A Pesti Központi Kerületi Bíróság P.91935/2013/9. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 1. §, 217. §, 231. §, 237. §, 239. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 47. §, 210. §, 212. §, 213. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. §, 2009. évi CXLII. törvény 31. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Antal Erika

Pesti Központi Kerületi Bíróság

17.P.91.935/2013/9.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság

dr. Nagy Norbert (felperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

dr. Magyar Sándor (alperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a bíróság meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság megállapítja, hogy peres felek között 2007. október 29. napján létrejött "maradványérték kölcsönszerződés gépjármű vásárlásához, devizaalapon nyilvántartva" megnevezésű szerződés érvénytelen.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 76.200 (hetvenhatezer-kétszáz) forint perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a magyar államnak külön felhívására 159.000 (százötvenkilencezer) forint illetéket, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívásában megjelölt időben és módon

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Törvényszéknek címezve jelen bíróságnál kell benyújtani 3 példányban.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésben kérheti tárgyalás megtartását.

I n d o k o l á s :

A felperes mint adós és az alperes mint hitelező - alperes meghatalmazottján keresztül- egymással 2007. október 29. napján svájci frank allapú kölcsönszerződést kötöttek. A szerződés oly módon jött létre, hogy az alperest a kölcsönigénylés befogadása és a hiteligénylés során a cég1 képviselte.

A kölcsönszerződést az alperes a felperes rendelkezésére bocsájtotta az annak részét képező Általános Szerződési Feltételekkel (ÁSZF), Üzletszabályzattal és hirdetménnyel együtt. A felperes a szerződést a saját otthonában írta alá, majd a felperes által aláírt szerződést a cég1 az alpereshez továbbította. Az alperes a szerződést cégszerűen aláírta, majd visszaküldte a felperes részére.

Az alperes a kölcsön 2. 650.000 Ft összegét oly módon folyósította, hogy a gépjármű vételáraként átutalta a szerződés rendelkezéseinek megfelelően. A felperes a szerződés rendelkezéseinek megfelelően a kölcsönszerződés rendelkezéseinek megfelelően éveken keresztül teljesítette.

Felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk. 239/A §. (1) bekezdése alapján állapítsa meg, hogy a felek között 2007. október 29. napján megkötött devizában nyilvántartott kölcsönszerződés érvénytelen az alábbi okok alapján:

Elsődlegesen a szerződés alakiság megsértésével kötött szerződés, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 47. §.-ba ütközik, így az a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 217. §. (1) bekezdése alapján semmis.

Másodlagosan semmis a kölcsönszerződés, mert Hpt. 213. §. (1) bekezdés a) pontja szerint nem tartalmazza a kölcsönszerződés tárgyát a megnevezése pedig nem egyértelmű, hiszen a maradványérték egy tipikusan lízingszerződéshez kapcsolódó fogalom.

Harmadlagosan a szerződés a Hpt. 213. §. (1) bekezdés c) pontja alapján a szerződés nem tartalmazza az árfolyamrés mértékét, amely költség, és amelyet a szerződésben fel kellett volna tüntetni.

Negyedlegesen azért semmis, mert a szerződés nem felel meg a Hpt. 213. §. (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak; nevezetesen a részletes meghatározás követelményének.

A felperes kérte továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását.

Az alperes a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Az elsődleges kérelem tekintetében előadta, hogy a szerződés megfelel a Hpt. 210. §. (1) bekezdésében foglaltaknak, mert az teljes bizonyító erejű magánokiratban írásba foglalásra. A Hpt. 47. §. (1) bekezdésének hatálya ugyanis csak a hitelintézetekre terjed ki, míg az alperes pénzügyi vállalkozás. A szerződést a 2006. évi IV. törvény 29. §. (2)-(3) bekezdése szerint két cégjegyzésre feljogosított munkavállaló írta alá.

A kölcsönszerződés a Hpt. 213. §. (1) bekezdése a) pontjának meglelően tartalmazza a szerződés tárgyát a szerződés az 1. pontban foglaltan forint összegben megjelölve, míg az ÁSZF IV. 4. pontjában foglalat számítási mód alkalmazásával devizában kiszámítható módon.

A kölcsönszerződés a Hpt. 213. §. (1) bekezdése c) pontjában foglaltaknak mindenben megfelel az tartalmazza az összes költséget a kölcsönszerződés 2,3,és 6. pontjában, az ÁSZF 3.4. pontja szerint a hirdetményben, az Üzletszabályzat 2.4. pontja szerint. A felperes által állított un. Árfolyamrés pedig nem költség, azt a szerződésnek nem kellett tartalmazni.

A kölcsönszerződés a Hpt. 213. §. (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak mindenben megfelel, az ÁSZF 3.3. pontja és a Üzletszbályzat1.2.8. Pontja szerződésmódosításra okot adó körülmények transzparens felsorolását tartalmazza. Az alperes 2010. január 14. napján csatlakozott a lakosság részére hitelt nyújtó pénzügyi szervezetek ügyfelekkel szembeni tisztességes magatartásáról szóló Magatartási Kódexhez. Az alperes kamatot 2008. november 10. napját követően nem emelt.

A felperes keresete alapos.

Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) a bank által nyújtott kölcsönökről az alábbiak szerint rendelkezik.

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

528. § (1) A kölcsönre, valamint a kamatra irányadó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a hitelező nem pénzt, hanem más helyettesíthető dolgot ad kölcsön.