3104/2021. (III. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 19. § (1) bekezdése, 19. § (2) bekezdés a) pont aa), ab), ac) és b) alpontjai, valamint a Kúria Kfv.V.35.693/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Szepesi Dóra ügyvéd) eljáró indítványozók (két magánszemély és egy gazdasági társaság) alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján.
[2] Az indítványozók kérelme egyrészt arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 19. § (1) bekezdése, 19. § (2) bekezdés a) pont aa), ab), ac) és b) alpontjai alaptörvény-ellenesek és megalkotásukra visszamenőlegesen semmisítse meg azokat.
[3] Másrészt az indítványozók a Kúria Kfv.35.693/2019/2. számú végzése, valamint a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: KMB) 15.k.28.082/2018/27. számú ítélete alaptörvény-ellenségének megállapítását és megsemmisítését is kérték beadványukban.
[4] Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze az Alkotmánybíróság számára rendelkezésre bocsátott iratanyag alapján.
[5] 1.1. A jogi személy indítványozó bejegyzés alatt álló gazdasági társaság, amely kapcsán adószám megállapítása iránt eljárás volt folyamatban. Az adószám megállapítását megelőzően, adóregisztrációs eljárásban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) határozatával - hivatkozva az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjára - megállapította, hogy a magánszemély indítványozók egyike - egyben a bejegyzés alatt álló gazdasági társaság tagja - olyan cégbejegyzésre kötelezett más adózó jelenlegi, vagy volt tagja, amely az értékhatárt meghaladó adótartozással rendelkezik, ezért a jogi személy indítványozóval kapcsolatos kérelmet elutasította.
[6] A másodfokon eljáró Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) az elsőfokú adóhatóság döntését helybenhagyta. Érdemi döntésében megállapította, hogy - az elsőfokú adóhatóság felhívása ellenére - az indítványozók nem kérték az akadályhordozó személy törlését és nem igazolták hitelt érdemlően, hogy az adószám kiadását akadályozó körülmény már nem áll fenn.
[7] 1.2. Az indítványozó gazdasági társaság keresetét a KMB 15.k.28.082/2018/27. számú ítéletével elutasította. A KMB - a Kúria gyakorlatára hivatkozva - megállapította, hogy a per felperese, jelen ügy jogi személy indítványozója nem igazolta hitelt érdemlően, hogy az akadályhordozó személy már nem rendelkezik tagi jogviszonnyal, és azt sem bizonyította, hogy az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott határidőben az adótartozás nem állt fenn.
[8] A Kúria Kfv.V.35.693/2019/2. számú végzésével a jogi személy indítványozó felülvizsgálati kérelmét visszautasította, a benyújtott igazolási kérelmét pedig elutasította. A felülvizsgálati kérelem postai benyújtását követően azt a jogi személy indítványozó képviseletében eljáró egyik magánszemély indítványozó - határidőn túl - elektronikus úton is benyújtotta, késedelme kimentésére igazolási kérelemmel élt. Mivel a jogi személy indítványozó először határidőben, ám a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt móddal ellentétben, nem elektronikus úton nyújtotta be felülvizsgálati kérelmét, a Kúria a Kp. rendelkezései [99. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó 48. § (1) bekezdés l) pontja] értelmében - mérlegelés alkalmazása nélkül - azt visszautasította. késedelme okaként a felülvizsgálati kérelmet benyújtó, jogi végzettséggel rendelkező képviselő jogban való járatlanságát jelölte meg, amely hivatkozást a Kúria nem fogadta el. Utalt arra, hogy a gazdasági társaságokkal való kapcsolattartás kötelező elektronikus módja már a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben is így volt szabályozva - és az igazolási kérelmet elutasította.
[9] 2. Az indítványozók ezt követően az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján terjesztették elő alkotmányjogi panaszukat, az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésére, Q) cikk (2)-(3) bekezdéseire, VI. cikk (1) bekezdésére, XII. cikk (1) bekezdésére, XIII. cikk (1) bekezdésére, XV. cikk (1)-(2) bekezdéseire, XXIV. cikk (1) bekezdésére, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozva.
[10] Az indítványozók az Art. támadott rendelkezései alaptörvény-ellenességét egyrészt a jogi személy indítványozó alapjogi sérelmére, másrészt a jogi személy indítványozóban tagi jogviszonnyal rendelkező magánszemély indítványozók alapjogsérelmére alapozták.
[11] 2.1. A jogi személy indítványozó 26. § (1) bekezdése szerinti jogsérelme - az indokolás értelmében - az Art. 19. § (1) bekezdése, 19. § (2) bekezdés a) pont aa), ab), ac) és b) alpontjaira volt visszavezethető, a megsértett alapjogokat pedig az Alaptörvény E) cikk (2)-(3) bekezdésében, Q) cikk (2)-(3) bekezdésében, valamint a XV. cikk (1) bekezdésében jelölte meg. Állította, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek a 2006/112/Ek irányelv (a továbbiakban: HÉA irányelv) 9. cikk (1)-(2) bekezdéseiben, 10. cikkében, valamint 11. cikkében foglaltakkal. Az Art. 19. § (1) bekezdése, 19. § (2) bekezdés a) pont aa), ab), ac) és b) alpontjai ugyanis a gazdasági társaság alapítására olyan szabályt tartalmaznak, amelyek felróhatóságtól függetlenül is akadályozzák a vállalkozási tevékenység elkezdését, vagyis a társaság alapítását. A jogalkotó megsértette ezáltal az Európai Unió jogának való megfelelési kötelezettséget. Az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdéseinek sérelmét arra vezette vissza, hogy az Art. 19. §-ában előírt adóregisztrációs eljárás a már bejegyzett cégekre nem vonatkozik.
[12] A Kúria Kfv.35.693/2019/2. számú végzése a jogi személy indítványozó szerint sérti az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdéseit. A bírói végzés ugyanis az elektronikus kapcsolattartás kötelezővé tételével lehetetlen feltételt támasztott a jogi személy indítványozóval szemben, "hiszen aki részére az elektronikus kapcsolattartás nem biztosított jog erejénél fogva, attól oly feltétel teljesítése csak a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző módon lehetséges".
[13] Az indítvány értelmében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következő hatékony bírói jogvédelem elvét is sérti a Kúria döntése, mert döntésével "szűkítette a bejegyzés alatt álló gazdasági társaságok hozzáférését a bírósághoz". Az indítvány érvelése szerint "az eltúlzott formalizmus megfosztja a peres felet, a bejegyzés alatt álló gazdasági társaságot a bírósághoz való hozzáférés jogától".
[14] A KMB 15.k.28.082/2018/27. számú ítélete a jogi személy indítványozó szerint megsértette a HÉA irányelv 9. cikk (1)-(2) bekezdését, 10. és 11. cikkét, ezért az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésével és Q) cikk (2) bekezdésével ellentétes. A KMB döntése továbbá "a törvény előtti egyenlőség jogát megvonta a panaszostól, hiszen az Európai Unió jogának tagállamokat kötelező értelmezésétől eltért", ezért az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését sérti. Ez a tény egyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére vezetett. A fair bírósági eljáráshoz való jog egyebekben azért is sérült, mert a KMB "döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően nem adott számot", ezért nem derült ki az indokolásból, hogy az indítványozó által előterjesztett bizonyítékokat és érveket a bíróság figyelembe vette-e.
[15] 2.2. A magánszemély indítványozók az Abtv. 26. § (1) bekezdésével, valamint 27. §-ával összefüggésben az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdését, a XIII. cikk (1) bekezdését, valamint XXIV. cikk (1) és XXVIII. cikk (1) bekezdését sérelmezték, ezen kívül az egyik magánszemély indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdés alapján az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését is sérelmezte. Álláspontjuk szerint vállalkozáshoz való jogukat azért sértik az Art. 19. § (1) bekezdése, 19. § (2) bekezdés a) pont aa), ab), ac) és b) alpontjai, mert nem végezhetnek vállalkozási tevékenységet adószám nélkül. Tulajdonhoz való joguk "érvényesülésétől" is megfosztották a magánszemély indítványozókat az indítvány szerint. Az Art. támadott rendelkezései ezen túl közérdek nélkül, aránytalanul korlátozzák tulajdonhoz való jogukat is. Végül egyik magánszemély indítványozó szerint a jó hírnévhez való joga is sérelmet szenvedett az adóhatósági döntésének nyilvánossága folytán.
[16] 3. Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a benyújtott panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[17] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos benyújtási határidő, a Kúria panasszal támadott, Kfv.V.35.693/2019/2. számú végzése vonatkozásában betartottnak minősül. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság kitért a következőkre.
[18] Az Ügyrend 32. § (4) bekezdése alapján "[h]a a jogerős döntést megtámadó alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság a Kúria folyamatban lévő eljárására tekintettel visszautasította, majd a Kúria a felülvizsgálati kérelmet, illetve indítványt elutasító döntést hozott a hiánypótlás vagy kiegészítés elmaradása, vagy a felülvizsgálatra nyitva álló határidő indítványozó általi elmulasztása miatt, vagy azért, mert a felülvizsgálat kizárt, akkor a Kúria ezen döntését az Abtv. 26. § (1) bekezdése vagy 27. §-a alapján megtámadó - és az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt határidőn belül benyújtott - alkotmányjogi panaszt, amennyiben az a jogerős döntésre is kiterjed, nem lehet elkésettnek tekinteni e határozat vonatkozásában." Az alkotmányjogi panasz alapján lefolytatott alkotmányossági felülvizsgálat keretében tehát a Kúria nem érdemi visszautasító döntésén keresztül a korábban alkotmányjogi panasszal megtámadott, de a felülvizsgálati eljárás miatt érdemben nem vizsgált jogerős döntés is felülvizsgálható, a korábbi alkotmányjogi panaszba foglalt kérelemnek megfelelően [lásd: az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás (a továbbiakban: Tü. állásfoglalás)].
[19] Az indítványozók a KMB döntésének kézhezvételét követően - a felülvizsgálati eljárással párhuzamosan -alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, jelen beadványukban foglaltakkal azonosan kérve a KMB ítélete és az Art. rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását. Az Alkotmánybíróság IV/1927-3/2019. számú végzésével e panaszt azért utasította vissza, mert felülvizsgálti eljárás volt folyamatban. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a panaszt nem tekintette az Ügyrend 32. § (4) bekezdése alapján elkésettnek.
[20] Az indítványozók az Abtv. 52. § (6) bekezdése szerinti ügyvédi meghatalmazást csatolták.
[21] 3.2. Mind az Abtv. 26. § (1) bekezdése, mind pedig az Abtv. 27. §-a az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet javára biztosít fellépési lehetőséget az Alkotmánybíróság előtt. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukat részben bejegyzés alatt álló jogi személyként, részben e társaságban tagi jogviszonnyal rendelkező magánszemélyként, saját nevükben nyújtották be. A jogi személy indítványozó bejegyzés alatt álló gazdasági társaságként, a hatósági és a bírósági eljárás ügyfeleként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik. Emellett érintettsége is fennáll.
[22] A magánszemély indítványozók érintettsége kapcsán az Alkotmánybíróság - gyakorlatának tükrében - a következőket állapította meg.
[23] Az Alkotmánybíróság elöljáróban rögzíti: a KMB ítéletében utalt arra, hogy "az akadályhordozó személy 2018. március 25-én kimentési kérelmet terjesztett elő, amely kérelmet külön eljárásban bírált el" (lásd: KMB ítélete 2. oldal első bekezdés, utolsó mondat). Ezen eljárásban hozott bírói döntést a jelen ügy tagi jogviszonnyal rendelkező magánszemély indítványozói magukra nézve nem minősítették alapjogi értelemben sérelmesnek az Alkotmánybíróság előtt.
[24] Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt bírósági döntések a jogi személy indítványozó képviseletében benyújtott igazolási kérelemről, felülvizsgálati kérelemről, valamint adószám kiadására irányuló kérelmének elutasítása törvényességéről szólt. Az indítvány tárgyává tett bírósági döntések a jogi személy indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait érintették. "Jogi személynek okozott jogsérelem sok esetben hátrányosan hathat a tulajdonosok érdekeire is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanakkor az esetleges hátrány bekövetkezése önmagában nem jelenti azt, hogy mind a tulajdonosok, mind pedig a tőlük elkülönülő jogalanyisággal rendelkező jogi személy alapjogi érintettsége egyaránt fennáll. Az esetleges hátrány bekövetkezése így önmagában nem igazolja a jogi személy tulajdonosainak alapjogi érintettségét olyan jogszabályi rendelkezések vagy bírói döntés tekintetében, amely kizárólag a tőlük elkülönülő jogalanyisággal rendelkező jogi személy - Alaptörvényben is biztosított - jogait érintik. Ebben az esetben - amellett, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezések vagy bírói döntés kedvezőtlenül befolyásolhatják mind a jogi személy, mind pedig tulajdonosainak vagyoni és egyéb helyzetét - kizárólag a jogi személy alapjogi érintettsége állapítható meg, és ennek megfelelően a jogi személy jogosult jogvédelmi igénnyel fellépni." (3009/2019. (I. 7.) AB végzés, Indokolás [8]-[9]; 3010/2019. (I. 7.) AB végzés, Indokolás [8]-[9])
[25] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben az indítvány tárgyává tett bírói döntések és jogszabályi rendelkezések kizárólag a bejegyzés alatt álló gazdasági társaság - és nem tulajdonosainak - a jogairól rendelkeznek, így a magánszemély indítványozók saját nevükben benyújtott indítványaik tekintetében nem állapítható meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében és az Abtv. 27. §-ban megkívánt érintettség.
[26] Az Alkotmánybíróság így a magánszemély indítványozók által benyújtott panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
[27] 3.3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a jogi személy indítványozó kérelmének befogadását vizsgálta. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont; 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy a jogi személy indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. A jogi személy indítványozó panasza e feltételnek csak részben tesz eleget. Nem Alaptörvényben biztosított jog ugyanis az Alaptörvény E) cikk (2)-(3) bekezdése, sem pedig az Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdése (3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]; 3142/2020. (V. 15.) AB végzés, Indokolás [16]; 3039/2020. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [22]; 3392/2020. (X. 29.) AB végzés, Indokolás [16]; 3286/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3364/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [19]).
[28] A panasz tehát ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint a 27. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt feltételnek.
[29] 3.4. A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek sem tesz eleget. A jogi személy indítványozó indítványa ugyan megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó szabályokat [Abtv. 26. § (1) bekezdés és 27. §], tartalmaz kérelmet a jogkövetkezmények megállapítására, valamint megjelölte a támadott normákat és a vizsgálni kért bírói döntéseket, ám az Alaptörvény felhívott rendelkezéseinek sérelmét nem kapcsolta össze alkotmányjogilag értékelhető módon a támadott jogszabályi rendelkezésekkel és bírói döntéssel.
[30] A jogi személy indítványozó azért állította, hogy a KMB döntése vállalkozáshoz való jogát sérti, mert adószám hiányában nem végezhet ilyen tevékenységet. Ezen túl azonban nem adott elő alkotmányjogilag értékelhető, érdemi indokolást az alapjogi jogsérelme kapcsán.
[31] Arra vonatkozó érdemi, értékelhető indokolást sem tartalmaz az indítvány, hogy az Art. támadott rendelkezései és a KMB döntése miért és mennyiben sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését. Ebben a körben, a KMB döntésével összefüggésben csupán arra hivatkozott, hogy más gazdasági társaságokat "nem tiltottak el" hasonló körülmények fennállta esetén. A jogi személy indítványozó azt sem jelölte meg, hogy mely alaptörvényi rendelkezést pontosan melyik Art.-beli, megjelölt rendelkezés sértene.
[32] Az Alkotmánybíróság nem foglalkozhatott érdemben az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével sem. Mindkét alaptörvényi rendelkezést megjelölte az indítvány, ám logikailag nem kötötte össze a KMB döntésével, csupán generálisan fogalmazta meg a két alaptörvényi rendelkezésre visszavezetett alapjogi sérelmet.
[33] Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz a fentiek szerint nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt határozottsági követelményeknek.
[34] 3.5. Az Alkotmánybíróság végül a Kúria támadott végzésével kapcsolatban a következőkre utal.
[35] A Kúria végzése két kérdésben döntött: 1. az indítványozó által benyújtott igazolási kérelem tárgyában; 2. a felülvizsgálati kérelem befogadásáról. A két kérdés összefüggött, hiszen a felülvizsgálati kérelem papír alapon történő, majd később, határidőn túli, de már elektronikus benyújtásának törvényességéről kellett a kúriának döntenie.
[36] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz e részével kapcsolatban emlékeztet állandó gyakorlatára, miszerint a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható.
[37] Jelen ügyben annak megállapítása, hogy az indítványozó milyen módon terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmét és az igazolási kérelmet, egyrészt ténykérdésnek minősül, másrészt olyan jogértelmezési kérdésnek, amely kérdések vizsgálata a fent ismertetett gyakorlat szerint nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe (lásd: 3341/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [14]-[16]).
[38] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ának - fentiekben már hivatkozott - rendelkezése szerint továbbá az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen terjeszthető elő. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Kúria által az igazolási kérelem tárgyában hozott döntése irányadó gyakorlata alapján nem tekinthető sem "az ügy érdemében" hozott döntésnek, sem az "eljárást befejező egyéb" bírói döntésnek (3341/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [17]).
[39] 4. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében, valamint 27. §-ában, valamint 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában meghatározott feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének c) és h) és f) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2021. március 2.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/752/2020.