A Budapest Környéki Törvényszék M.70247/2020/13. számú határozata díj megfizetése tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 69. §, 77. §, 204. §, 205. §, 277. §, 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 11. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 21. §, 83. §, 365. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §, 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (Jszr.) 84. §] Bíró: Pokorny Gabriella

Budapest Környéki Törvényszék

Az ügy száma: 22.M.70.247/2020/13.

.

A Budapest Környéki Törvényszék dr. Krizsán Szilárd (Helység3, M) egyéni ügyvéd által képviselt felperes (cím2.) felperesnek - a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (Helység4, M ., eljáró ügyvéd: dr. Kozma Anna) által képviselt Kft1. (cím1.) alperes ellen végkielégítés, felmondási időre járó távolléti díj megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.237.672,- (egymillió-kétszázharminchétezer-hatszázhetvenkettő) Ft távolléti díjat és ennek 2019. február 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatát, valamint 150.000,- (százötvenezer) Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a NAV felhívására - a felhívásban megjelölt időben és módon - fizessen meg az Állam részére 74.260,- (hetvennégyezer-kétszázhatvan) Ft illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiumához benyújtandó fellebbezésnek van helye. Az a fél, aki a kapcsolatot papír alapon tartja a bírósággal a fellebbezést írásban, három példányban köteles benyújtani. Az a fél, aki elektronikus úton tartja a kapcsolatot a bírósággal, a fellebbezést elektronikus úton köteles benyújtani.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, a felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.379. és 380. §-ában meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, ha a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve ha az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos, valamint ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I n d o k o l á s

[1] A bíróság a tárgyalás anyaga alapján az alábbi t é n y á l l á s t állapította meg.

[2] A felperes 2001. június 21-én létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjével szerelő munkakörben, munkavégzési helye Helység2-en volt.

[3] Az alperesre, illetve annak jogelődjére (E Kft2.), valamint a velük munkaviszonyban álló munkavállalókra kiterjedt az eredetileg 1995. november 7-én megkötött, majd többször módosított Villamosenergia-Ipari Ágazati Kollektív Szerződés (VKSZ) és a 2004. március 25-én létrejött, majd többször módosított Egységes Kollektív Szerződés (EKSZ) hatálya.

[4] A Villamosenergia-Ipari Ágazati Kollektív Szerződés (VKSZ) 2008. február 12-én kelt és 2008. július 1-től hatályos VII. fejezet 5.1. pontja a villamosenergia-iparban dolgozók felmondási idejének minimális mértékét 10-20 évig terjedő munkaviszony esetén 90 napban, a 7.2. pontja a végkielégítés összegét 15 év vagy azt meghaladó munkaviszony esetén 8 havi átlagkereset összegében határozta meg. Az alperes jogelődje által aláírt, az E Csoport 2011. január 1. napjától hatályos Egységes Kollektív Szerződése - mint helyi kollektív szerződés - rendelkezései összhangban álltak a VKSZ előírásaival.

[5] Az alperes 2017. január 31-től köztulajdonban álló munkáltatónak minősül.

[6] Az alperes a 2018. december 5-én kelt felmondással - 60 nap felmondási idővel - 2019. február 3. napjával megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az alperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) rendelkezései szerint járó 4 havi végkielégítést és 60 nap felmondási időre járó távolléti díjat a felperesnek megfizette.

[7] A felmondás idején - illetve 2018. január 1-től - hatályos VKSZ VII. fejezet 5.1. pontja és 7.2. pontja teljesen azonos módon szabályozta a felmondási időre és a végkielégítésre vonatkozó szabályokat. A szintén 2018. január 1-től hatályos - a 2004. március 25-én megkötött többször módosított EKSZ módosításának minősülő - NKM Áram Üzletág Egységes Kollektív Szerződése 3.4 pontja alapján jelen kollektív szerződés rendelkezései összhangban állnak a VKSZ előírásaival, illetve a III.10.1 pont szerint a végkielégítés megállapításánál a 14.8.4 pont szerinti törzsgárda időt kell alapul venni, ha az meghaladja a VKSZ. VII. 7.2 pont szerinti szolgálati időt.

[8] A felperes egy havi távolléti díjának összege 245.200,- forint volt.

[9] A felperes k e r e s e t é b e n 980.000,- forint végkielégítés, 256.872,- forint felmondási időre járó távolléti díj különbözet és ezen összegek 2019. február 9. napjától esedékes kamata, valamint perköltsége megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes által az Mt. alapján részére megfizetett 4 havi végkielégítésen és 60 napi felmondási időre járó távolléti díjon felül további 4 havi végkielégítésre és 30 nap felmondási időre járó távolléti díjra jogosult a Villamosenergia-Ipari Ágazati Kollektív Szerződés (VKSZ) VII. fejezet 7.2. és 5.1. pontja, továbbá az NKM Áram Üzletág Egységes Kollektív Szerződése (EKSZ) III. pont 10.1. pontjának (1) bekezdése alapján. Érvelése szerint arra tekintettel, hogy mind a VKSZ, mind az EKSZ megkötésére az Mt. hatályba lépése (2012. július 1.) előtt került sor, esetében nem alkalmazható az Mt. 205.§ (1) bekezdésében foglalt korlátozás az Mth.11.§ (1) bekezdésére figyelemmel. Érvelése szerint az Mth. 11.§ (1) bekezdéséhez fűzött Indokolásában a jogalkotó egyértelműen kifejti, hogy a felmondási idő, végkielégítés tekintetében - köztulajdonban álló munkáltatók esetén - az Mt. rendelkezéseitől eltérő megállapodások érvényben maradnak, semmisség jogkövetkezményét csak az Mt. hatálybalépését követően megkötött ilyen irányú szerződésekhez fűzi.

[10] Az alperes e l l e n k é r e l m é b e n a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy az alperes 2017. január 31-én lett az Mt. 204.§ szerinti köztulajdonban álló munkáltató, így az Mt. 205.§ (1) bekezdése szerint kollektív szerződés a köztulajdonban álló munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló javára az Mt. végkielégítésre és felmondási időre járó szabályaitól eltérő rendelkezéseket nem állapíthat meg. Érvelése szerint az Mth.11.§ (1) bekezdésében megnyilvánuló jogalkotói szándék kizárólag arra irányult, hogy a már köztulajdonban álló munkáltatónál létrejött korábbi - felmondási időre és végkielégítésre vonatkozó - megállapodást hagyja érintetlenül, erre lehet következtetni az Mt. indokolásából és abból is, hogy a törvény a hatálybalépését követően állami tulajdonba kerülő munkáltatókra (ezen tény következményeire) nem alkotott speciális szabályt. Álláspontja szerint az Mt. és az Mth. szabályaiból nem olvasható ki olyan jogalkotói törekvés, hogy az Mt. hatálybalépését követően történő köztulajdonba kerülés esetén is a korábbi megállapodás védelmét szolgáló szabályt kívánt volna alkotni a törvényhozó. Hivatkozása szerint az "átmeneti rendelkezés" jogi természetére kell figyelemmel lenni, amely szerint az átmeneti rendelkezés kizárólag a jogszabály hatálybalépésének időpontjában az adott rendelkezés hatálya alá tartozó jogviszony tekintetében értelmezhető, tehát az Mth.11.§ (1) bekezdése csak az Mt. hatálybalépésekor már köztulajdonban állónak minősülő munkáltató és az általa foglalkoztatott munkavállaló jogviszonya tekintetében érvényesülhet. Amennyiben a munkáltató az Mt. hatálybalépését követően válik köztulajdonban állóvá, az Mth. átmeneti rendelkezései már nem lehetnek irányadók. A perbeli esetben tehát nem a kollektív szerződés megkötése időpontjának, hanem annak van jelentősége, hogy az alperes mikor vált köztulajdonban álló munkáltatóvá. Hivatkozása szerint az átmeneti rendelkezések lényege, hogy egy adott pillanatban engednek az újonnan hatályba lépő rendelkezéstől eltérést és a hatálybalépést követően már nem lehet az átmeneti rendelkezés hatálya alá kerülni. Figyelemmel arra, hogy az alperes 2017. január 31-én került köztulajdonba, az Mth. 11.§ (1) bekezdés szerinti rendelkezés hatálya az általa foglalkoztatott munkavállalók jogviszonyára már nem terjedhetett ki, így a kollektív szerződéseknek az Mt. 205.§ (1) bekezdésbe ütköző rendelkezései nem alkalmazhatók.