BH 1971.4.6729 A házastársi lakáshasználat rendezésénél a feleknek nemcsak az életközösség tartama alatt, hanem az életközösség megszűnése után tanúsított magatartását is figyelembe kell venni [15/1957. (III. 7.) Korm. sz. r. 88. § (1) bek., 35/1956. (IX. 30.) MT sz. r. 38. §, 40. § (3) bek., PK 69. sz.].

A felek 1948. november 20-án kötöttek házasságot. A házasság - amelyből gyermekük nem született - a felperesnek az első, az alperesnek a második házassága volt.

A felperes 1968. március 26-án benyújtott keresetében a házasság felbontását, a névviselés megadását s a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte.

Az alperes a házasság felbontását ellenezte, bontás esetén a névviseléshez hozzájárult, és kérte a volt közös lakás megosztott használatára való feljogosítását. E vonatkozásban a kérelme arra irányult, hogy vagy a személyzeti szobát és a konyhát használhassa kizárólagosan vagy pedig a személyzeti szobát kizárólagosan, a mellékhelyiségeket pedig a felperessel közösen.

A perben bizonyítást nyert, hogy az alperes 1966 ősze óta - abban az időben, amikor a felperes munkahelyén tartózkodott - a felek volt közös lakásán nőket fogadott, más alkalommal pedig egy fiatal nőtől levélben találkozót kért. Az alperes a felperessel szemben már az életközösség alatt s később is több alkalommal durva, tettleges magatartást tanúsított. A felek között kialakult feszült helyzetről több ismerősük is tudott, s büntető eljárások is voltak folyamatban. Az alperes tettlegességével kapcsolatban a bíróság az alperes bűnösségét a felperes sérelmére elkövetett könnyű testi sértésben megállapította, s az alperest 400 Ft pénzbüntetésre ítélte. A felperest a büntetőbíróság ugyanezen vád alól felmentette.

A felek volt közös lakása összesen 54,87 négyzetméter alapterületű, egy szobából, 6 négyzetméter alapterületet el nem érő személyzeti szobából, hallból és egyéb mellékhelyiségekből áll. Az életközösség megszűnése óta az alperes a személyzeti szobában aludt, de használta a többi mellékhelyiséget is. A felek közti ellentétek az életközösség megszűnése után tovább fokozódtak.

Az elsőfokú bíróság részítéletével a felek házasságát felbontotta, feljogosította a felperest az alperes nevének további viselésére. A felek volt közös lakásának kizárólagos használatára a felperest jogosította fel és az alperest a lakás kiürítésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság részítélete ellen a lakáshasználat vonatkozásában az alperes fellebbezett.