A Fővárosi Törvényszék Mf.680308/2015/4. számú határozata jogellenesség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 22. §, 78. §, 253. §, 349. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 4. §, 170. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 37. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §, 13. §, 14. §] Bírók: Bérces Nóra, Takács Andrea, Váradi Erzsébet

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

.... Mf. ..../2015/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

a Dr. Galambos Károly Ügyvédi Iroda (él címe 1; ügyintéző: dr. Galambos Károly ügyvéd) által képviselt

felperes neve (címe) felperesnek,

a Szalay Ügyvédi Iroda (él címe 2; levélcím: él címe 3; ügyintéző: Szalainé dr. Kenyeres Ildikó ügyvéd) által képviselt

alperes neve(alperes címe) alperes ellen

munkáltatói irat egyes kitételei jogellenességének megállapítása, azok megsemmisítése, elégtétel adása iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. január 21. napján kelt ...M. .../2014/9. sorszámú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 24.000 (huszonnégyezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 Ft + általános forgalmi adó összegű perköltséget. Megállapította továbbá, hogy a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ezért az eljárás illetékét az állam viseli.

Az ítéletben rögzített tényállás szerint a felperes docensként dolgozott az alperes jogelődjénél, a ..... Egyetem ...... Karán. A nyugdíjazására tekintettel közalkalmazotti jogviszonyát az alperes felmentéssel szüntette meg, 2011. december 27. napjával. A 2011. április 27-től 2011. december 27-ig tartó felmentési idő alatt a felperes érdemi munkát végzett, ezzel összefüggésben 2012. január 4-én levélben fordult az alperes, mint jogutód intézmény dékánjához 1. személyhoz, hogy az ezen időszakra járó munkabért, valamint ennek kamatát fizesse meg részére. Az alperes dékánja a 2012. február 6-án kelt ......2012. sorszámú válaszlevelében az alábbiakat írta:

„Ha a közalkalmazott nem értett volna egyet a mentesítésről szóló munkáltatói döntés módosításának szándékával – a munkavégzés elrendelésekor – tájékoztatnia kellett volna az utasítás adóját. Ennek elmulasztásával a közalkalmazott megsértette az Mt-nek a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályairól szóló 3 – 4. §-át, azaz megszegte tájékoztatási, együttműködési kötelezettségét, jogait nem rendeltetésüknek megfelelően gyakorolta. Az utasítás adóját nem tájékoztatta arról a lényeges tényről, körülményről, hogy őt a munkáltató – a felmentési idő teljes időtartamára – a munkavégzés alól felmentette.

Professzor úr a felmentési ideje alatt átlagkeresetét megkapta, így anyagi jellegű kár nem érte.

Fentiek alapján Professzor úr követelése nincs összhangban azzal a – vélelmezhető – jogalkotó szándékkal, melyet a Kjt. 37. § (12) bekezdés fogalmaz meg, és arra irányul, hogy a költségvetési szerv a közalkalmazottnak azonos időszakra kétszeres kifizetést ne teljesítsen.”

A felperes elmaradt juttatásának megfizetése iránt keresettel élt, melynek eredményeként a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2013. május 8-án kelt ...M. ..../2012/14. sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek rendkívüli munkavégzés ellenértékeként 275.462 Ft-ot és ennek kamatát, készkiadás címén 13.000 Ft-ot, valamint perköltség címén 20.000 Ft-ot. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az ...Mf. ..../2013/4. sorszámú, 2013. december 5-én kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és kötelezte az alperest 15.245 Ft fellebbezési költség megfizetésére.

Az alperes a jogszabály által előírt fizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, ezért a felperes végrehajtási eljárást kezdeményezett, majd büntető eljárásban kívánta a 1. személy részéről állítása szerint őt ért jogsérelmet érvényesíteni, azonban magánindítványa elkésett. Ezt követően nyújtotta be keresetét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz önálló kereseti kérelemként. Keresete elsődlegesen annak megállapítására irányult, hogy a 2012. február 6-án kelt munkáltatói intézkedés fentebb idézett második és utolsó mondata jogellenes. A jogsértés tényének megállapításán túl a munkáltatói intézkedés jogsértő mivoltától törléssel történő megfosztását és a jogerős ítéletnek az irat mellett történő elhelyezését, kezelését, továbbá azt kérte, hogy az alperes írásbeli nyilatkozattal adjon elégtételt oly módon, hogy kövesse meg őt az elkövetett jogsértés miatt, és ezen elégtételt adó alperesi irat egy példánya kerüljön elhelyezésre, kezelésre a jogsértő iratnál.

Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a perben érintett irat a munkáltatói jogkört gyakorló dékán válaszlevele volt csupán a felperes igényére, mely nem tekinthető munkáltatói intézkedésnek, az a levél írójának véleményét tükrözte az igénnyel összefüggésben.

Az elsőfokú bíróság a fentebb megállapított tényállás alapján a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Leszögezte, hogy a felperes által sérelmezett irat a munkabérigény kifizetésével kapcsolatos válaszlevél volt, melyet a munkáltatói jogkör gyakorlója, 1. személy dékán írt a részére. Ebben a munkáltató saját jogi álláspontját fejtette ki, a válaszlevél nem tekinthető tehát munkáltatói intézkedésnek, az csupán egyfajta véleménynyilvánítás, mely kizárólag a felperes részére lett címezve, kézbesítve, és a tartalmát is csak neki szánták. A munkáltatónak joga van a véleményéhez, ez önmagában jogellenességet nem eredményez, még akkor sem, ha az a vélemény jogilag nem helytálló. Jogkövetkezményt az abból következő jogellenes munkáltatói intézkedés, azaz a munkabér meg nem fizetése eredményezett, e vonatkozásban azonban az eljárás az ... Mf. ..../2013/4. sorszámú ítélettel jogerősen lezárult.

Figyelemmel arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója csupán a véleményét fejtette ki a levélben, nem lehetett megállapítani a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 4. §-ában foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmét sem, mivel véleménynyilvánításával a munkáltató nem csorbította a felperes jogát, érdekérvényesítési lehetőségét nem korlátozta, nem zaklatta, és véleménynyilvánításának elfojtására sem irányult az eljárása. Kiemelte, hogy a felperes maga sem jelölte meg, hogy a törvényi tényállás mely elemét valósította meg a munkáltató, és konkrétan mely magatartásával, holott e tekintetben a bizonyítási teher rajta volt, ezáltal a bizonyítás sikertelensége is az ő terhére esett.

A felperesnek a személyiségi jogsértésből eredő marasztalási keresetével kapcsolatban kifejtette, hogy a munkaügyi jogvitában a Munka törvénykönyve rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni, és a Polgári törvénykönyv (értelemszerűen az 1959. évi IV. törvény, a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit csak háttérjogszabályként, és kizárólagosan abban az esetben lehet alkalmazni, amikor nincs konkrét munkaügyi jogszabályi rendelkezés. Az Mt. IX. fejezete a munkáltatói kártérítési felelősség szabályait tartalmazza, így a felperes igényére ezeket a rendelkezéseket kellett alkalmazni. Az Mt. 170. § (2) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok megsértése esetén a munkavállalót az őt ért nem vagyoni sérelemért sérelemdíj illeti meg, ezért a felperes sérelemdíj megfizetésére terjeszthetett volna elő kereseti kérelmet, de a Ptk.-ra alapított kereseti kérelemnek munkaügyi bíróság előtt ilyen formában nincs helye, a felperes ez irányú kereseti kérelmét 1. személy, mint magánszemély ellen terjeszthette volna elő, és nem a munkaügyi bíróság előtt.