BH 2013.4.109 Az adóhatóságot az Art. 109. § (1) bekezdése feljogosítja arra, hogy a kiadások valós árát is vizsgálja. Amennyiben a felperesi előadás e körben sem valós, úgy a kiadásokat is becsléssel állapíthatja meg [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]

A felperesnél a bevallások utólagos vizsgálatát végezték el 2004-2008. adóévekre vonatkozóan, szja. és eho. adónemekben.

Az ellenőrzés eredményeként 38 235 000 Ft adóhiányt állapítottak meg, mely után késedelmi pótlékot, adóbírságot számítottak fel, továbbá mulasztási bírság megfizetésére is kötelezték a felperest.

Többek között vizsgálták a felperes G. Kft.-től vásárolt 3 gépkocsi beszerzési árát, vitatva azt a felperesi előadást, hogy azokat darabonként 1 Ft-os vételárért szerezte be. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, valamint a 109. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a gépkocsik becsült beszerzési áraként a márkakereskedők hivatalos internetes oldalán megtalálható értékesítési átlagárakat vette figyelembe.

A felperesnek az adóhatósági megállapításokkal szemben előterjesztett keresetét a megyei bíróság jogerős ítéletével elutasította.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a gépjárművek beszerzési árával kapcsolatos bírósági, illetőleg alperesi megállapításokat vitatta.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

Az ún. vagyonosodási vizsgálatok során az Art. 109. § (1) bekezdésében rögzítettek alapján az adóhatóságnak az adózó bevételeit és kiadásait kell összevetve megállapítani, hogy van-e olyan bevétele, amelyet eltitkolt, és ezáltal az adózás alól elvontnak minősül.

Ennek során törvényszerűen az adózó kiadásait is vizsgálni kell, hiszen a kiadások derítenek fényt az esetleges forráshiányra, a nem adózott jövedelemre. Így helyesen járt el az adóhatóság, amikor a kiadás összegét vizsgálta, és e körben a 3 gépjármű szerződését elemzés alá vonta.

Az eljárás során a felperes részéről felmerült bizonytalanságok (adásvételi szerződések hiánya, a gépjárművek vételárát firtató kérdés negligálása, többszöri felszólításra történő adásvételi szerződések bemutatása) joggal ébresztettek kétséget az adóhatóságban a beszerzési ár valótlanságát illetően.

A gépjárművek adásvételi szerződésén szereplő árak és a márkakereskedői értékesítési átlagárak közötti szembetűnő különbség okán jogszerűen hívta fel az adóhatóság a felperest e körben bizonyításra.

A felperes azonban sem az adóhatósági eljárásban, sem pedig a bírósági eljárásban bizonyítani a vételárak valóságos voltát nem tudta, kapcsolódó vizsgálat lefolytatása az eladó gazdasági társaság fellelhetetlensége miatt nem vezetett eredményre, és a felperes sem tudott olyan, hitelt érdemlő egyéb bizonyítékot a rendelkezésre bocsátani, amellyel a darabonkénti 1 Ft-os vételár-összeget hitelt érdemlően alá tudta volna támasztani.

A szerződéseken szereplő - eladói és vevői oldalon azonos - aláírások, a gépjárművek nagy összegű bérleti díjjal történő hasznosítása megalapozottan vezettek arra a következtetésre, hogy az adásvételi szerződéseken szereplő vételárak nem reálisak, valósak.

Nem sértett tehát jogszabályt az alperes és a bíróság sem, amikor a vételárak igaz voltának bizonyítására a felperest hívták fel az Art. 109. § (3) bekezdése alapján.

A felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tenni a bírósági eljárás során sem tudott, az ügyleti tanúk és egyéb hozzátartozói, könyvelői tanúk vallomása sem bizonyította a vételárak valós összegét, és cáfolta meg az alperesi határozatban foglalt megállapításokat.

Helytállóan helyezkedett tehát arra az álláspontra az alperes és a bíróság is, hogy a kiadási oldalon a felperes részéről beállított 3 Ft nem reális, és a gépjárművek valós forgalmi értékét, beszerzési értéket a márkakereskedői honlapon fellelhető adatok alapján állapították meg.

A Kúria egyetért a bíróság ítéletében foglalt jogi indokokkal, a felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a már felhívott jogszabályhelyek alapján az adóhatóságot megillette az a jogosultság, hogy a kiadási oldalon a nem valós értéket tükröző adásvételi szerződésekben szereplő vételárat becsülje.

A fentiek szerinti helytálló jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Kfv. I. 35.723/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2011. július 14. napján kelt 30.K.27.364/2010/11. számú ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 30.K.27.364/2010/11. számú ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25 000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 571 100 (ötszázhetvenegyezer-száz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.