31991L0676[1]

A Tanács irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1991. december 12.)

a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről

(91/676/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130s. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel a tagállamok néhány területén a víz nitráttartalma nő, és a 79/869/EGK irányelv ( 4 ) által módosított, a tagállamokban ivóvízkivételre szánt felszíni víz minőségi követelményeiről szóló, 1975. június 16-i 75/440/EGK tanácsi irányelvben ( 5 ) és a legutóbb az 1985. évi csatlakozási okmány módosított, az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1980. július 15-i 80/778/EGK tanácsi irányelvben ( 6 ) előírt követelményekhez képest már magas;

mivel az Európai Gazdasági Közösség környezetvédelemről szóló negyedik cselekvési programja ( 7 ) jelezte, hogy a Bizottság javaslatot szándékozik tenni egy az állattartó telepek szennyvizeinek termőföldön történő elhelyezéséből, vagy kibocsátásából és a műtrágya túlzott használatából eredő vízszennyezés felügyeletére és csökkentésére vonatkozó irányelvre;

mivel a Bizottság "A közös agrárpolitika távlatai" című zöld könyvében kifejtett közös agrárpolitika reformja jelezte, hogy míg a nitrogéntartalmú műtrágya és szerves trágya használatára szüksége van a Közösség mezőgazdaságának, a trágya túlzott használata környezeti kockázatot jelent, ezért közös cselekvésre van szükség az intenzív állattenyésztésből eredő probléma kézbentartására, és hogy az agrárpolitikában jobban figyelembe kell venni a környezetvédelmi politikát;

mivel a Tanácsnak az Északi-tenger és a Közösség más vizeinek védelméről szóló, 1988. június 28-i határozata ( 8 ) felhívja a Bizottságot közösségi szintű intézkedésekre vonatkozó javaslatok közlésére;

mivel a Közösség vizeit érintő diffúz forrásokból származó szenynyezés fő okát a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok jelentik;

mivel ezért az emberi egészség és az élő erőforrások és a vízi élőközösségek megóvásának és a víz egyéb törvényes használatának védelme érdekében szükséges a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok által okozott vagy indukált vízszennyezés csökkentése és a további ilyen szennyezés megelőzése; mivel e célból fontos minden nitrogénvegyület talajon történő tárolását, termőföldön történő felhasználását, valamint bizonyos talajgazdálkodási gyakorlatokat érintő intézkedések megtétele;

mivel a 130r. cikknek megfelelő közösségi szintű cselekvés szükséges, hiszen a nitrátok miatt az egyik tagállamban bekövetkező vízszennyezés kihathat más tagállamok vizeire is;

mivel a helyes mezőgazdasági gyakorlatok bátorításával a jövőbeli szennyezés ellen a tagállamok minden víz számára általános védelmet biztosíthatnak;

mivel egyes nitrogénvegyületekkel való szennyezéssel fenyegetett vízgyűjtő területek különleges védelmet igényelnek;

mivel a tagállamoknak ki kell jelölniük a veszélyeztetett területeket, valamint cselekvési programokat kell létrehozniuk és alkalmazniuk a veszélyeztetett területeken a nitrogénvegyületektől származó vízszennyezés csökkentésére;

mivel az ilyen cselekvési programoknak intézkedéseket kell tartalmazniuk minden nitrogéntartalmú műtrágya talajon való alkalmazásának korlátozásáról és főként az állati szerves trágya alkalmazására vonatkozó specifikus korlátok felállításáról;

mivel az intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében szükséges a vizek folyamatos ellenőrzése és referenciamódszerek alkalmazása a nitrogénvegyületek mérésére;

mivel ismeretes, hogy bizonyos tagállamokban olyanok a hidrogeológiai viszonyok, hogy sok évbe telik, amíg a védelmi intézkedések a vízminőség javulásához vezetnek;

mivel létre kell hozni egy bizottságot, amely segíti a Bizottságot az ezen irányelv végrehajtásával és a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával kapcsolatos kérdésekben;

mivel a tagállamoknak ezen irányelv végrehajtásáról jelentéseket kell készíteniük és a Bizottságnak benyújtaniuk;

mivel a Bizottságnak rendszeresen jelentést kell készítenie ezen irányelv tagállamok általi végrehajtásáról,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv célja:

- a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok által okozott vagy indukált vízszennyezés csökkentése, és

- a további ilyen vízszennyezés megelőzése.

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a) "felszín alatti víz": minden a föld felszíne alatt a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel;

b) "édesvíz": természetesen előforduló, alacsony sótartalmú víz, amely ivóvíz előállításához víz kinyerésére és kezelésére általában alkalmas;

c) "nitrogénvegyület": bármely nitrogéntartalmú anyag, a gáz halmazállapotú molekuláris nitrogén kivételével;

d) "állatállomány": minden hasznosításra és nyereség elérésére tartott bármely állat;

e) "trágya": bármely, a növényzet növekedésének fokozása céljából talajra juttatott nitrogén- vagy nitrogénvegyület tartalmú anyag; beleértve a szervestrágyát, a halgazdasági hulladékokat és a települési szennyvíziszapot;

f) "műtrágya": bármely, ipari eljárással előállított trágya;

g) "szervestrágya": az állatállomány ürüléke, alom és állati ürülék keveréke, feldolgozott formában is;

h) "kijuttatás": anyagok földhöz adása akár a föld felszínén való szétterítéssel, akár földbe injektálással, akár a föld felszíne alá helyezéssel vagy a föld felszíni rétegeibe való bedolgozással;

i) "eutrofizáció": nitrogénvegyületek vízben való feldúsulása, ami algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel a biológiai egyensúly megbomlásához, és a szóban forgó víz minőségének romlásához vezet;

j) "szennyezés": mezőgazdasági forrásokból származó nitrogénvegyületek vízi környezetbe közvetlen vagy közvetett módon történő kibocsátása, aminek következményei kockázatot jelentenek az emberi egészségre nézve, ártanak az élő erőforrásoknak és vízi ökoszisztémáknak, rontják a víz kényelmi használatát, és gátolják más törvényes használatát;

k) "veszélyeztetett terület": a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően kijelölt földterület.

3. cikk

(1) A tagállamok az I. mellékletben felsorolt kritériumok szerint jelölik ki azokat a vizeket, amelyek a szennyezés által érintettek vagy érintettek lehetnek, ha az 5. cikk szerinti intézkedések nem valósulnak meg.

(2) A tagállamok legkésőbb az irányelvről szóló értesítést követő két éven belül veszélyeztetett területként jelölnek ki minden olyan ismert földterületet területükön, amely az 1. bekezdés szerint meghatározott vizekbe szivárogtatja a vizet és hozzájárul annak szennyezéshez. Hat hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot e kezdeti kijelölésről.

(3) Ha bármely, egy tagállam által az 1. bekezdés szerint kijelölt vizet egy másik tagállamból közvetlenül vagy közvetve hozzá folyó vízből származó szennyezés érinti, a tagállam, amelyeknek vize érintett, értesítheti a többi tagállamot és a Bizottságot a tárgyra vonatkozó tényekről.

Az érintett tagállamok, ha szükséges, együtt a Bizottsággal, megszervezik a kérdéses források azonosítását és az érintett vizek ezen irányelvvel összhangban levő védelme érdekében megteendő intézkedések megvitatását.

(4) A tagállamok legalább négyévenként megvizsgálják, ha szükséges megfelelően módosítják vagy kiegészítik a veszélyeztetett területek jegyzékét, figyelembe véve az előző kijelölés idején előre nem látott tényezőket és változásokat. Hat hónapon belül értesítik a Bizottságot a jegyzék minden módosításáról és kiegészítéséről.

(5) A tagállamok fel vannak mentve egyes veszélyeztetett területek kijelölése alól, ha az 5. cikkben meghatározott cselekvési programokat ezen irányelvvel összhangban teljes területükön alkalmazzák.

4. cikk

(1) Abból a célból, hogy minden vízre általános szintű szenynyezés elleni védelmet biztosítsanak, az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül a tagállamok:

a) a helyes mezőgazdasági gyakorlatról egy szabályzatot vagy szabályzatokat hoznak létre, amelyet (amelyeket) a gazdák önkéntes alapon alkalmaznak, és mely(ek)nek legalább a II. A. mellékletben említett tételeket lefedő rendelkezéseket kell tartalmaznia;

b) ahol szükséges, létrehoznak egy, a gazdák képzéséről és tájékoztatásáról is rendelkezéseket magában foglaló programot a helyes mezőgazdasági gyakorlat alkalmazásának elősegítésére.

(2) A tagállamok benyújtják a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló szabályzatuk részleteit a Bizottságnak és a Bizottság az e szabályzatokról kapott információkat a 11. cikkben meghatározott jelentésbe foglalja. A kapott információk alapján a Bizottság, ha szükségesnek találja, megfelelő javaslatokat tehet a Tanácsnak.

5. cikk

(1) A 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott kezdeti kijelölést követő két éven belül vagy a 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott minden egyes további kijelölést követő egy éven belül a tagállamok az 1. cikkben leírt célok megvalósításának érdekében cselekvési programokat alkotnak a kijelölt veszélyeztetett területek tekintetében.

(2) A cselekvési program vonatkozhat a tagállam területén lévő valamennyi veszélyeztetett területre vagy, ha a tagállam szerint úgy megfelelő, különböző programok hozhatók létre a különböző veszélyeztetett területekre vagy részterületekre.

(3) A cselekvési programok számításba veszik:

a) a hozzáférhető tudományos és műszaki adatokat, főként a mezőgazdasági és egyéb eredetű nitrogénterhelés vonatkozásában;

b) a környezeti feltételeket az adott tagállam érintett térségeiben.

(4) A cselekvési programokat a megalkotásuktól számított négy éven belül végrehajtják és azok a következő kötelező intézkedéseket tartalmazzák:

a) a III. melléklet intézkedései;

b) a tagállamok által a 4. cikknek megfelelően létrehozott helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó szabályzat(ok)ban előírt intézkedések, kivéve amelyek helyébe a III. melléklet intézkedései léptek.

(5) A tagállamok ezenfelül a cselekvési programok keretén belül járulékos intézkedéseket vagy megerősített cselekvéseket biztosítanak, ahol azt szükségesnek tartják, ha kezdettől, vagy a cselekvési program végrehajtása során szerzett tapasztalatok figyelembevételével nyilvánvalóvá válik, hogy a 4. bekezdésben meghatározott intézkedések nem lesznek elegendőek az 1. cikkben leírt célok eléréséhez. Ezeknek az intézkedéseknek vagy cselekvéseknek a megválasztásánál a tagállamok számításba veszik ezek más lehetséges megelőző intézkedésekhez viszonyított hatékonyságát és költségét.

(6) A tagállamok megfelelő ellenőrzési programokat dolgoznak ki és hajtanak végre az e cikknek megfelelően létrehozott cselekvési programok hatékonyságának felmérésére.

Az 5. cikket az országuk teljes területén alkalmazó tagállamok folyamatosan ellenőrzik a vizek (felszíni és felszín alatti vizek) nitráttartalmát olyan megválasztott mérési pontokon, melyek lehetővé teszik a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátszennyezés mértékének megállapítását.

(7) A tagállamok legalább négyévenként felülvizsgálják, és, ha szükséges, átdolgozzák cselekvési programjaikat, beleértve minden, az 5. bekezdés szerinti további intézkedést. A cselekvési programok minden változásáról tájékoztatják a Bizottságot.

6. cikk

(1) A veszélyezetett területek kijelölése és módosítása érdekében a tagállamok:

a) az irányelvről szóló értesítést követő két éven belül ellenőrzik az édesvíz nitrát-koncentrációját egyéves időtartamon keresztül:

i. a felszíni víz esetében a 75/440/EGK irányelv 5. cikkének (4) bekezdése szerinti vízmintavételi állomásokon és/vagy más, a tagállamok felszíni vizeire nézve reprezentatív mintavételi állomásokon, havonta legalább egyszer és ennél gyakrabban az áradások idején;

ii. azokon a tagállami felszín alatti vízmintavevő állomásokon, amelyek reprezentatívak a felszín alatti vízkészletek szempontjából, szabályos időközönként és a 80/778/EGK irányelv rendelkezéseire tekintettel;

b) az a) pontban leírt ellenőrzési programot legalább négyévenként megismétlik, kivéve azokat a mintavételi állomásokat, ahol a nitrátkoncentráció minden előző mintában 25 mg/l alatt volt és nem merült fel semmilyen, a nitráttartalmat valószínűen növelő tényező, ez esetben a folyamatos ellenőrzési programot csak nyolcévenként kell megismételni;

c) négyévenként ellenőrzik felszíni édesvizeik, torkolati és part menti vizeik eutrofizálódását.

(2) A tagállamok a IV. mellékletben leírt mérési referenciamódszereket alkalmazzák.

7. cikk

A Bizottság az 5. és 6. cikkben meghatározott ellenőrzésre vonatkozóan iránymutatásokat dolgozhat ki a 9. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban.

8. cikk

A Bizottság ezen irányelv mellékleteit hozzáigazíthatja a tudományos és műszaki fejlődéshez.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 9. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

9. cikk

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2) Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 9 ) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

10. cikk

(1) A tagállamok az V. mellékletben meghatározott információkat tartalmazó jelentést adnak át a Bizottságnak, az ezen irányelvről szóló értesítést követő négyéves időtartamra és minden ezt követő négyéves időtartamra nézve.

(2) Az e cikk szerinti jelentést a vonatkozó időtartam végét követő hat hónapon belül adják át a Bizottságnak.

11. cikk

A 10. cikk szerint kapott információk alapján a Bizottság összefoglaló jelentést ad ki a tagállamok jelentéseinek kézhezvételétől számított hat hónapon belül, és közli azt az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. Az irányelv és különösen a III. melléklet rendelkezéseinek, végrehajtása alapján a Bizottság 1998. január 1-ig jelentést tesz a Tanácsnak, amelyhez szükség esetén ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatokat fűz.

12. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított két éven belül ( 10 ) megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A 3. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN MEGHATÁROZOTT VIZEK KIJELÖLÉSÉNEK SZEMPONTJAI

A. A 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott vizeket többek között a következő szempontok alapján jelölik ki:

1. a felszíni, főleg az ivóvíz kinyerésére használt vagy ilyen használatra szánt édesvizek tartalmaznak-e vagy tartalmazhatnának-e nitrátokat a 75/440/EGK irányelvben megadottnál nagyobb koncentrációban, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket;

2. a felszín alatti vizek tartalmaznak-e vagy tartalmazhatnának-e nitrátokat 50 mg/l-nél nagyobb koncentrációban, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket;

3. a természetes édesvizű tavak, egyéb édesvízkészletek, torkolatok, part menti vizek és tengeri vizek eutrofizálódtak-e, vagy a közeljövőben eutrofizálódhatnak-e, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket.

B. A tagállamok e kritériumok alkalmazásánál a következőket is számításba veszik:

1. a vizek és a talaj fizikai és környezeti jellemzői;

2. a tudomány jelenlegi állása a nitrogénvegyületek környezetbeli (víz és talaj) viselkedéséről;

3. a tudomány jelenlegi állása az 5. cikk szerint megtett intézkedések hatásáról.

II. MELLÉKLET

A HELYES MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLAT SZABÁLYZATA(I)

A. A nitrátszennyezés csökkentését célul kitűző és a Közösségen belül a különböző térségek feltételeit számításba vevő helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzata(i)nak a következő tételeket lefedő rendelkezéseket kell tartalmaznia, amennyiben relevánsak:

1. trágya kijuttatására alkalmatlan időszakok;

2. trágya kijuttatása meredek lejtésű mezőgazdasági területre;

3. trágya kijuttatása vízzel telített, elöntött, fagyott vagy hótakaróval borított talajra;

4. vízfolyások közelében lévő mezőgazdasági területekre történő trágyakijuttatás feltételei;

5. szervestrágya tároló tartályok kapacitása és kialakítása, beleértve az annak megakadályozására tett intézkedéseket, hogy a szervestrágyát és a tárolt növényi anyagokból (pl. silótakarmány) származó szennyvizet tartalmazó folyadékok bevezetés vagy beszivárgás által a felszín alatti vízbe és felszíni vízbe kerülve vízszenynyezést idézzenek elő;

6. a termőföldön történő alkalmazás eljárásai, beleértve mind a műtrágya, mind az állati trágya szétterítésének azt a gyakoriságát és egyenletességét, amely biztosítja a vízbe kerülő tápanyagveszteség elfogadható szinten tartását.

B. A tagállamok a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló szabályzatukba (szabályzataikba) a következő tételeket is felvehetik:

7. termőfölddel való gazdálkodás, beleértve vetésforgó rendszerek használatát és az évelő növények és az egyéves növények termesztésére használt földterületek arányát;

8. minimális mennyiségű növénytakaró fenntartása (esős) időszakok alatt, amely felveszi a nitrogént a talajból, ami egyébként a víz nitrátszennyezését okozná;

9. trágyázási tervek létrehozása egyes gazdaságok részére, és trágyafelhasználási jegyzőkönyv vezetése;

10. öntöző rendszerekben a növényi gyökerek által nem elérhető elfolyásból és szivárgásból származó vízszenynyezés megelőzése.

III. MELLÉKLET

AZ 5. CIKK (4) BEKEZDÉSÉNEK a) PONTJÁBAN MEGHATÁROZOTT CSELEKVÉSI PROGRAMOKBA FOGLALANDÓ INTÉZKEDÉSEK

1. Az intézkedések magukban foglalnak a következőkre vonatkozó intézkedéseket:

1. időszakok, amelyekben tiltott bizonyos trágyatípusok kijuttatása mezőgazdasági területekre;

2. szervestrágya tároló tartályok kapacitása; ennek nagyobbnak kell lenni a leghosszabb tiltott kijuttatási időszak megkövetelte tárolókapacitásnál, kivéve ahol az arra hatáskörrel rendelkező hatóság felé bizonyítható, hogy bármekkora az aktuális tárolókapacitást meghaladó állati trágya mennyisége, az a környezetre ártalmatlan módon kerül ártalmatlanításra;

3. a trágyázószerek használatának korlátozása, összhangban a helyes mezőgazdasági gyakorlattal és számításba véve az adott veszélyeztetett terület jellemzőit, különösen:

a) a talajfeltételeket, talajtípust és -lejtést;

b) az éghajlati jellemzőket, esőzést és öntözést;

c) a földhasznosítást és mezőgazdasági gyakorlatot, beleértve a vetésforgó rendszereket;

és a következők egyensúlyára alapozva:

i. a növények előrelátható nitrogénigénye;

és

ii. a növények talajból és trágyázó szerekből származó nitrogénellátása, amely megfelel:

- a nitrogén mennyiségének a talajban abban az időpontban, amikor a növények jelentős mértékben kezdik felvenni (kimagasló mennyiségek tél végén),

- a szerves nitrogén nettó mineralizációjából származó nitrogénutánpótlás a talajban,

- a szervestrágyából származó nitrogénvegyületek hozzáadásának;

- a műtrágyákból és egyéb trágyázó anyagokból származó nitrogénvegyületek hozzáadásának.

2. Ezek az intézkedések biztosítják, hogy minden gazdaságban vagy állattartó telepen az egy évben a földeken felhasznált szervestrágya mennyisége, beleértve a maguk az állatok révén odakerülő trágyát is, ne haladjon meg bizonyos hektáronkénti mennyiséget.

A megengedett legmagasabb hektáronkénti mennyiség a 170 kg N-t tartalmazó trágya mennyisége. Azonban:

a) az első négyéves program esetében a tagállamok engedélyezhetnek 210 kg N tartalomig terjedő trágyamenynyiséget;

b) az első négyéves program alatt és után a tagállamok a fentiektől különböző mennyiségeket rögzíthetnek. Ezeket a mennyiségeket úgy kell meghatározni, hogy az ne akadályozza az 1. cikkben felsorolt célok elérését és objektív kritériumok alapján kell őket megalapozni, például:

- hosszú növekedési idények,

- nagy nitrogénfelvételű termények,

- nagy nettó csapadékmennyiség a veszélyeztetett területen,

- különösen nagy denitrifikálási kapacitású talajok.

Ha a tagállam a második albekezdés b) pontja alapján eltérő mennyiséget engedélyez, értesíti a Bizottságot, amely vizsgálni fogja az indoklást a 9. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárás szerint.

3. A tagállamok a 2. pontban meghatározott mennyiségeket az állatok száma alapján számíthatják ki.

4. A tagállamok értesítik a Bizottságot a 2. pont rendelkezéseinek alkalmazási módjáról. A kapott információk alapján a Bizottság, ha úgy találja szükségesnek, megfelelő javaslatokat tehet a Tanácsnak a 11. cikkel összhangban.

IV. MELLÉKLET

MÉRÉSI REFERENCIAMÓDSZEREK

Műtrágya

A nitrogénvegyületek mérése a legutóbb a 89/519/egk irányelvvel módosított ( 11 ), a műtrágyák mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. június 22-i 77/535/EGK bizottsági irányelvben ( 12 ) leírt módszerrel történik.

Édesvizek, part menti vizek, tengervizek

A nitrátkoncentráció mérése a 86/574/EGK határozattal ( 13 ) módosított, a Közösségben található felszíni édesvíz minőségére vonatkozó közös információcsere-eljárás létrehozásáról szóló, 1977. december 12-i 77/795/EGK tanácsi határozat 4a. cikkének (3) bekezdésével ( 14 ) összhangban történik.

V. MELLÉKLET

A 10. CIKKBEN MEGHATÁROZOTT JELENTÉSEKBEN SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓK

1. A 4. cikk szerinti megelőző intézkedések ismertetése.

2. A következőket feltüntető térkép:

a) a 3. cikk (1) bekezdése és az I. melléklet szerint kijelölt vizek, az egyes vizeknél megjelölve, melyik I. mellékletbeli kritérium alapján jelölték ki azokat;

b) a kijelölt veszélyeztetett területek fekvése, különbséget téve a meglévő és az előző jelentés óta kijelölt területek között.

3. A 6. cikk szerinti ellenőrzés eredményeinek összefoglalása, és azon okok felsorolása, amelyek egy veszélyezetett terület kijelöléséhez, a kijelölés módosításához vagy kiegészítéséhez vezettek.

4. Az 5. cikk szerint kidolgozott cselekvési programok, különösen:

a) az 5. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában előírt intézkedések;

b) a III. melléklet 4. pontjában megkövetelt információk;

c) az 5. cikk (5) bekezdése szerinti esetleges intézkedések és megerősített cselekvések;

d) az 5. cikk (6) bekezdése szerint végrehajtott ellenőrzési programok eredményeinek összefoglalása;

e) a tagállamok becslései a valószínűsíthető időtartamról, amelyen belül a 3. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt vizek várhatóan reagálnak a cselekvési program intézkedéseire, a becslések bizonytalansági szintjének megjelölésével együtt.

( 1 ) HL C 54., 1989.3.3., 4. o., és HL C 51., 1990.3.2., 12. o.

( 2 ) HL C 158., 1989.6.26., 487. o.

( 3 ) HL C 159., 1989.6.26., 1. o.

( 4 ) HL L 271., 1979.10.29., 44. o.

( 5 ) HL L 194., 1975.7.25., 26. o.

( 6 ) HL C 328., 1987.12.7., 1. o.

( 7 ) HL L 229., 1980.8.30., 11. o.

( 8 ) HL C 209., 1988.8.9., 3. o.

( 9 ) A Tanács 1999. június 28-i határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.)

( 10 ) Erről az irányelvről 1991. december 19-én értesítették a tagállamokat.

( 11 ) HL L 213., 1977.8.22., 1. o.

( 12 ) HL L 265., 1989.9.12., 30. o.

( 13 ) HL L 335., 1986.11.28., 44. o.

( 14 ) HL L 334., 1977.12.24., 29. o.