A Fővárosi Törvényszék Pf.631112/2012/13. számú határozata végrehajtás korlátozása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 78. §, 164. §, 239. §, 253. §, 366. §, 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 198. §, 199. §, 205. §, 207. §, 241. §, 242. §, 312. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. §, 213. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Király Róbertné dr. Johanovits Lívia, Kovács Zsuzsanna, Tulipán Mariann

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.23020/2011/11., *Fővárosi Törvényszék Pf.631112/2012/13.*, Kúria Pfv.20422/2013/5. (BH 2014.5.147)

***********

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

47.Pf. .../2012/13.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

dr. Nyikos György (....) ügyvéd által képviselt

felperes neve (....) felperesnek

dr. Iván Éva jogtanácsos által képviselt

I.rendű alperes neve (....) I.r. és

a személyesen eljárt

II.rendű alperes neve (....) II. r. alperesek ellen

végrehajtás korlátozása iránt indított perében a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2011. november 2. napján kelt 7.P. .../2011/11. számú ítélete ellen a felperes 13. számú fellebbezése folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg I.r. alperesnek 10.000 (Tízezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 2.251.400 forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 10.000 forint perköltséget; megállapította, hogy 900.000 forint feljegyzett illetéket a Magyar Állam viseli.

Döntését az 1952. évi III. törvény (Pp.) 366.§ és 369.§-ai alapján azzal indokolta, hogy a felek a közöttük, 2007. április 23. napján létrejött kölcsönszerződésben nem szűkítették az árfolyamváltozás mértékét, a szerződéses rendelkezések értelmében az árfolyam változásának valamennyi kockázatát a hitelt felvevő adósok vállalták. A szerződés IV/4. pontjában írt rendelkezés nem tartalmaz jogról való lemondást, az csupán a szerződésből egyébként is következő rendelkezést emel ki, amelyre tekintettel az adósok nem hivatkozhatnak arra, hogy az árfolyam változásából eredő kockázat viseléséről tájékoztatás nem kaptak (1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207.§ (1) bekezdés).

A Ptk.-nak nincs olyan rendelkezése, amely alapján az "vis maior" a kötelmet megszüntető körülmény volna, vagy amely alapján valamely szerződéses rendelkezés érvénytelenné válna.

A hatályos jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy a szerződés valamely érvénytelenségi okának a szerződéskötéskor kell fennállnia, utólag bekövetkezett körülményváltozás -így a szolgáltatás és ellenszolgáltatás gazdasági egyensúlyának utólagos felborulása- a szerződés érvénytelenségét nem eredményezi. Az árfolyam nem minősül ellenszolgáltatásnak, az -a szerződés értelmében- a szolgáltatás összegének meghatározására szolgál.

Szerződést megszüntető hatása a Ptk. 312.§ (1) bekezdése értelmében a teljesítés lehetetlenné válásának van, ez azonban a pénzkövetelés megfizetésére vonatkozó szerződéses rendelkezés vonatkozásában fogalmilag kizárt. Az adós anyagi körülményei vagy a tartozás forintban kifejezett összegének az árfolyamváltozásból eredő növekedése nem eredményezik sem fizikai, sem jogi értelemben a teljesítés lehetetlenülését.

Nem alkalmazható a perbeli jogviszonyban a Ptk. 241.§-a sem, mert a felek tartós jogviszonyában csak olyan körülmények megváltozásának figyelembevételéről lehet szó a bíróság általi szerződésmódosítás esetén, amelyek a konkrét (meghatározott felek között fennálló) szerződés feltételeihez tapadnak. Nem ad a törvény felhatalmazást arra, hogy a gazdasági élet egészét, vagy egy-egy szerződéstípusba tartozó szerződések minden alanyát érintő változások esetén a bíróságok az egyes szerződéseket módosítsák.

A perköltség viseléséről a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján határozott. Az I.r. alperesnek járó, jogtanácsosi munkadíj címén felmerült perköltség összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§ (2) bekezdés a/pontja és (6) bekezdése alapján -a kifejtett jogi munkával arányban- állapította meg, és kötelezte annak megfizetésére a felperest.

A felperes részére engedélyezett teljes (ez nyilvánvaló elírás a 8-II. számú végzésben foglaltakra) személyes költségmentessége folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 14. § alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, és annak megváltoztatását, kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, azaz a végrehajtás korlátozását kérte a keresetében (106.017.402 forintnak 78.275.124 forintra) megjelöltek szerinti mértékben, a Pp. 369.§ a) pontja alapján.

Amennyiben a másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges tényállást az elsőfokú bíróság a banki tájékoztatást is beleértve nem tárta fel kellő mértékben, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Kérte továbbá a végrehajtás felfüggesztését, mely kérelmét a másodfokú bíróság a 47.Pf..../2012/2. számú végzésével bírált el.

Fellebbezési kérelmében nem vitatta az I. r. alperessel kötött kölcsönszerződés tartalmát. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság döntése meghozatalakor tévesen értelmezte a keresetében a vis maiorral kapcsolatos jogi érvelését, az annak hatásaival összefüggésben előadottakat.