartományi bíróság, Spanyolország) megállapította, hogy mivel a 207/2009 rendelet 18. cikke szerinti oltalomátruházási rendszer kizárólag az ügynök vagy a képviselő engedély nélküli eljárásának esetére vonatkozik, a jelen esetben a védjegyoltalom átruházásának a 17/2001. sz. védjegytörvény 2. cikkében foglalt szabályait kell alkalmazni.

15 Az említett bíróság ugyanis a 207/2009 rendelet 16. cikke alapján megállapította, hogy az említett rendeletben meghatározott egységes szabályokon kívül az európai uniós védjegyoltalmat mint a tulajdon tárgyát teljes egészében és az Unió egész területére nézve úgy kell tekinteni, mint az abban a tagállamban lajstromozott nemzeti védjegyoltalmat, ahol a jogosult székhelye vagy lakóhelye van, vagy ennek hiányában ahol a jogosult telephellyel rendelkezik.

16 Ezenfelül tekintettel arra, hogy a jelen esetben teljesültek az ahhoz előírt feltételek, hogy helyt lehessen adni az oltalom átruházása iránti kérelemnek, az Audiencia Provincial de Alicante (alicantei tartományi bíróság) megállapította, hogy Torras Ferrazzuolo az alapeljárásban szóban forgó védjegy jogosultja.

17 A kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) előtt Benjumea Bravo de Laguna arra hivatkozott, hogy az uniós jogrend csak akkor teszi lehetővé valamely személy számára a védjegyoltalom átruházásának követelését, ha e védjegyet e személy engedélye nélkül, az ügynöke nevében lajstromozták. Ennek hiányában nem követelhető az európai uniós védjegyoltalom átruházása.

18 Ezzel szemben Torras Ferrazzuolo azt állította, hogy a 207/2009 rendelet lehetővé teszi a nemzeti jog kiegészítő jellegű alkalmazását, és így e rendelet 18. cikke akképpen is értelmezhető, hogy az nem zárja ki, hogy az oltalom átruházását az említett cikk szerinti eseteken kívül is követeljék a tagállami nemzeti jogszabályi rendelkezések alapján.

19 Mivel a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) megítélése szerint az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása az európai uniós jog értelmezésétől függ, e bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Összhangban áll-e az uniós joggal és konkrétan a [...] 207/2009 [...] rendelettel valamely [európai uniós] védjegy átruházásának a követelése a [207/2009] rendelet 18. cikkében foglaltaktól eltérő és különösen a [17/2001. sz. védjegytörvény] [...] 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt eseteknek megfelelő indokok alapján?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Az elfogadhatóságról

20 Torras Ferrazzuolo mindenekelőtt azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat elfogadhatatlan, mivel a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) nem rendelkezik hatáskörrel annak előterjesztésére.

21 E tekintetben a 207/2009 rendelet 95. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva, amelynek értelmében a tagállamok "területükön a lehető legkorlátozottabb számban kijelölnek első- és másodfokon eljáró olyan nemzeti bíróságokat [európai uniós védjegybíróság], amelyek az e rendelettel rájuk ruházott hatáskörben járnak el", azt állítja, hogy a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) nem rendelkezik hatáskörrel az említett rendelet értelmezésére.

22 Emellett arra hivatkozik, hogy amennyiben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem első- vagy másodfokon terjesztették elő, akkor e kérdés nem vizsgálható a felülvizsgálati eljárás keretében.

23 Egy ilyen érvelésnek azonban nem lehet helyt adni.

24 Egyrészt ugyanis a 207/2009 rendelet (15) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet 95. cikkének (1) bekezdése meg kívánja erősíteni az európai uniós védjegyek oltalmát annak előírásával, hogy a tagállamok jelöljenek ki az e védjegyek bitorlásával és érvényességével összefüggő ügyekre hatáskörrel rendelkező első- és másodfokú bíróságokat.

25 Ugyanakkor a 207/2009 rendelet 95. cikkének (1) bekezdése - e rendelet 105. cikkének (3) bekezdése fényében, amelynek értelmében a "nemzeti jog további fellebbezésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell a másodfokú [európai uniós] védjegybíróság ítéleteire" - nem értelmezhető úgy, hogy a felülvizsgálati kérelmeket elbíráló tagállami bíróságok nem jogosultak arra, hogy az előttük folyamatban lévő jogviták keretében értelmezzék ezt a rendeletet.

26 Másrészt hangsúlyozni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróságnak nem feladata, hogy megvizsgálja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályaival összhangban hozták-e meg (2016. július 7-iGenentech ítélet, C-567/14, EU:C:2016:526, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27 Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az uniós jog értelmezéséhez megadja azokat a támpontokat, amelyek szükségesek az utóbbiak által eldöntendő jogvita megoldásához (2016. július 5-iOgnyanov ítélet, C-614/14, EU:C:2016:514, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 Szintúgy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikk a lehető legszélesebb lehetőséget biztosítja a nemzeti bíróságok számára arra, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó, a Bíróság döntését igénylő kérdés merül fel. A nemzeti bíróságok egyébként e lehetőség igénybevételére az eljárás során bármikor jogosultak, amikor azt helyénvalónak tartják (2016. július 5-iOgnyanov ítélet, C-614/14, EU:C:2016:514, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29 Végül emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a nemzeti bíróság határozatával szemben a nemzeti jog értelmében nincs lehetőség semmilyen jogorvoslatra, e bíróság az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése értelmében főszabály szerint köteles a Bírósághoz fordulni, ha az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdés merül fel előtte (lásd különösen: 2015. szeptember 9-iFerreira da Silva e Brito és társai ítélet, C-160/14, EU:C:2015:565, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30 A fentiekből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az ügy érdeméről

31 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 207/2009 rendeletet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés európai uniós védjegyre történő alkalmazása, amelynek értelmében a jogai megsértésével, vagy valamely jogszabályi vagy szerződéses kötelezettség megszegésével bejelentett védjegy lajstromozása miatt sérelmet szenvedett személy jogosult az említett védjegy oltalmának átruházását követelni.

32 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "ha a 17-24. cikk másként nem rendelkezik, [az európai uniós] védjegyoltalmat mint a tulajdon tárgyát teljes egészében és [az Európai Unió] egész területére nézve úgy kell tekinteni, mint az abban a tagállamban lajstromozott nemzeti védjegyoltalmat, ahol az érintett időpontban [az európai uniós] védjegylajstrom szerint".

33 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy e rendelet 18. cikke biztosítja, hogy amennyiben az európai uniós védjegyet a jogosult engedélye nélkül a jogosult ügynöke vagy képviselője nevében lajstromozták, a jogosult követelheti a védjegyoltalom javára történő átruházását.

34 Ebből az következik, hogy a jogosult engedélye nélkül, a jogosult ügynöke vagy képviselője nevében lajstromozott európai uniós védjegy oltalmának átruházása iránti követelésre kizárólag a 207/2009 rendelet irányadó.

35 Ezzel szemben e rendelet 18. cikke nem szabályozza az európai uniós védjegyoltalom átruházásának követelését azokban az esetekben, amelyek kívül esnek a jogosult engedélye nélkül, a jogosult ügynöke vagy képviselője nevében lajstromozott védjegyek körén.

36 Következésképpen a 207/2009 rendelet 16. cikkében előírtakkal összhangban az európai uniós védjegyoltalmat mint a tulajdon tárgyát az e rendelet 18. cikkében előirányzott eseteken kívül egy meghatározott tagállamban lajstromozott nemzeti védjegynek kell tekinteni, az említett 16. cikkben rögzített kritériumok szerint.

37 Ezért a 207/2009 rendelet 18. cikkének hatálya alá nem tartozó helyzetekben az európai uniós védjegyoltalom átruházása iránti követelésre e tagállam nemzeti szabályozását kell alkalmazni.

38 A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendelet 16. és 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés európai uniós védjegyre történő alkalmazása, amelynek értelmében a jogai megsértésével, vagy valamely jogszabályi vagy szerződéses kötelezettség megszegésével bejelentett védjegy lajstromozása miatt sérelmet szenvedett személy jogosult az említett védjegy oltalmának átruházását követelni, feltéve hogy a szóban forgó helyzet nem tartozik az e rendelet 18. cikkében szabályozott esetek hatálya alá.

A költségekről

39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

[Az európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet 16. és 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés európai uniós védjegyre történő alkalmazása, amelynek értelmében a jogai megsértésével, vagy valamely jogszabályi vagy szerződéses kötelezettség megszegésével bejelentett védjegy lajstromozása miatt sérelmet szenvedett személy jogosult az említett védjegy oltalmának átruházását követelni, feltéve hogy a szóban forgó helyzet nem tartozik az e rendelet 18. cikkében szabályozott esetek hatálya alá.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.