AVI 2014.5.46 Az adózó köteles az adóhatósággal együttműködni [2003. évi XCII. tv. 99. § (1) bek.]

Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytatott B. Miklós 2007. január 13. napján elhunyt. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. január 1-jétől 2007. január 13-ig terjedő időszakra vonatkozóan néhai B. Miklós adókötelezettségének soron kívüli megállapítására irányuló eljárás eredményeként a 2008. november 17. napján kelt határozatával az elhunyt adózó terhére adókötelezettséget állapított meg, és örököseként a felperest kötelezte az adótartozás megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság az elhunyt hagyatékáról rendelkező, 2007. május 14-én jogerős, teljes hatályú hagyatékátadó végzés alapján állapította meg, hogy az elhunyt hagyatékának kizárólagos örököse törvényes öröklés jogcímén a házastárs: a felperes.

A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben tájékoztatta az alperest arról, hogy volt férjének a szülei a városi bíróságon - annak megállapítása iránt, hogy ők a törvényes örökösök - vele szemben pert indítottak, amely jelenleg is folyamatban van.

Az alperes a 2009. február 9. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes fellebbezésében foglaltakat nem tudta figyelembe venni, mivel nem csatolt semmilyen dokumentumot a városi bíróság előtt folyamatban lévő polgári peres eljárásról, pedig a fellebbezést ügyvéd szerkesztette, illetve az eljáró ügyintéző telefonon is kért írásbeli peranyagot. Erre tekintettel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 51. §-ának (1) bekezdése, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. §-ának (2) bekezdés a) pontja alapján a felperes mint örökös köteles a volt férje adótartozásának a megfizetésére.

A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy nem örököse néhai B. Miklósnak.

A per során a felperes benyújtotta a városi bíróság 2009. október 28. napján készített 3. számú jegyzőkönyvét, amelybe foglalt, és a kihirdetés napján jogerős II. sorszámú végzésében a városi bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 148. §-ának (2) bekezdése alapján jóváhagyta néhai B. Miklós szülei és a felperes között létrejött egyezséget. Az egyezség szerint: "a felek megállapodnak abban, hogy B. Miklós örökösei egymás közt egyenlő arányban a szülei, a felperesek: B. György és B. Györgyné, továbbá abban, hogy az m.-i 423 hrsz.-ú, a hagyaték tárgyát képező ingatlanból az örökség tárgyát az egészhez viszonyított osztatlan, eszmei, 51/100-ad rész képezi, az ingatlan egészhez viszonyított osztatlan, eszmei 49/100-ad része házastársi közös szerzemény jogcímén az alperest, B. Miklósné T. Máriát illeti meg, aki jelenleg O.-né T. Mária".

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a Pp. 339/A. §-a alapján a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Megállapította, hogy felperes a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől: 2007. május 11. napjától a néhai B. Miklós örököse volt, e minőségében változás csak a városi bíróság előtt kötött egyezség alapján és létre jötte napján: 2009. október 28-án következett be. Az alperes határozatát 2009. február 9. napján hozta meg, az akkor fennállt okirati bizonyítékok és adatok alapján a néhai B. Miklós örököse a felperes volt. Az az utóbb bekövetkezett körülmény, hogy a felperes örökösi minősége megváltozott, az alperesi határozatot nem teszi jogszabálysértővé, mivel annak meghozatalakor a felperes volt a néhai B. Miklós örököse, és az Art. 131. §-ában foglaltak alapján az adóhatóságnak az örököst kellett az adókötelezettség megfizetésére köteleznie.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Lényegében fenntartotta a keresetében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy ha az ítélet hatályában fennmarad, úgy az adóhatóság örökösödésre alapítottan olyan személytől hajtja be az örökhagyó-adózó tartozásait, aki nem örökös, és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 677. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján soha nem is volt. Álláspontja szerint a közigazgatási eljárást, illetve a pert fel kellett volna függeszteni az örökös személyének bíróság általi megállapításáig.

Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A felperes további beadványában fenntartotta a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.