A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40396/2007/5. számú határozata fuvarozási díj megfizetése tárgyában. Bírók: Kurucz Zsuzsánna, Pálinkásné dr. Mika Ágnes, Tibold Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40273/2004/43., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40396/2007/5.*, Fővárosi Ítélőtábla Gf.40396/2006/5., Budapest Környéki Törvényszék G.25816/2005/14., Kúria Gfv.30239/2007/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.396/2006/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Babay Ákos ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek az Illés és Társai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2006. július 4. napján kelt 6.G.40.273/2004/43. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a kamatfizetés kezdő időpontja 2002. május 2. napja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000,- (Egyszázezer) Ft másodfokú költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint, 2001. február 22-én az alperes fuvarmegbízást adott a felperesnek K-M-U. viszonylatú fuvar teljesítésére 2001. február 23-i kezdő és február 26-i lerakási időponttal toll M-ról és K-ről való elszállítására. A kikötés szerint a fuvarozó köteles az áru átvétele és a vámkezelés során az okmányokon szereplő és ténylegesen felrakott árumennyiséget ellenőrizni. Az áru átvételekor előírta szükség esetére a CMR fenntartások jegyzékének megfelelő alkalmazását.

A felperes 2001. február 22-én nemzetközi fuvarmegbízást adott a Z, Bt.-nek a fenti fuvarfeladat teljesítésére.

A CMR fuvarlevél szerint a két felrakóhelyen összesen 121 db 6.244 kg-nyi súlyú bála került felrakásra. A címzett a CMR fuvarlevélen feltüntetett 121 bálát 115-re kijavította, mivel a 2001. február 28-án felvett protokoll szerint bruttó 303 kg körüli súlyú, 6 bála hiányzott. 2001. február 28-án az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a második felrakóhelyen, Kecskeméten a jármű pénteki napon 12.45-kor fejezte be a rakodást és elhagyta a telephelyet, de a vámkezelés helyszínére csak hétfőn reggel érkezett meg.

A P. Kft., az áru feladója, 2001. március 5-én kiállította az alperesnek a nettó 4.760.142,- Ft-ról a számlát a 6 bála toll ellenértékeként kárrendezés címén. A felperes 2001. március 8-án kiállította az alperesnek a 293.494,- Ft összegű fuvardíj számlát. 2001. március 8-án az alperes áruhiány miatt kiállította a felperesnek a kárszámláját bruttó 5.955.178,- Ft-ra.

2001. augusztus 31-én az alperes 4.760.142,- Ft-ot átutalt a P. Kft.-nek 2001. december 20-án az alperes felszólította a felperest a 4.760.142,- Ft áruhiány miatti kár megtérítésére a perbeli fuvarozással összefüggésben, amit a felperes a 2002. január 10-i levelében visszautasított.

A felperes az elsőfokú bírósághoz 2002. május 2-án benyújtott keresetében az alperest 293.494,- Ft fuvardíj, ennek 2001. április 8-tól a kifizetésig számított évi 12 % késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni figyelemmel arra, hogy a perbeli fuvarfeladatot teljesítette, és azt az alperes felszólítás ellenére sem egyenlítette ki.

Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy a 6 bála áru elveszésével kapcsolatban 4.760.142,- Ft összegű kárt okozott a felperes teljesítési segédje. Az áru elveszése esetén a fuvarozó a fuvardíj arányos részét köteles visszafizetni, ami jelen esetben 14.675,- Ft. A fennmaradó 278.819,- Ft összegű fuvardíjjal kapcsolatban beszámítási kifogással, 4.480.323,- Ft tekintetében viszontkeresettel élt. A viszontkeresetében érvényesített összeg után a károkozás napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű kamat és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni a felperest.

Arra hivatkozott, hogy az áru tényleges kiszolgáltatására a címzettnél 2001. február 28-án került sor, ahol a címzett megállapította, hogy az árujegyzékben foglaltakhoz képest 6 bálával kevesebb áru érkezett. Álláspontja szerint a felperest az áruhiányért felelősség terheli, mert a gépkocsivezető a szállítólevelekben feltüntetett árumennyiséget dokumentáltan átvette; sem a CMR fuvarlevélen, sem egyéb módon nem tett észrevételt arra, hogy a berakott mennyiséget nem tudta ellenőrizni; továbbá a felrakóhelyről történt eltávozása után indokolatlanul késlekedett a vámkezeltetéssel.

A felperes az alperes beszámítási kifogásának és a viszontkeresetének elutasítását kérte, hivatkozva az 1971. évi 3.tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 9. cikk 2. pontjára és arra, hogy jelen esetben kétséget kizáróan bizonyítható, hogy az árudarabok (egységcsomagok) nem a CMR fuvarlevélen feltüntetett bálák, hanem a kötegek voltak, így a bálaszám fuvarlevélen történt feltüntetésének nincs jelentősége. A CMR 17. cikk 1. pontja szerint tartozna csak felelősséggel az áruhiány miatt, ami azonban jelen esetben nem áll fenn. Ezen túlmenően az összegszerűséget is vitatta, mivel a CMR 23. cikkének 1., 3. és 4. pontjaiban meghatározott összeget meghaladó kártérítés nem követelhető.

A Fővárosi Bíróság a 2003. június 24. napján kelt 42.G.41.190/2002/10. számú ítéletében az alperest 14.675,- Ft fuvardíj és annak 2001. április 8-tól járó évi 12 %-os mértékű késedelmi kamata, míg a felperest 4.481.323,- Ft összegű kártérítés és annak 2001. március 1-től a kifizetés napjáig járó évi 11 %-os mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kötelezte.

A felperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla a 2004. február 5. napján kelt 11.Gf.42.249/2003/5. számú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdésének utolsó fordulata szerinti tájékoztatási kötelezettségének a perbeli legitimációval és az érvényesíteni kívánt kárigény összegszerűségének bizonyításával kapcsolatban eleget kell tennie. Ezen túlmenően a követeléssel kapcsolatos legitimáció igazolása esetén tájékoztatni kell az alperest arról is, hogy a hiányzó áru feladáskori értékét a CMR 23. cikkének 1. és 2. pontja szerinti módon neki kell bizonyítania, ugyanígy az alperest a beszámítási kifogásával és a viszontkeresetével kapcsolatban tájékoztatni kell a bizonyítási kötelezettség körébe tartozó és bizonyításra szoruló tényekről. A követeléssel kapcsolatos legitimáció kérdésének tisztázását követően vizsgálni kell azt, hogy a követelt kártérítés meghaladja-e a CMR 23. cikk 4. pontja szerint kiszámított maximálisan követelhető összeget. Amennyiben a hiányzó áru értéke meghaladja a maximálisan igényelhető kártérítés összegét úgy, hogy - a felelősségkorlátozó rendelkezés 29. cikk 1. pontja szerinti feloldásának esetét nem tekintve - a fuvarozót csak a korlátozott kártérítés megfizetésére lehet kötelezni.