BH 2011.11.313 A felszámoló kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási költségek - Bérgarancia Alapból nyújtott támogatás - esedékességekor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha annak akárcsak részbeni megfizetésére az adós - a felszámolás alatt - pénzeszközzel rendelkezett, de azt a felszámoló nem az esedékes felszámolási költség kifizetésére fordította [1991. évi XLIX. tv. 54. §, 57. §, 58. §, Ptk. 339. §].

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.

A megyei bíróság a 2003. június 27-én érkezett felszámolási kérelem alapján 2003. június 30-án jogerőre emelkedett felszámolást elrendelő végzésével megindította az adós Kft. felszámolását, felszámolóként az R. Gazdasági és Pénzügyi Rt.-t jelölve ki. A hitelezőknek szóló felhívás közzétételére 2003. július 17-én került sor a Cégközlönyben.

A felszámoló kérésére a felperes jogelődje, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ 2003. július 10-én rendelkezett az igényelt 155 703 826 forint támogatás Bérgarancia Alapból történő folyósításáról. A határozat szerint - a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (Bgtv.) 9. §-ának megfelelően - a támogatás visszafizetése annak folyósításától számított 60 napon, illetve, ha a felszámolási zárómérleg benyújtására a 60. napot megelőzően kerül sor, a felszámolási zárómérleg benyújtásának napját megelőző napon válik esedékessé. Az alperes a felperes jogelődje által nyújtott támogatást céljának megfelelően használta fel, az adós munkavállalói részére fizette ki.

Az alperes 2003 júliusában a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz fordult, kérve a visszafizetési kötelezettség alóli mentesítést, vagy a visszafizetés időpontjának módosítását, a minisztérium azonban a kérelmet 2003. augusztus 21-én elutasította. A visszafizetés esedékességének napján - 2003. szeptember 14-én - az adós pénztárában nem állt rendelkezésre a visszafizetéshez elegendő pénzösszeg. A felszámolás kezdő időpontjában - 2003. június 30-án - az adós zárómérlege körülbelül 640 millió forint adósságot mutatott. A felszámolás lefolytatása érdekében az alperes vagyonértékesítési pályázatot írt ki az adós váci, 5-600 millió forint értékű, illetve b.-i, 5-600 millió forint értékű ingatlanaira, mely pályázat nem vezetett eredményre. A felszámolás alatt 2003. augusztus 22-én a felszámoló újra indította a termelést, melyet 2003. december 19-én leállított.

Az adós egyezségi javaslata alapján tartott tárgyaláson a felszámolási eljárást lefolytató bíróság 2004. január 20-án kelt 44. sorszámú végzésével jóváhagyta az adós és a hitelezők között létrejött egyezséget. Az egyezségi tárgyalás során az alperes nevében a felszámolóbiztos bejelentette, hogy a termelés folytatásával kapcsolatban az adósnál 156,7 millió forint ki nem fizetett munkabérköltség jelentkezett, mellyel kapcsolatban a Bérgarancia Alapot vették igénybe. A bíróság kérdésére az alperes kijelentette, hogy az adós Bérgarancia Alap felé fennálló tartozása a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1) bekezdés "a" pontjába tartozó (felszámolási költség) tartozás, és egyebek mellett ennek (és az adótartozásnak) figyelembevételével határozta meg az egyezség körébe vonható vagyon mértékét.

Az egyezségi tárgyaláson a felperes jogelődjének képviselője nem vett részt. A bíróság az egyezségi tárgyaláson végzésében az adós és a hitelezők egyezségének jóváhagyásával egyidejűleg megállapította az egyezség körébe vonható vagyon mértékét 1 230 000 524 forintban. A végzés 2004. március 12-én történt jogerőre emelkedése következtében az adós felszámolási eljárása befejeződött, az adós folytatta tevékenységét. A bíróság 85. sorszámú végzésében 2004. április 1-jén tette közzé a felszámolási eljárás jogerős befejezését.

Az alperes mint felszámoló és az adós Kft. képviselője között 2004. március 29-én került sor az átadás-átvételre. Rögzítették - egyebek mellett -, hogy a Kft.-nek a felperes jogelődje irányába fennáll 155 704 000 forint összegű tartozása a Bérgarancia Alaptól való támogatás visszafizetési kötelezettsége miatt.

A 2004. március 12-i mérleg szerint az adós vagyona 1 762 217 000 forint volt, melyből csak 10 431 000 forint volt a pénzeszköz. A felszámolás időszaka alatti bevétel 1 437 196 077 forint, míg a kiadás 1 432 477 825 forint volt.

A felperes jogelődje többször felszólította az adós Kft.-t a tartozás rendezésére (egyszer végrehajtás útján is megpróbálta a követelést beszedni, de a bank visszautasította az azonnali beszedési megbízást). Az adós nem vitatta a tartozását, ígéretet tett a rendezésre, azonban az ingatlanait nem tudta értékesíteni, s végül 2005. július 13-án ismét felszámolás alá került, ahol a felperes jogelődje a követelését a felszámolónak bejelentette. A kijelölt felszámoló a C. & L. Vagyonkezelő és Felszámoló Rt. a felperes követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolta, s közölte a felperessel, hogy követelésének kielégítésére még részben sem lehet számítani.

A felperes a 2008. április 4-én benyújtott keresetlevele alapján indult eljárásban pontosított keresetében kérte az alperest kötelezni 155 703 826 forint és ennek 2003. szeptember 14-től számított késedelmi kamata megfizetésére kártérítés címén, továbbá perköltséget is igényelt. Álláspontja szerint az alperesnek, mint az adós kijelölt felszámolójának, intézkednie kellett volna a Bérgarancia Alaptól kapott támogatás visszafizetéséről a folyósítástól számított 60. napon beálló esedékességkor. Az alperes ezt elmulasztotta, s ezzel a Cstv. 54. §-ában és a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt gondossági kötelezettségét megszegte. A Cstv. 41. § (3) bekezdéséből az következik, hogy egyezségre csak a felszámolási költségek kielégítése után van lehetőség - mert a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában felsorolt követelések jogosultjai nem vehetnek részt az egyezség megkötésében -, illetve az egyezség körébe vonható vagyon mértékét ezek figyelembevételével kell megállapítani. E szabályozás értelmében a felszámolónak kellett volna intézkednie a támogatás visszafizetéséről még azt megelőzően, hogy a felszámolási eljárás befejeződött volna. A felszámoló nem a Cstv. 54. §-ának megfelelően járt el, mert nem rendelkezett a visszafizetésről, s miután az adós újból felszámolás alá került és ott nincs remény a követelés kiegyenlítésére, ez a felperesnél kárként jelentkezik. Álláspontja szerint az adós a felszámolási eljárás befejezésekor megfelelő mennyiségű készpénzzel rendelkezett.

Az alperes védekezésében a kereset elutasítását és perköltségének megtérítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a támogatást nem az alperes, hanem az adós Kft. részére kérte és annak munkavállalói részére folyósították.

Kifogásolta, hogy a felperes jogelődje nem tett meg mindent a követelés érvényesítése érdekében, az egyezséget jóváhagyó végzés ellen nem fellebbezett, a felszámolás alatt kifogással nem élt, és a két felszámolás közötti időszakban nem érvényesítette az igényét az adóssal szemben.