BH 2001.6.262 I. Az ittas járművezetés vétségében a vádlott bűnössége nem állapítható meg, ha csupán az bizonyított, hogy a gépi meghajtású járművet úgy vezette, hogy a szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, de az nem volt bizonyított, hogy a véralkohol-koncentráció mértéke a vezetés időpontjában a 0,8 ezrelékes értéket elérte vagy meghaladta [Btk. 188. § (1) bek., 1968. évi I. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 116/A. § (1) bek. a) pont, 20/1990. (VIII. 6.) BM r. 5. §].

II. Az ittas járművezetés vétségének a megállapítása szempontjából a fizikális tünetekből az alkoholos befolyásoltságra - a klinikai tünetek megbízhatatlansága folytán - még az orvos sem képes következtetést levonni, ezért a laikus személynek a klinikai tünetekre vonatkozó tanúkénti meghallgatása szükségtelen [Btk. 188. § (1) bek., Be. 62. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1999. november 29. napján kelt ítéletével a vádlottat az ittas járművezetés vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, az ittas vezetés szabálysértése miatt pedig 25 000 forint pénzbírsággal sújtotta, a vádlott vezetői engedélyét 10 hónapi időtartamra visszavonta. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott hajógépész szakképzettségű, nős, egy kiskorú gyermeke van, büntetlen előéletű.

A vádlott 1986-ban szerzett "B" kategóriára érvényes vezetői engedélyt, azóta kb. 500 000 km-t vezetett balesetmentesen.

A vádlott 1999. július 31-én 21 óra után 1 üveg fél literes sört, 21 óra 45 perckor 2 x 0,5 dl-es vodkát és 2 üveg fél literes sört fogyasztott, majd 22 óra 10 perckor a község külterületén a közúton úgy vezetett személygépkocsit, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. 2 km megtétele után a rendőrök igazoltatták, majd vérvételre állították elő. Ekkor a vezetői engedélye visszavonására került sor.

A vádlott még 2-300 métert kívánt vezetni. Az úti cél elérésének időpontjában nem bizonyított, hogy a vádlott véralkohol-koncentrációja elérte vagy meghaladta volna a 0,8 ezreléket. A 22 óra 41 perckor történt vérvétel idején a vádlott vérében 1,86 ezrelék, míg a 23 óra 12 perckor történt vérvételkor 1,69 ezrelék véralkohol-koncentráció volt.

Az igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye szerint a vádlott tárgyalási vallomása mind az italfogyasztás mennyiségét, mind annak időpontját tekintve szakértőileg elfogadható. Erre tekintettel a vádlott esetében az alkohol-koncentráció a gépjárművezetés idején nem kizárható módon még a felszívódási stádium végén lehetett, így a mértékének alacsonyabbnak kellett lennie, mint a mért érték, de annak ezrelékes értéke számítás alapján nem határozható meg. A vádlott a gépjárművet alkoholfogyasztás utáni állapotban vezette, de a felszívódási stádium miatt a 0,8 ezreléket elérő vagy meghaladó véralkohol-koncentráció fennállása nem bizonyítható.

A fentiekből megállapítható, hogy a vádlott szeszes ital fogyasztása után vezette a közúton a gépjárművét, de nem bizonyítható, hogy a járművezetés időpontjában, illetve annak tervezett befejezésekor szeszes italtól befolyásolt állapotban volt, illetve lett volna.

Ezért a bíróság a vádlottat a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése b) pontjának I. fordulata alapján - mivel nincs bizonyítva a bűncselekmény elkövetése - felmentette.

A vádlott megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakat, amikor gépi meghajtású járművét úgy vezette, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. Ezzel a magatartásával megvalósította a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 116/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti ittas vezetés szabálysértését, ezért a bíróság a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel a szabálysértést elbírálta.

A szabálysértési büntetés kiszabásánál a bíróság figyelemmel volt a vádlott beismerő vallomására, büntetlen előéletére, az egy kiskorú gyermek eltartására kötelezett állapotára, de értékelte az ittas állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények elszaporodottságát is.

Ezekre, valamint a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel a bíróság a vádlottat az 1968. évi I. tv 17. §-ának (1) bekezdése és a 18. §-a alapján pénzbírsággal sújtotta.