A Fővárosi Törvényszék Mf.639711/2011/2. számú határozata jogviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 252. §, 253. §, 254. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 10. §, 202. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 21. §, 34. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

49.Mf..../2011/2.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Nyitrai Károly ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve(....) felperesnek - a dr. Boros Béla jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal (alperes címe) alperes ellen, jogviszony jogellenes megszüntetése iránt indult perében, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M..../2010/18. számú ítélete ellen, az alperes 19. sorszámú és a felperes 20. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

rész - közbenső ítéletet :

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében helybenhagyja, az összegszerűség tekintetében hatályon kívül helyezi és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítja.

A felperes másodfokú perköltségét a másodfokú bíróság áfával növelten 58.000 (Ötvennyolcezer) Ft-ban állapítja meg, ennek viseléséről a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság dönt.

A rész-közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti kinevező okiratában a határozott időre történő foglalkoztatás jogszabályba ütközik, ezért semmis. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek felmentési időre járó átlagilletményként bruttó 1.063.531 Ft-ot és ennek 2008. január 1-től a kifizetésig járó kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes részére munkavállalói költségkedvezményt biztosított. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 Ft perköltséget.

Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes az alperes jogelődjével hivatásos szolgálati jogviszonyban állt, amely jogviszony 2004. június 30-án a felperes nyugállományba helyezésével szűnt meg. Ezt követően létesített közalkalmazotti jogviszonyt határozott időre 2005. szeptember 1-jén az alperes a felperessel, amelyet 2007. december 31-ig több alkalommal is a felek egyező akarattal meghosszabbítottak. Az alperes 2008. január 8-án tájékoztatta a felperest arról, hogy a jogviszonya 2007. december 31-i időponttal a határozott idő lejárta miatt megszűnt.

A felperes keresetet nyújtott be 2010. március 12-én, amellyel kérte annak megállapítását, hogy a kinevező okiratban foglalt határozott időtartam kikötés jogellenes, ezért a kinevezés részlegesen semmis és marasztalja az alperest a Kjt. 34. § alapján a jogellenes intézkedés jogkövetkezményeiben. Másodlagosan kereseti kérelemként az Mt. 10. § alapján kérte kötelezni a felmentési időre járó átlagilletmény megfizetésére az alperest.

Az elsőfokú bíróság a felperes másodlagos kereseti követelésének adott helyt. Megállapította, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban a határozott idő kikötése jogszabályba ütköző, tehát semmis. A felperes éjjeli őri munkakört látott el, melynek keretében az alpereshez tartozó különböző objektumok őrzését látta el azért, mert az alperesnél munkaerő hiányt alakult ki, és ily módon kívánta a feladatait megoldani. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltató intézkedése a Kjt. 21. § (2) bekezdésébe ütközött azért, mert a perbeli határozott idejű foglalkoztatás indoka ellentétes a Kjt. rendelkezéseivel. A jogkövetkezmények tekintetében az Mt. 10. § (2) bekezdését alkalmazta és az alperest a felperes felmondási idejének megfizetésére kötelezte. A felperes elsődleges kereseti kérelmét megalapozatlannak találta azért, mert nem született olyan munkáltatói intézkedés, amelynek a jogellenessége megállapítható lett volna. A határozott idő lejártával 2007. december 31-én a felperes jogviszonya megszűnt, így a Kjt. 34. §-ban foglaltak alkalmazására nem volt lehetséges.

Nem osztotta az alperes álláspontját abban, hogy a felperes keresete elkésett, mert a felperes az Mt. 202. §-ban foglalt határidő túllépésével terjesztette elő a kereseti kérelmét. Kifejtette, hogy jelen esetben a munkáltatói intézkedéshez kötődően nem volt jelentősége a 30 napos keresetindítási határidőnek.

A perköltségről a Pp. 81. § szerint rendelkezett, a perköltség mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM számú rendelet 2. § (2) bekezdése alapján állapította meg, értékelve az eljárás hosszát, a megtartott tárgyalási napok számát, a kifejtett jogi munkát és a pertárgy értékét is. A felperes által igényelt bruttó 1.141.250 Ft perköltséget aránytalanul eltúlzottnak ítélte. Az eljárási illetékről nem rendelkezett.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be. Az alperes a 19.sorszámú fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyban csak az objektumőrök feladatkörének egyes elemét, konkrétan az objektum őrzést végezte, erre a munkáltatónak átmenetileg volt szüksége azért, mert létszámhiány alakult ki nála. Külön ilyen feladatokra határozatlan idejű közalkalmazotti státusz nem volt rendszeresítve és a hivatásos állományúakra vonatkozó állománytábla sem tartalmazott ilyen jellegű munkakört. A határozatlan idejű közalkalmazotti alkalmazást eleve kizártnak tekintette, ezért sérelmezte az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a felperes által végzett munka nem egy meghatározott munkának, illetve feladatnak tekinthető. Állítása szerint az elsőfokú bíróság ennek a döntésének indokát nem adta.

Egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével a felperes elsődleges kereseti kérelmét érintően.

Az ítélet ellen a 20. sorszámon a felperes is fellebbezést nyújtott be, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes elsődleges kereset szerinti marasztalását kérte. Egyetértett azzal az elsőfokú bírósági megállapítással, hogy nem a teljes közalkalmazotti kinevezés, hanem csupán annak határozott időtartamú kikötése semmis.