A Debreceni Ítélőtábla Pf.20342/2018/2. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, (1) bek., 221. §, (1) bek., 253. §, (2) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, (1) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 62. §, (1) bek., 1998. évi XIX. törvény (Be.) 574. §, (4) bek., 605. §, (1) bek., 607. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 93. §, (4) bek., 2012. évi CCXXIII. törvény (Btká.) 166. §, 320. §, (4) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. § (2) bek.] Bírók: Cogoiné dr. Boros Ágnes, Görög Attila, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. III. 20.342/2018/4.

A Debreceni Ítélőtábla a Vass és Vass Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Vass Gergely ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (képviselő szervezet címe, ügyintéző: dr. Koleszár Nikolett) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében az eljárásra a Debreceni Ítélőtábla Pkk.III.20.952/2017/2. számú végzésével kijelölt Debreceni Törvényszék 2018. március 22. napján kelt 5.P.21.735/2017/19. számú ítélete ellen a felperes 21. sorszámú fellebbezése alapján, az alulírott napon - tanácsülésen - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhatóság felhívására - 768 000 (Hétszázhatvannyolcezer) Ft állam által előlegezett fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével a felperes végleges keresetét - amelyben az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 349. § (1) és (3) és 339. § (1) bekezdése alapján 9 600 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni - elutasította, és kötelezte a felperest, hogy az állami adóhatóság felhívására fizessen meg az államnak 576 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a ...-i Járásbíróság 2.Bk.../2013/3. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta a ...-i Városi Bíróság 17.B.../2008/64. és a ...-i Városi Bíróság 2.B.../2010/62. számú jogerős ítéleteit. Az összbüntetés tartamát 2 év 9 hónap fegyházbüntetésben állapította meg. Kimondta, hogy a felperes feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, melyben az összbüntetés enyhítését kérte. A fellebbezésében egyrészt az alapítéletek tárgyát képező cselekményekkel kapcsolatos érdemi védekezést tett, másrészt a vele szemben különböző bíróságokon folytatott büntetőeljárásokkal, az ezek alapját képező bűncselekmények minősítésével, illetve a kiszabott büntetésekkel kapcsolatosan nyilatkozott. Az elsőfokú összbüntetési ítéletet azonban azon túl, hogy az összbüntetés tartamát és a fegyház fokozatot túlzónak találta, nem vitatta.

A ...-i Törvényszék 3.Bkf.../2013/4. számú végzésével a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.

A felperes a 2016. március 18. napján előterjesztett kérelmében a ...-i Városi Bíróság 17.B.../2008/64., a ...-i Városi Bíróság 2.B.../2010/62., valamint a ...-i Járásbíróság 28.B.../2011/52. számú ítéleteinek az összbüntetésbe foglalását kérte. A ...-i Járásbíróság a 28.Beü.../2016/6. számú végzésével az összbüntetésbe foglalás iránti indítványt elutasította. Indokolása szerint az első két jogerős ítéletet a ...-i Járásbíróság 2.Bk.../2013/3. számú ítéletével már összbüntetésbe foglalta, annak felbontására a 2013. évi C. törvény 93. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján nincs lehetőség.

A felperes fellebbezése folytán másodfokú bíróságként eljáró ...-i Törvényszék a 2.Beüf.../2016/2. számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. E végzés indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes a ...-i Járásbíróság 2.Bk.../2013. számú ügyében utólagos összbüntetésbe foglalás iránti kérelmet terjesztett elő, mellyel kapcsolatosan a ...-i Járásbíróság csak tájékoztatást adott ki, indokolt határozatot nem hozott. A törvényszék a másodfokú végzésében - az elítélt indítványainak és a Bk.../2013. iratoknak az egyidejű megküldése mellett - felhívta a ...-i Járásbíróságot arra, hogy a felperesnek (elítéltnek) az utólagos összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványát érdemben bírálja el.

Erre tekintettel a ...-i Járásbíróság a 2.Beü.../2016/3. számú végzésével a felperesnek a 2.Bk.../2013/3. számú ítélet felülvizsgálatára, hatályon kívül helyezésére és többszörös összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványát elutasította. Indokolásában az alapítéletek és összbüntetési ítéletek bemutatásával végigvezette, hogy az elítéltnek nincs olyan büntetése, amelyet korábban ne foglaltak volna összbüntetésbe, azok ismételt összbüntetésbe foglalására a Btk. 93. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján nincs eljárásjogi lehetőség. Kiemelte továbbá, hogy a 2.Bk...0/2013/3. számú összbüntetési ítélet meghozatalakor, az akkor hatályban lévő törvényeknek megfelelően járt el, annak hatályon kívül helyezésére és újabb összbüntetésbe foglalásra nincs törvényi lehetőség.

A felperes és az ügyész fellebbezése folytán eljáró ...-i Törvényszék 1.Beüf.../2016/2. számú végzésével az elsőfokú végzést megváltoztatta, a 2.Bk.../2013/3. számú összbüntetési ítéletét hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróságot a ...-i Városi Bíróság 17.B.../2008/64., a ...-i Városi Bíróság 2.B...2010/62., valamint a ...-i Járásbíróság 28.B.../2011/52. számú ítéleteivel kiszabott büntetések tekintetében utólagos összbüntetési eljárás soron kívüli lefolytatására utasította, a ...-i Járásbíróság 28.B.../2011/52. számú ítéletével kiszabott 1 év 2 hónap börtönbüntetés végrehajtását félbeszakította.

E másodfokú végzés alapján a ...-i Járásbíróság a 28.Beü.../2016/2. szám alatt lefolytatott utólagos összbüntetési eljárásában a fenti három alapítéletet összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát 2 év 11 hónap 10 nap fegyházbüntetésben állapította meg. Az ítélet 2017. május 22-én, első fokon jogerőre emelkedett.

A felperes a 2.Bk.../2013/3. számú összbüntetési ítélettel kiszabott 2 év 9 hónap fegyházbüntetést 2012. december 6. és 2015. január 19. között kitöltötte.

Az 1.Beüf.../2016/2. számú végzéssel félbeszakított ítélet letöltését 2015. november 20. napján kezdte meg, az ...-i Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben. E büntetés végrehajtását az alperes fenti végzése alapján 2016. december 15-én szakították félbe. E napon a büntetésvégrehajtási-intézetből a felperest elbocsátották.

A felperes a keresetében az alperes 9 600 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az összbüntetési eljárásban - a ...-i Törvényszék 1.Beüf.../2016/2. számú végzésével megállapítottan - törvénysértő volt a ...-i Járásbíróság a 2.Bk.../2013/3. számú ítélete és az alperes 3.Bkf.../20123/4. számú végzése. Az alperes megsértette a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 605. § (1) és 574. § (4) bekezdésében foglaltakat, amikor a felperessel szemben folytatott összbüntetési eljárásban nem szerezte be a felperes, mint elítélt hozzájáruló nyilatkozatát. A kirívó jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés miatt 320 nap időtartamban jogellenesen foganatosított vele szemben szabadságvesztés büntetést (túlülés), ebből eredően nem vagyoni kára keletkezett. A nem vagyoni kárigényének indokául előadta, hogy a köztudomásúan hátrányt okozó jogszerűtlen szabadságelvonáson kívül, a jogellenes szabadságelvonás alatt a házát elárverezték, amit el tudott volna kerülni azzal, hogy szabadlábra kerülése esetén a pénzintézettel a részletekben való teljesítésben megegyezik.