BH 2013.10.274 Igényper addig indítható sikerrel, amíg a végrehajtási ügyben eljáró bíróság a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldásáról vagy az értékesítése során befolyt összeg kiutalásáról intézkedni tud. A végrehajtási eljárás befejezését követően az, aki egyébként igénykereset indítására jogosult lett volna, nem léphet fel a végrehajtást kérővel szemben a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti igénnyel. Az, aki igényper indítására jogosult lett volna a végrehajtási eljárás eredményes vagy részben eredményes befejezése után, az adóssal szemben érvényesítheti igényét, figyelemmel arra, hogy a gazdagodás, a vagyoneltolódás az adós javára következett be azáltal, hogy nem az adós vagyontárgyának értékesítése miatt szűnt meg, illetve csökkent az adós tartozása. [Ptk. 120. § (1) bek., 361. § (1) bek.; Pp. 371. § (1) bek., 376. § (1) bek., 377. § (1) és (2) bek.].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes a 2010. február 25-én megkötött kölcsönszerződés alapján 3,8 millió forint kölcsönt nyújtott a perben nem álló adósnak személygépkocsi megvásárlásához. Az adós a kölcsönszerződés biztosítékaként az általa megvásárolt gépkocsira vételi jogot engedett a felperes részére, a vételi jog biztosítására pedig a szerződő felek kikötötték a gépkocsi elidegenítési és terhelési tilalmát. A felperes 2010. december 6-án felmondta a kölcsönszerződést és ugyanezen a napon kelt nyilatkozatával gyakorolta vételi jogát, és felhívta az adóst a gépjárműnek, tartozékainak és okmányainak a kiadására. Az adós élettársa 2010. december 10-én átvette a felmondást, azonban a gépjármű nem került a felperes birtokába.

Az alperes (mint végrehajtást kérő) kérelmére az adós ellen indult végrehajtási eljárásban a végrehajtó 2011. január 20-án lefoglalta az előbbiekben említett személygépkocsit. A felperes a végrehajtó tájékoztatása alapján 2011. január 25-én értesült a foglalásról. A végrehajtó 2011. január 28-án ingóárverést tűzött ki 2011. március 1. napjára, azonban 2011. február 22-én - a végrehajtási eljárás résztvevőinek kívánságára - 3 millió forint vételáron árverésen kívül értékesítette a gépkocsit, és a 3 millió forintból a 745 044 forint végrehajtási költség, valamint a 63 790 forint általános költségátalány levonása után fennmaradt összeget kifizette az alperesnek.

A felperes 2011. március 21-én előterjesztett keresetében a gépkocsi 3 millió forint vételárának megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetének jogalapjaként a Pp. 371. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 377. § (2) bekezdését jelölte meg, és arra hivatkozott, hogy kötelmi igénye megelőzte a végrehajtási igényt, ezért az akadályát képezte a gépkocsi értékesítésének.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, hogy nem "jogalap nélkül" gazdagodott a felperes rovására, mert az általa kezdeményezett és a Vht. előírásainak megfelelően lefolytatott végrehajtási eljárásban a lefoglalt gépkocsi értékesítéséből befolyt vételárat kapta meg a végrehajtótól.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a keresetlevél 2011. március 21-i benyújtásának időpontja előtt, 2011. február 22-én megtörtént a perbeli gépkocsi árverésen kívüli értékesítéséből befolyt vételár kifizetése az alperes részére. A felperes nem érvényesítette kellő időben a lefoglalt gépkocsira vonatkozó igényét, igénykeresetét késedelmesen, jóval a foglalásról való tudomásszerzése után terjesztette elő, amikor már megtörtént a befolyt vételár kifizetése.

Az elsőfokú bíróság további indokai szerint a felperes a végrehajtási eljárásban nem kaphat kárpótlást, és az alperes ellen sem érvényesíthet igényt: az alperes mint végrehajtást kérő részére nem történt tartozatlan fizetés, és az sem állapítható meg, hogy az alperes alaptalanul gazdagodott volna a felperes terhére. A felperes az adóstól követelhet kártérítést azon az alapon, hogy az adós tartozását a felperes vagyontárgyából hajtották be.

A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helyt adott a keresetnek: megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az alperest 3 millió forint megfizetésére kötelezte a felperes javára.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes vételi jogát a 2010. december 6-án kelt és az adóshoz 2010. december 10-én megérkezett nyilatkozattal gyakorolta, amelynek eredményeként ugyan nem szerezte meg a gépjármű tulajdonjogát (annak átadása ugyanis nem történt meg), de olyan kötelmi jogosultsága keletkezett, amely a gépkocsi végrehajtás során történő értékesítésének az akadályát képezte, így alappal kérhette volna a gépjármű foglalás alóli feloldását. A gépjárművet - árverésen kívül - még azt megelőzően értékesítették, hogy a végrehajtási igénypert megindíthatta volna, ezért a Pp. 377. § (2) bekezdése értelmében a gépkocsi értékesítéséből befolyt vételárra tarthat igényt.

Rámutatott a másodfokú bíróság: amennyiben a végrehajtás során befolyt összeget már teljes egészében a végrehajtást kérő követelésének a kielégítésére fordították, és ezért a vételárnak megfelelő összeg kiutalására nincs lehetőség, a bíróságnak a végrehajtást kérő alperest kell köteleznie, hogy fizesse meg az igénylő felperes részére azt az összeget, amely a lefoglalt vagyontárgy értékesítéséből folyt be.

A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

Érvelése szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő: a felperes a vételi jog gyakorlása ellenére nem szerezte meg a gépkocsi tulajdonjogát, a Pp. 377. § (2) bekezdése pedig nem ad alapot arra, hogy a bíróság olyan keresetnek adjon helyt, melyben a felperes az elárverezett vagyontárgy felosztott vételárát követelje vissza. Az elsőfokú bíróság helyes indokok alapján utasította el a keresetet, mert a felperes nem a kellő időben érvényesítette az igényét.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Pp. a 371. § (1) bekezdésének megfelelő igénykereset megindítására nem állapít meg határidőt. Figyelemmel azonban arra, hogy az igénykereset - annak lényegét tekintve - a lefoglalt vagyontárgy foglalás alól történő feloldását teszi lehetővé, s ezáltal annak végrehajtási értékesítését akadályozhatja meg, eredményes igénykereset csupán addig az időpontig nyújtható be, amíg erre lehetőség van, azaz a foglalás fennáll.

A Pp. 377. § (2) bekezdése az időben - a foglalás fennállása alatt - benyújtott igénykereset elbírálásának lehetőségét hosszabbítja meg abban az esetben, amikor a lefoglalt vagyontárgy értékesítése időközben megtörtént, de az értékesítésből befolyt vételár még rendelkezésre áll. A Pp. 377. § (2) bekezdését a bírói gyakorlat kiterjesztően értelmezi: eszerint nemcsak a bírói döntésre, hanem az igénykereset benyújtására is lehetőség nyílik mindaddig, amíg a pert tárgyaló bíróság az értékesítésből befolyt összeg kiutalásáról intézkedni tud.

Abban az esetben, ha az igénykereset benyújtása időben történt (tehát amikor a foglalás még fennállt vagy amikor a vételár még kiutalható volt), azonban a bírósági határozat meghozatalának időpontjára a végrehajtás során befolyt összeget már a végrehajtást kérő részére kifizették, a bíróság a pervesztes alperest (a végrehajtást kérőt) annak az összegnek a megfizetésére kötelezheti, amely a vagyontárgy értékesítéséből hozzá befolyt. (Ez az összeg nem feltétlenül azonos a vagyontárgy reális értékével: előfordulhat az is, hogy attól alacsonyabb. Az alperes helytállási kötelezettsége semmiképpen nem terjedhet túl a vagyontárgy részére kifizetett vételárának összegén.)