BH 2012.3.57 A több emberen aljas indokból, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette mindkét sértettel szemben előre kiterveltként is minősül, ha a tettes eredendően egy személy megölését tervelte ki, ám - cselekménye leleplezésének elkerülése érdekében - a helyszínen tartózkodó másik sértett agyonlövését is elhatározza, s az ölést az első sértettre részleteiben átgondolt és kidolgozott terv ismételt felhasználásával - viszonylag rövidebb időn belül - végrehajtja [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a) pont, c) pont, f) pont, i) pont].

A megyei bíróság a 2010. május 14-én meghozott - és az ítélőtábla végzése folytán 2010. november 9-én jogerőre emelkedett - ítéletével az I. r. terheltet a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a), c), f) és i) pontja szerint minősülő emberölés bűntette, továbbá lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A megállapított tényállás a következőket tartalmazza:

Az I. r. terhelt - amikor felismerte, hogy az ismerősétől, B. S. sértettől 2007. év végén felvett kölcsönt és annak magas kamatait képtelen visszafizetni - elhatározta, miszerint az adósságtól oly módon szabadul meg, hogy a sértettet lőfegyverrel megöli.

Ezért - jóllehet erre vonatkozó engedéllyel nem rendelkezett - 2008 júniusában vásárolt egy kispuskát és hozzá 50 db lőszert. A fegyverrel lőgyakorlatot tartott, amelynek során 47 db lőszert elhasznált. A fegyvert egyébként gépkocsijának ülései alatt tartotta.

Miután a sértett - aki egyre gyakrabban szólította fel őt a kölcsön visszafizetésére - 2008. szeptember 22-én ismét felkereste az I. r. terheltet a tartozás rendezése érdekében, a terhelt végleg elhatározta: a fizetési kötelezettségétől akként szabadul meg, hogy a sértettet lelövi.

Úgy döntött, hogy 2008. szeptember 24-én - délután, amikor ott már más nem tartózkodik - a tartozás lerovásának valótlan ürügyével a telephelyen lévő műhelybe csalja a sértettet, a lövések hangját pedig a működésbe hozott gépek zajával leplezi el.

Az I. r. terhelt a jelzett napon megszerezte a műhely kulcsait, majd 18 órai időpontra beszélte meg a sértettel a műhelybeli találkozót. A terhelt fél órával korábban jelent meg a telephelyen. A fegyvert a kocsiból kivette, s azt csőre töltve a műhelybe vitte, ahol a bejárati ajtó mögött a falnak támasztotta. Bekapcsolt három nagy zajjal működő munkagépet, s várt a sértett érkezésére.

Amikor a sértett 18 óra 15 perckor megérkezett és belépett a műhelybe, az I. r. terhelt közölte vele, hogy nem tudja a tartozását megadni. Felajánlotta, hogy ledolgozza a kölcsönt, a sértett azonban pénzben történő kiegyenlítést követelt. Ekkor a terhelt kijelentette, hogy a pénz mégis meg van, s mondta a sértettnek, menjen be érte az irodába. Amikor a terhelt a sértett háta mögé került, az ajtó mögé rejtett puskát magához vette. Mögötte lépdelt addig, amíg a sértett az iroda előterébe nem ért, ahol azután - hátulról, mintegy 1 méter távolságból - a sértettet fejbe lőtte. A sértett arccal a padlózatra zuhant, s azonnal meghalt. Ezt követően a terhelt egy előre odakészített műanyag zacskót húzott a sértett fejére, s azt huzallal a nyakánál körbe tekerte. A kis mennyiségű vért a padlóról felmosta, s magához vette és kikapcsolta a sértett mobil telefonját.

Amikor a terhelt kiment az udvarra, hogy leállítsa a sértett gépkocsijának járó motorját, akkor vette észre, hogy a sértett 9 éves kislánya az autóban ül. Azért, hogy cselekményének terhelő tanúja ne legyen, elhatározta; olyan módon ahogy a sértettet, megöli a gyermeket is.

Visszament a műhelybe, újratöltötte a fegyvert és azt az ajtó mögé rejtette, majd a műhelybe csalta a kislányt azzal az ürüggyel, hogy az édesapja hívja. Ezután a korábbi esettel megegyezően hátulról, 1-2 méter távolságból fejbe lőtte. A sértett fejét reklámszatyorba csomagolta, s azt a nyakán huzallal rögzítette, majd szivaccsal felmosta a vérnyomokat is.

Ezután a terhelt a gyermek holttestét a gépkocsijával a város külterületére szállította, ahol növényzettel letakarva elrejtette.

Visszatért a műhelybe, B. S. holttestét azonban egyedül nem tudta megemelni. Ez végül csak a segítségül hívott II. r. terhelttel együtt sikerült. A holttestet a telephelyen lévő tartályhoz vonszolták, s abba beledobták. Azt hitték, hogy a tartály savval van tele, holott valójában a benne lévő anyag víz volt.

A jogerős ügydöntő határozatból kitűnően az I. rendű terhelt az emberölést több emberen, mindkét sértettet érintően előre kitervelten, B. S. tekintetében aljas indokból, míg a gyermekkorú sértett vonatkozásában aljas célból vitte véghez. A gyermekkorú sértett esetében a 14. életévet be nem töltött személy elleni elkövetés ugyancsak megállapítható.

A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára alapozottan. Álláspontja szerint ugyanis a cselekmény előre kiterveltkénti minősítése téves, hiszen sem az elkövetés helyszíne, sem annak időpontja, sem az elkövetés utáni mozzanatok nem mutatnak tervszerűséget. A gyermek esetében pedig az előre megfontolt szándék eleve hiányzott. E minősítő körülmény mellőzése mellett a büntetés mértéke eltúlzott, figyelembe véve a terhelt megbánását, személyiségzavarát, valamint a sértett magatartását is. Mindezekre tekintettel - a minősítés korrekcióján túlmenően - határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabását, illetve feltételes szabadságra bocsátásból kizárás mellőzését kérte.