62015CJ0379[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2016. július 28. Association France Nature Environnement kontra Premier ministre és Ministre de l'Écologie, du Développement durable et de lʼÉnergie. A Conseil d'État (Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2001/42/EK irányelv - Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata - Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti jogi aktus - Jogi következmények - Az említett jogi aktus bizonyos joghatásainak ideiglenes fenntartására vonatkozó nemzeti bírósági hatáskör - Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése - Előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztésére vonatkozó kötelezettség. C-379/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2016. július 28. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 2001/42/EK irányelv - Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata - Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti jogi aktus - Jogi következmények - Az említett jogi aktus bizonyos joghatásainak ideiglenes fenntartására vonatkozó nemzeti bírósági hatáskör - Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése - Előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztésére vonatkozó kötelezettség"

A C-379/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d'État (államtanács, Franciaország) a Bírósághoz 2015. július 16-án érkezett, 2015. június 26-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Association France Nature Environnement

és

a Premier ministre,

a Ministre de l'Écologie, du Développement durable et de l'Énergie

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta (előadó) tanácselnök, A. Arabadjiev, J.-C. Bonichot, C. G. Fernlund és E. Regan bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. február 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Association France Nature Environnement képviseletében E. Wormser, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Le Berre avocat,

- a francia kormány képviseletében S. Ghiandoni, F.-X. Bréchot, D. Colas és G. de Bergues, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében O. Beynet és C. Hermes, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. április 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 267. cikk értelmezésére irányul.

2 E kérelem előterjesztésére az egyfelől az Association France Nature Environnement, másfelől a Premier ministre (miniszterelnök) és a ministre de l'Écologie, du Développement durable et de l'Énergie (a környezetvédelemért, a fenntartható fejlődésért és az energiaügyért felelős miniszter) között folyamatban lévő, a décret no 2012-616, du 2 mai 2012, relatif à l'évaluation de certains plans et programmes ayant une incidence sur l'environnement (a környezeti kihatással bíró egyes tervek és dokumentumok értékeléséről szóló, 2012. május 2-i 2012-616. sz. rendelet, JORF, 2012. május 4., 7884. o.) hatáskörtúllépés miatt történő megsemmisítése iránti kérelemre vonatkozó jogvitában került sor.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 197., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o.) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ennek az irányelvnek a célja, hogy a környezet magas szintű védelmét biztosítsa, és hogy hozzájáruljon a környezeti szempontok beillesztéséhez a tervek és programok kidolgozásába és elfogadásába a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében, annak biztosításával, hogy ennek az irányelvnek megfelelően, környezeti vizsgálatot végezzenek egyes, a környezetre valószínűleg jelentős hatással járó tervek és programok vonatkozásában."

4 Ezen irányelv 2. cikke az alábbiakat írja elő: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...]"

a) tervek és programok: azok a tervek és programok, beleértve az Európai [Unió] által közösen finanszírozottakat is, illetve ezek bármely módosítása:

- amelyeket valamely nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságnak kell kidolgoznia, illetve elfogadnia, illetve amelyeket valamely hatóság dolgoz ki parlamenti vagy kormány általi jogalkotási eljárás útján történő elfogadásra, valamint

- amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő;

b) környezeti vizsgálat [helyesen: környezeti hatásvizsgálat]: [...] a környezeti jelentés [helyesen: környezeti hatásokról szóló jelentés] kidolgozása, konzultációk lefolytatása, a döntéshozatal során a környezeti jelentés és a konzultációs eredmények figyelembevétele, valamint a döntésről szóló tájékoztatás;

5 Az említett irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) [...] [K]örnyezeti vizsgálatot [helyesen: környezeti hatásvizsgálatot] kell végezni azokkal a 2-4. cikkben [helyesen: (2)-(4) bekezdésben] említett tervekkel és programokkal kapcsolatban, amelyeknek valószínűleg jelentős környezeti hatásuk lesz.

(2) A (3) bekezdésre is figyelemmel környezeti vizsgálatot [helyesen: környezeti hatásvizsgálatot] végeznek valamennyi olyan tervvel és programmal kapcsolatban,

[...]

(3) A (2) bekezdésben említett tervek és programok közül azok, amelyek helyi szinten kis területek használatát veszik tervbe, illetve a (2) bekezdésben említett terveknek vagy programoknak csupán kisebb módosításai, csak abban az esetben igényelnek környezeti vizsgálatot [helyesen: környezeti hatásvizsgálatot], ha a tagállamok úgy határoznak, hogy azoknak valószínűleg jelentős hatásuk van a környezetre.

(4) A tagállamok határozzák meg, hogy a (2) bekezdésben említetteken kívül azoknak az egyéb terveknek vagy programoknak, amelyek meghatározzák a projektek [helyesen: projektek végrehajtása] jövőbeli engedélyének kereteit, valószínűleg jelentős környezeti hatása van-e.

(5) A tagállamok eseti vizsgálattal vagy a tervek és programok típusának meghatározásával, illetve e kétféle megközelítés ötvözésével határozzák meg, hogy a (3) és (4) bekezdésben említett tervek vagy programok valószínűleg jelentős hatással lesznek [helyesen: lesznek-e] a környezetre. A tagállamok ebből a célból minden esetben figyelembe veszik a II. mellékletben meghatározott vonatkozó szempontokat annak érdekében, hogy ez az irányelv kiterjedjen a valószínűleg jelentős környezeti hatással bíró tervekre és programokra.

(6) Az (5) bekezdésnek megfelelően elvégzett eseti vizsgálat, illetve terv- és programtípus-meghatározás során konzultálni kell a 6. cikk (3) bekezdésében említett hatóságokkal.

(7) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy nyilvánosságra hozzák az (5) bekezdés értelmében hozott következtetéseiket, beleértve azokat az okokat, amelyek miatt nem követelik meg a [...] környezeti vizsgálat [helyesen: környezeti hatásvizsgálat] elvégzését.

[...]"

6 Ugyanezen irányelv 4. cikke az alábbiakat írja elő:

"(1) A 3. cikkben említett környezeti vizsgálatot [helyesen: környezeti hatásvizsgálatot] a terv vagy program kidolgozása során, illetve annak elfogadását vagy jogalkotási eljárásra bocsátását megelőzően végzik el.

(2) A tagállamok ennek az irányelvnek a követelményeit beillesztik a meglévő terv- és programelfogadási eljárásaikba, illetve beépítik az ennek az irányelvnek való megfelelés céljából létrehozott új eljárásokba.

(3) Abban az esetben, ha a tervek és programok valamely terv- vagy programhierarchia részét képezik, a vizsgálat [helyesen: hatásvizsgálat] felesleges ismétlésének elkerülése érdekében a tagállamok figyelembe veszik azt a tényt, hogy az ebben az irányelvben foglaltaknak megfelelően a vizsgálatot [helyesen: hatásvizsgálatot] a hierarchia különböző szintjein végzik el. [...]"

7 A 2001/42 irányelv 6. cikke értelmében:

"(1) A terv- vagy programtervezetet és az 5. cikknek megfelelően elkészített környezeti jelentést [helyesen: környezeti hatásokról szóló jelentést] az e cikk (3) bekezdésében említett hatóságok, illetve a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják.

(2) A (3) bekezdésben említett hatóságok és a (4) bekezdésben említett nyilvánosság részére korai és hathatós lehetőséget biztosítanak arra, hogy megfelelő határidőn belül kifejthessék véleményüket a terv- vagy programtervezetet és az ahhoz mellékelt környezeti jelentést [helyesen: környezeti hatásokról szóló jelentést] illetően, azt megelőzően, hogy a tervet vagy programot elfogadnák, illetve jogalkotási eljárásra terjesztenék be.

(3) A tagállamok azokat a hatóságokat jelölik ki konzultációra, amelyeket konkrét környezeti felelősségük folytán a tervek és programok megvalósításának környezeti hatásai valószínűleg érintenek.

(4) A tagállamok határozzák meg, hogy mit értenek a (2) bekezdés szerinti nyilvánosság fogalma alatt, beleértve azt a nyilvánosságot, amely az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó döntéshozatalban érintett, vagy feltehetőleg érintve lesz, illetve érdekelt, továbbá az illetékes nem kormányzati szervezeteket, például a környezetvédelmet elősegítő és egyéb érdekelt szervezeteket.

(5) A hatóságok és a nyilvánosság tájékoztatásával és a velük történő konzultációval kapcsolatos részletes teendőket a tagállamok határozzák meg."

8 A 2001/42 irányelv 13. cikke a következőképpen szól:

"(1) A tagállamok legkésőbb 2004. július 21-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. [...]

[...]

(3) A 4. cikk (1) bekezdésében említett kötelezettség azokra a tervekre és programokra vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban az első hivatalos előkészítő tevékenység az (1) bekezdésben említett időpont utánra esik. Azok a tervek és programok is, amelyekkel kapcsolatban az első hivatalos előkészítő tevékenység megelőzi ezt az időpontot, illetve amelyeket több mint 24 hónappal ezt követően fogadnak el vagy terjesztenek be jogalkotási eljárásra, a 4. cikk (1) bekezdésében említett kötelezettség hatálya alá tartoznak, azt az esetet kivéve, ha a tagállamok eseti alapon úgy döntenek, hogy ez nem megvalósítható, és döntésükről tájékoztatják a nyilvánosságot.

[...]"

A francia jog

9 A 2001/42 irányelvet a francia jogba több jogi aktus ültette át, nevezetesen többek között az ordonnance no 2004-489, du 3 juin 2004, portant transposition de la directive 2001/42/CE du Parlement européen et du Conseil du 27 juin 2001 relative à l'évaluation des incidences de certains plans et programmes sur l'environnement (a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetéséről szóló, 2004. június 3-i 2004-489. sz. határozat, JORF, 2004. június 5., 9979. o.), két, 2005. május 27-i rendelet, amelyek közül az egyik (2005-613. sz. rendelet) módosította a code de l'environnement-t (környezetvédelmi törvénykönyv), a másik (2005-608. sz. rendelet) módosította a code de l'urbanisme-t (településfejlesztési törvénykönyv), valamint a loi no 2010-788, du 12 juillet 2010, portant engagement national pour l'environnement (nemzeti környezetvédelmi kötelezettségvállalásokról szóló, 2010. július 12-i 2010-788. sz. törvény, JORF, 2010. július 13., 12905. o.). Ez utóbbi törvény 232. és 233. cikkei módosították a környezetvédelmi törvénykönyv L. 122-4-L. 122-11. cikkeit.

10 A 2010-788. sz. törvénnyel módosított környezetvédelmi törvénykönyv L. 122-4. cikke a következőképpen rendelkezik:

"I. - A [2001/42] irányelv II. mellékletében említett szempontok szerinti környezeti hatásvizsgálat tárgyát képezik azok a tervek, módszerek, programok és más tervezési dokumentumok, amelyeknek környezeti hatásuk lehet, és amelyek - anélkül, hogy engedélyeznék munkálatok elvégzését, vagy területrendezési tervet írnának elő - alkalmazandók az ilyen munkálatok vagy tervek megvalósítására:

1° A mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra, a halászatra, az energiára, az iparra, a közlekedésre, a hulladékgazdálkodásra, a vízgazdálkodásra, a távközlésre, a turizmusra vagy a területrendezésre vonatkozóan az állam, a helyi és regionális önkormányzatok, azok társulásai és a hozzájuk tartozó közintézmények által elfogadott tervek, módszerek, programok és más tervezési dokumentumok, amelyek célja az L. 122-1. cikk szerinti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó munkálatok és tervek megvalósítása keretének meghatározása.

2° Az állam, a helyi és regionális önkormányzatok, azok társulásai és a hozzájuk tartozó közintézmények által elfogadott - a jelen cikk 1° pontjában nem említett - tervek, módszerek, programok és más dokumentumok, amelyek célja munkálatok vagy tervek megvalósítása keretének meghatározása, amennyiben ezeknek jelentős környezeti hatása lehet.

3° Azon tervek, módszerek, programok és más tervezési dokumentumok, amelyek esetében tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket egyes területekre gyakorolhatnak, az L. 414-4. cikk alapján környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

II. - A településfejlesztési törvénykönyv L. 121-10. cikkében, valamint a code général des collectivités territoriales [helyi és regionális önkormányzatok általános törvénykönyve] L. 4424-9. és L. 4433-7. cikkében említett tervek, módszerek, programok és más tervezési dokumentumok környezeti hatásvizsgálatát a településfejlesztési törvénykönyv L. 121-10-L. 121-15 szabályozza.

III. - A kis területek használatát meghatározó tervek, módszerek, programok és más tervezési dokumentumok projektjeire vonatkozóan nem kell a jelen részben előírt hatásvizsgálatot végezni, ha alkalmazásuknak, figyelembe véve különösen a környezet érzékenységét, a terv célját vagy a projekt tartalmát, nem lehet jelentős környezeti hatása.

IV. - A Conseil d'État [államtanács] rendelete határozza meg az I. és III. részben szereplő azon terveket, módszereket, programokat és dokumentumokat, amelyek a környezeti ügyekben illetékes állami közigazgatási hatóság által elvégzett eseti vizsgálat után környezeti hatásvizsgálat tárgyát képezik.

V. - A kizárólag nemzetvédelmi vagy polgári védelmi célokra létrehozott terveket és dokumentumokat nem kell környezeti hatásvizsgálatnak alávetni."

11 A 2010-788. sz. törvénnyel módosított környezetvédelmi törvénykönyv L. 122-5. cikke értelmében:

"Az L. 122-4. cikk I. részének rendelkezései alá tartozó tervek és dokumentumok módosításai esetén - a csekély jelentőségűek kivételével - vagy újabb hatásvizsgálatra, vagy a kidolgozásuk során megvalósított hatásvizsgálat naprakésszé tételére kerül sor.

A módosítások csekély jellegét a [2001/42] irányelv II. mellékletében említett szempontok figyelembevételével kell értékelni. A Conseil d'État [államtanács] rendelete határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a módosítások a környezeti ügyekben illetékes állami közigazgatási hatóság által elvégzett eseti vizsgálat után környezeti hatásvizsgálat tárgyát képezhetik."

12 A 2010-788. sz. törvénnyel módosított környezetvédelmi törvénykönyv L. 122-7. cikke az alábbiakat írja elő:

"A terv vagy dokumentum kidolgozásáért felelős közjogi személy véleménykérés céljából megküldi az állam környezeti ügyekben illetékes közigazgatási hatóságának az L. 122-4. cikk alapján kidolgozott tervet, illetve dokumentumot, valamint a környezeti hatásokról szóló jelentést.

Ha a véleményadásra három hónapos határidőn belül nem kerül sor, a véleményt kedvezőnek kell tekinteni.

A környezeti ügyekben illetékes hatósággal szükség szerint konzultálni kell azon információk pontosságát illetően, amelyeket a környezeti hatásokról szóló jelentésnek tartalmaznia kell."

13 A környezetvédelmi törvénykönyv L. 122-11. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A jelen rész alkalmazásának feltételeit valamennyi terv- és dokumentumtípus tekintetében szükség szerint a Conseil d'État [államtanács] rendelete határozza meg."

14 A 2010-788. sz. törvény 232. és 233. cikkének alkalmazása és a 2001/42 irányelv átültetése céljából a miniszterelnök elfogadta többek között a 2012-616. sz. rendeletet. E rendelet határozza meg azon tervek, módszerek, programok és más tervezési dokumentumok jegyzékét, amelyek esetében rendszeresen vagy az e célból kijelölt közigazgatási hatóság eseti vizsgálata után környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. E rendelet határozza meg azon környezeti ügyekben illetékes hatóságot is, amellyel e környezeti hatásvizsgálat keretében konzultálni kell. Az említett rendelet továbbá részletes táblázatban meghatározza azon terveket, módszereket, programokat és más tervezési dokumentumokat, amelyek esetében környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15 2012. június 13-án az Association France Nature Environnement a 2012-616. sz. rendelet megsemmisítése iránti keresettel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz, és többek között a 2001/42 irányelv rendelkezéseinek megsértésére hivatkozott, különösen arra, hogy több környezetvédelmi hatóság nem rendelkezik az ezen irányelv által előírt közigazgatási önállósággal.

16 2015. június 26-i határozatával a kérdést előterjesztő bíróság helyt adott a 2012-616. sz. rendelet megsemmisítése iránti kérelemnek a rendelet 1. és 7. cikkét illetően.

17 A kérdést előterjesztő bíróság először is úgy ítélte meg, hogy e rendelet 1. cikke megsértette a 2001/42 irányelv 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő követelményeket. E nemzeti jogi rendelkezés ugyanis ugyanarra a hatóságra telepítette egyrészt több terv és dokumentum kidolgozására és jóváhagyására irányuló hatáskört, másrészt az e tervekkel és dokumentumokkal kapcsolatos környezetvédelmi konzultációra vonatkozó hatáskört anélkül, hogy olyan rendelkezést írt volna elő, amely alkalmas lenne annak biztosítására, hogy a környezetvédelmi konzultációra vonatkozó hatáskört e hatóságon belül egy tényleges önállósággal rendelkező egység gyakorolja.

18 A kérdést előterjesztő bíróság másodszor úgy ítélte meg, hogy az említett rendelet 7. cikke megsértette a nemzeti jog uniós joggal való összhangba hozására vonatkozó követelményeket azáltal, hogy a jogbiztonsággal vagy a közrenddel kapcsolatos kényszerítő okokon alapuló igazolás nélkül elvetette a 2001/42 irányelv átültetésére vonatkozó szabályozási intézkedéseknek a regionális természetvédelmi területek azon alapokmányaira vonatkozóan történő alkalmazását, amelyek kidolgozását vagy felülvizsgálatát 2013. január 1-je előtt előírták, annak ellenére, hogy az átültetési határidő lejárt.

19 A 2012-616. sz. rendelet 1. és 7. cikke jogellenességének megállapítása után a kérdést előterjesztő bíróság e megállapítás következményeit veti fel.

20 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az említett rendelet részleges visszaható hatályú megsemmisítése azzal a kockázattal járna, hogy megkérdőjeleznék nemcsak az e rendelet alapján elfogadott tervek és programok jogszerűségét, hanem az e tervek és dokumentumok alapján hozott valamennyi aktus jogszerűségét, figyelemmel azon sajátos francia közigazgatási jogi lehetőségre, hogy határidőre vonatkozó feltétel nélkül lehet hivatkozni az ilyen szabályozó aktusok jogellenességére. Egy ilyen helyzet káros lenne mind a jogbiztonság elvének tiszteletben tartása, mind az Unió környezetvédelemre vonatkozó célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából. Ezenkívül a 2001/42 irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések végrehajtását akadályozó joghézag keletkezne oly módon, hogy a nemzeti bíróságnak meg kellene változtatnia időben az említett rendelet megsemmisítésének joghatásait.

21 A kérdést előterjesztő bíróság ezután megjegyezte, hogy azon feltételeket illetően, amelyek mellett a francia közigazgatási bíróság élhet a megsemmisítést kimondó határozat joghatásainak változtatására vonatkozó hatáskörével, az ilyen megfontolások a 2012-616. sz. rendelet 1. és 7. cikke joghatásainak fenntartását eredményezhetik szigorúan azon időszakra, amely a 2001/42 irányelv rendelkezéseivel összhangban álló környezeti hatásvizsgálat elvégzésével megbízott közigazgatási hatóságok megfelelő rendszerének megszervezésére vonatkozó szabályok meghozatalához szükséges. E bíróság következésképpen azt vizsgálja, hogy előírható-e az, hogy az említett rendelet részleges megsemmisítése csak 2016. január 1-jétől lép hatályba, valamint hogy az ennek alapján hozott jogi aktusokkal szemben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat meghozatalának időpontjában már megindított perektől eltekintve a megtámadott rendelet rendelkezései alapján a megsemmisítését megelőzően kiváltott joghatások véglegesnek tekintendők.

22 E körülmények között a Conseil d'État (államtanács) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) A nemzeti bíróságnak az uniós jog rendes bíróságaként minden esetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kell-e a Bíróság elé terjesztenie annak értékelése érdekében, hogy helye van-e a nemzeti bíróság által az uniós joggal ellentétesnek ítélt rendelkezések hatálya ideiglenes fenntartásának?

2) Az ezen első kérdésre adandó igenlő válasz esetén igazolható-e különösen környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolással a Conseil d'État [államtanács] esetlegesen hozott olyan határozata, amely 2016. január 1-jéig fenntartja a [2012-616. sz.] rendelet 1. cikke általa jogellenesnek ítélt rendelkezéseinek a joghatásait?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

23 Második kérdésével, amelyet elsőként kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné tudni, hogy valamely jogvitában eljáró nemzeti bíróság milyen feltételek mellett korlátozhatja időben a 2001/42 irányelv által előírt - különösen a 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő - kötelezettségek megsértésével elfogadott nemzeti jogi rendelkezés jogellenessége megállapításának bizonyos joghatásait.

24 Meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet bizonyos nemzeti jogi rendelkezések 2001/42 irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó jogszerűségi vizsgálattal kapcsolatos eljárás során terjesztették elő. Ezen eljárás keretében a kérdést előterjesztő bíróság többek között megállapította, hogy az ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt követelményeket sértik az irányelv említett cikkének átültetésére vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések.

25 A kérdést előterjesztő bíróság a 2011. október 20-iSeaport (NI) és társai ítéletre (C-474/10, EU:C:2011:681) utalva többek között megjegyzi, hogy a 2012-616. sz. rendelet rendelkezései jogellenesek amiatt, hogy nem teszik lehetővé a környezetvédelmi hatóság működési függetlenségének biztosítását, mivel e rendelkezések nem garantálják azt, hogy a környezetvédelmi konzultációra vonatkozó hatáskört e hatóságon belül egy tényleges önállósággal rendelkező egység gyakorolja.

26 A Bíróság ugyanis ezen ítélet 39. pontjában pontosította, hogy a 2001/42 irányelv rendelkezéseinek hatékony érvényesülését gátolná, ha, amennyiben az ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében kijelölt hatóságnak saját magának kellene a tervet vagy programot is kidolgoznia vagy elfogadnia, az érintett tagállam közigazgatási rendszerében egyetlen olyan másik szerv sem létezne, amely jogosult e konzultációs feladatkör betöltésére.

27 A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a 2012-616. sz. rendelet 1. és 7. cikke nem felel meg az említett önállóságra vonatkozó követelménynek, így ezen rendelkezéseket meg kell semmisíteni. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor felveti az ilyen megsemmisítésből eredő jogi következményeket.

28 A kérdést előterjesztő bíróság különösen attól tart, hogy e megsemmisítés azzal a kockázattal járna, hogy megkérdőjelezik sok terv és program, valamint az ezek alapján hozott jogi aktusok jogszerűségét, amely helyzet a környezetvédelem rovására joghézagot eredményezne. E nemzeti jogi rendelkezések megsemmisítésének visszaható hatálya miatt ugyanis az e rendelkezések alapján megvalósított konzultációkat úgy kell tekinteni, mint amelyekre szabálytalan módon került sor.

29 A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben hivatkozik a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletre (C-41/11, EU:C:2012:103).

30 Ezen ítélet 42. pontjában a Bíróság úgy határozott, hogy mivel a 2001/42 irányelv nem tartalmaz a benne foglalt eljárási szabályok megsértése esetén alkalmazandó következményekre vonatkozó rendelkezéseket, a tagállamok feladata, hogy hatásköreik keretein belül megtegyenek minden ahhoz szükséges általános vagy egyedi intézkedést, hogy minden olyan tervet vagy programot, amelynek ezen irányelv értelmében jelentős hatása lehet a környezetre, az elfogadása előtt az említett irányelvben meghatározott eljárási módoknak és kritériumoknak megfelelően környezeti hatásvizsgálatnak vessenek alá.

31 Az említett ítélet 43. pontjában a Bíróság rámutatott arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a tagállamok kötelesek az uniós jog megsértéséből eredő jogellenes következményeket megszüntetni, és ez a kötelezettség, hatáskörük keretein belül, az érintett tagállam valamennyi szervére vonatkozik.

32 Ugyanezen ítélet 44-46. pontjából kitűnik, hogy a 2001/42 irányelv által megkövetelt környezeti hatásvizsgálat elmulasztásának orvoslása, beleértve az ilyen hibában szenvedő jogi aktus esetleges felfüggesztését vagy megsemmisítését, azon nemzeti bíróságok kötelezettsége is, amelyek előtt keresetet indítottak az ezen irányelv megsértésével elfogadott nemzeti jogi aktus ellen. Következésképpen az említett bíróságok kötelesek a nemzeti joguk alapján megtenni az említett irányelv által előírt környezeti hatásvizsgálat lefolytatására irányuló kötelezettség megsértésével elfogadott terv vagy program felfüggesztésére vagy megsemmisítésére irányuló intézkedéseket.

33 A kérdést előterjesztő bíróság által előadott azon aggályokat illetően, amelyek az uniós joggal összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti jogi rendelkezések megsemmisítésének esetleges, környezetvédelmi szempontból káros következményeivel kapcsolatosak, a 2010. szeptember 8-iWinner Wetten ítélet (C-409/06, EU:C:2010:503) 66. és 67. pontjából kitűnik, hogy kizárólag a Bíróság engedélyezheti, kivételesen és jogbiztonságon alapuló magasabb rendű megfontolások alapján, az uniós jog valamely szabálya által a vele ellentétes nemzeti jogra kifejtett kiszorító hatás átmeneti felfüggesztését. Amennyiben ugyanis a nemzeti bíróságoknak lehetőségük lenne - akár ideiglenesen - elsőbbséget biztosítani a nemzeti rendelkezéseknek az azokkal ellentétes uniós joggal szemben, ez hátrányos hatással járna az uniós jog egységes alkalmazására.

34 Mindemellett és az érintett területet illetően a Bíróság a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítélete (C-41/11, EU:C:2012:103) 58. pontjában kimondta, hogy valamely nemzeti bíróság számára - figyelembe véve a környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolás fennállását, és amennyiben az említett ítéletben pontosított bizonyos feltételek teljesülnek - kivételesen engedélyezhető azon nemzeti rendelkezés alkalmazása, amely feljogosítja őt a megsemmisített nemzeti jogi aktus bizonyos joghatásainak fenntartására. Az említett ítéletből ily módon kitűnik, hogy a Bíróság esetről esetre és kivételesen el kívánta ismerni a nemzeti bíróság azon lehetőségét, hogy megváltoztassa az uniós joggal összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti rendelkezés megsemmisítésének joghatásait.

35 Ugyanis amint az EUSZ 3. cikk harmadik bekezdéséből és az EUMSZ 191. cikk (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, az Uniónak biztosítania kell a környezet minőségének magas fokú védelmét és javítását.

36 Ezzel összefüggésben a Bíróság a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletében (C-41/11, EU:C:2012:103) arra törekedett, hogy összeegyeztesse egyrészt az uniós jog jogszerűségének és elsőbbségének elvét, másrészt a környezet védelmének az említett elsődleges uniós jogi rendelkezésekből eredő követelményét.

37 Ennélfogva, amint az a jelen ítélet 34. pontjából kitűnik, a Bíróság az említett ítélet 58. pontjában az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti jogi aktus bizonyos joghatásainak kivételesen történő fenntartására vonatkozó lehetőséget egy sor feltétel tiszteletben tartásától tette függővé.

38 E feltételeket a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítélet (C-41/11, EU:C:2012:103) rendelkező része tartalmazza. Először is a megtámadott nemzeti jogi aktusnak a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 375., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 68. o.) helyes átültetésére irányuló intézkedést kell képeznie. Másodszor szükséges az, hogy valamely új nemzeti jogi aktus elfogadása és hatálybalépése ne tegye lehetővé a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséből eredő, a környezetre gyakorolt káros hatások elkerülését. Harmadszor, az említett jogi aktus megsemmisítésének következményeként a 91/676 irányelv átültetésével kapcsolatban olyan joghézagnak kell keletkeznie, amely a környezetre nézve káros lenne. Végül negyedszer, az ilyen nemzeti jogi aktus joghatásainak kivételes fenntartása csak a megállapított szabálytalanság orvoslását szolgáló intézkedések elfogadásához feltétlenül szükséges időre terjedhet ki.

39 Az első feltételt illetően jóllehet a Bíróság a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítélet (C-41/11, EU:C:2012:103) 59. pontjában - az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy sajátos körülményeit figyelembe véve - megállapította, hogy az ezen ügyben szóban forgó jogi aktusnak a 91/676 irányelv helyes átültetésére irányuló intézkedést kell képeznie, meg kell jegyezni, hogy tekintettel a környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolásnak a Bíróság által az említett ítélet 58. pontjában elismert fennállására e feltételt úgy kell értelmezni, mint amely magában foglal valamennyi olyan intézkedést, amelyek - bár a 2001/42 irányelvben előírt kötelezettségek megsértésével fogadták el - az uniós jog környezetvédelem terén történő helyes átültetéséhez járulnak hozzá.

40 Mindenesetre a nemzeti bíróság számára ily módon biztosított lehetőséggel csak esetről esetre lehet élni, nem pedig elvont vagy általános módon. Ugyanis amint a Bíróság már megállapította, az említett lehetőséggel az alapügy sajátos körülményeire figyelemmel lehet élni (lásd ebben az értelemben: 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítélet, C-41/11, EU:C:2012:103, 63. pont).

41 A nemzeti bíróságnak ennélfogva meg kell állapítania, hogy a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletből (C-41/11, EU:C:2012:103) következő feltételekhez hasonló valamennyi feltétel teljesül, és meg kell határoznia, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti jogi aktus megsemmisítése az adott területhez kapcsolódó uniós célkitűzéseket veszélyeztető hátrányos következményekkel járna-e a környezetre nézve.

42 Ezzel összefüggésben a nemzeti bíróságnak olyan értékelést kell végeznie, amely többek között figyelembe veszi az ezen ügyben szóban forgó jogi aktus célját és tartalmát, valamint a környezetvédelemre vonatkozó egyéb rendelkezésekre gyakorolt hatásait.

43 A fenti megfontolásokból az következik, hogy a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely nemzeti bíróság - ha a nemzeti jog lehetővé teszi - kivételesen és esetről esetre időben korlátozhatja a 2001/42 irányelvben előírt - különösen a 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő - kötelezettségek megsértésével elfogadott nemzeti jogi rendelkezés jogellenessége megállapításának bizonyos joghatásait, azzal a feltétellel, hogy az ilyen korlátozás a környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolással igazolható, és figyelembe veszi a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy sajátos körülményeit. E kivételes lehetőséggel mindazonáltal csak akkor lehet élni, ha a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletből (C-41/11, EU:C:2012:103) következő valamennyi feltétel teljesül, nevezetesen:

- a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés a környezetvédelmi tárgyú uniós jog helyes átültetésére irányuló intézkedést képez;

- valamely új nemzeti jogi rendelkezés elfogadása és hatálybalépése nem teszi lehetővé a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés megsemmisítéséből eredő, a környezetre gyakorolt káros hatások elkerülését;

- a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés megsemmisítésének következményeként a környezetvédelmi tárgyú uniós jog átültetésével kapcsolatban olyan joghézag keletkezne, amely a környezetre nézve károsabb lenne abban az értelemben, hogy e megsemmisítés alacsonyabb szintű védelmet eredményezne, és ily módon ellentétes lenne magával az uniós jog alapvető célkitűzésével, valamint

- a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés joghatásainak kivételes fenntartása csak a megállapított szabálytalanság orvoslását szolgáló intézkedések elfogadásához feltétlenül szükséges időre terjed ki.

Az első kérdésről

44 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy valamely nemzeti bíróságnak minden esetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kell-e a Bíróság elé terjesztenie, mielőtt élne azzal a kivételes lehetőséggel, amely alapján úgy dönthet, hogy a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletből (C-41/11, EU:C:2012:103) következő feltételek mellett fenntartja az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti jogi aktus bizonyos joghatásait.

45 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk lehetőséget ad azon nemzeti bíróságok számára, amelyek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében jogorvoslati lehetőség van, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz forduljanak.

46 Kizárólag az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét (2015. szeptember 9-iX és van Dijk ítélet, C-72/14 és C-197/14, EU:C:2015:564, 57. pont).

47 Ezzel szemben ha valamely nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, azt állapítja meg, hogy az uniós jog értelmezése szükséges az előtte folyamatban lévő jogvita megoldásához, az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése azt írja elő, hogy e bíróság köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni.

48 A Bíróság e tekintetben az 1982. október 6-iCilfit és társai ítélet (283/81, EU:C:1982:335) 16. pontjában megállapította, hogy az uniós jog helyes alkalmazása lehet olyan nyilvánvaló, hogy az a felvetett kérdés megoldásának módját illetően minden észszerű kétséget kizár. Mielőtt arra következtetésre jutna, hogy ilyen helyzet áll fenn, a végső fokon eljáró nemzeti bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy ez ugyanennyire nyilvánvaló a többi tagállam bíróságai és a Bíróság számára is. Kizárólag e feltételek teljesülése esetén tekinthet el e nemzeti bíróság attól, hogy ezt a kérdést a Bíróság elé terjessze, és válaszolhatja meg azt saját felelősségére.

49 Ezenkívül az említett nemzeti bíróságnak az uniós jog jellemzőire és értelmezésének sajátos nehézségeire figyelemmel kell megvizsgálnia, hogy mennyiben nem köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni. Ily módon minden egyes uniós jogi rendelkezést - beleértve a Bíróságnak az érintett területre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát - saját szövegösszefüggésébe kell helyezni, és e jog rendelkezéseinek összessége, annak céljai, valamint a szóban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 1982. október 6-iCilfit és társai ítélet, 283/81, EU:C:1982:335, 17. és 20. pont).

50 A Bíróság ily módon az 1982. október 6-iCilfit és társai ítélet (283/81, EU:C:1982:335) 21. pontjában úgy határozott, hogy ha uniós jogi kérdés merül fel olyan nemzeti bíróság előtt, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a kérdést a Bíróság elé terjessze, kivéve, ha azt állapította meg, hogy az uniós jog helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár, és kimondta, hogy az ilyen esetek fennállását az uniós jog sajátos jellemzőinek, az értelmezésével kapcsolatos különleges nehézségeknek és az Unión belüli eltérő ítélkezési gyakorlat veszélyének függvényében kell megítélni.

51 Ennélfogva az alapügyben szereplőhöz hasonló ügyben, mivel egyrészt a nemzeti bíróság számára fennálló azon lehetőség kérdése, hogy korlátozza időben a 2001/42 irányelvben előírt - különösen a 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő - kötelezettségek megsértésével elfogadott nemzeti jogi rendelkezés jogellenessége megállapításának bizonyos joghatásait, a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítélet (C-41/11, EU:C:2012:103) óta nem képezte tárgyát a Bíróság más határozatának, másrészt az ilyen lehetőség - amint a második kérdésre adott válaszból kitűnik - kivételes jellegű, az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni, ha a legcsekélyebb kétség is felmerül benne az uniós jog helyes értelmezését vagy alkalmazását illetően.

52 Közelebbről, mivel az, ha élnek e kivételes lehetőséggel, veszélyeztetheti az uniós jog elsőbbsége elvének tiszteletben tartását, az említett nemzeti bíróság csak akkor mentesülhet az alól, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz forduljon, ha meg van győződve arról, hogy az említett kivételes lehetőséggel élés semmilyen észszerű kétséget nem vet fel. Egyébiránt az ilyen kétség hiányát részletesen kell bizonyítani.

53 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen már nincs jogorvoslati lehetőség, főszabály szerint köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni annak érdekében, hogy a Bíróság értékelni tudja, hogy az uniós joggal ellentétesnek ítélt nemzeti jogi rendelkezések kivételesen fenntarthatók-e tekintettel a környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolásra, és figyelembe véve az e nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy sajátos körülményeit. Az említett nemzeti bíróság csak akkor mentesül e kötelezettség alól, ha meg van győződve arról - amit részletesen bizonyítania kell -, hogy a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletből (C-41/11, EU:C:2012:103) következő feltételek értelmezését és alkalmazását illetően semmilyen észszerű kétség nem merül fel.

A költségekről

54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Valamely nemzeti bíróság - ha a nemzeti jog lehetővé teszi - kivételesen és esetről esetre időben korlátozhatja a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt - különösen a 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő - kötelezettségek megsértésével elfogadott nemzeti jogi rendelkezés jogellenessége megállapításának bizonyos joghatásait, azzal a feltétellel, hogy az ilyen korlátozás a környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolással igazolható, és figyelembe veszi a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy sajátos körülményeit. E kivételes lehetőséggel mindazonáltal csak akkor lehet élni, ha a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletből (C-41/11, EU:C:2012:103) következő valamennyi feltétel teljesül, nevezetesen:

- a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés a környezetvédelmi tárgyú uniós jog helyes átültetésére irányuló intézkedést képez;

- valamely új nemzeti jogi rendelkezés elfogadása és hatálybalépése nem teszi lehetővé a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés megsemmisítéséből eredő, a környezetre gyakorolt káros hatások elkerülését;

- a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés megsemmisítésének következményeként a környezetvédelmi tárgyú uniós jog átültetésével kapcsolatban olyan joghézagnak keletkezne, amely a környezetre nézve károsabb lenne abban az értelemben, hogy e megsemmisítés alacsonyabb szintű védelmet eredményezne, és ily módon ellentétes lenne magával az uniós jog alapvető célkitűzésével, valamint

- a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés joghatásainak kivételes fenntartása csak a megállapított szabálytalanság orvoslását szolgáló intézkedések elfogadásához feltétlenül szükséges időre terjed ki.

2) Az uniós jog jelenlegi állása szerint az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen már nincs jogorvoslati lehetőség, főszabály szerint köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni annak érdekében, hogy a Bíróság értékelni tudja, hogy az uniós joggal ellentétesnek ítélt nemzeti jogi rendelkezések kivételesen fenntarthatók-e tekintettel a környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolásra, és figyelembe véve az e nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy sajátos körülményeit. Az említett nemzeti bíróság csak akkor mentesül e kötelezettség alól, ha meg van győződve arról - amit részletesen bizonyítania kell -, hogy a 2012. február 28-iInter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletből (C-41/11, EU:C:2012:103) következő feltételek értelmezését és alkalmazását illetően semmilyen észszerű kétség nem merül fel.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.