ÍH 2011.81 AZ ÉLETTÁRSI JOGVISZONY - ÉLETTÁRSAK VAGYONI VISZONYAI, MINT POLGÁRI JOGI JOGVISZONYOK - ÉLETTÁRS KÜLÖNADÓSSÁGA MIATTI HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉG HIÁNYA - ÉLETTÁRS KÜLÖNADÓSSÁGÁNAK KÖZÖS TÖRLESZTÉSE MIATTI ELSZÁMOLÁS - ÉLETKÖZÖSSÉG MEGSZAKADÁSÁVAL ESEDÉKESSÉ VÁLÓ MEGTÉRÍTÉSI IGÉNY ÉLETTÁRSAKNÁL

I. Az élettársi jogviszonyt nem lehet a házassággal azonos jogállású kapcsolatnak tekinteni; az élettársak vagyoni viszonyai a Ptk. által szabályozott polgári jogi jogviszonynak minősülnek, amelyre a Csjt. rendelkezései nem irányadóak.

II. Az élettárs külön kötelezettségvállalás hiányában nem tartozik helytállással a másik élettárs által kötött szerződésből fakadó kötelezettségekért. Nem minősül ezért az élettársak közös adósságának az egyikük által önállóan kötött kölcsönszerződésből eredő tartozás, ugyanakkor a külön adósságot keletkeztető kölcsönösszeg felhasználásával előállott vagyongyarapodás a kölcsönvevő élettárs különvagyona. Ebből következően a kölcsöntartozás közös törlesztése a másik élettárs javára nem tulajdoni, csupán kötelmi jellegű elszámolási igényt alapoz meg.

III. Az élettársak közötti elszámolás, az ebből eredő megtérítési igény az életközösség megszakadásával válik esedékessé. Ezt megelőzően a térítésre köteles volt élettárs késedelembe nem eshet, és ügyleti kamat sem terheli. Megilleti viszont az elszámolás során a térítésre jogosult élettársat az egyenértéki kamat, amely a másik élettársat azért terheli, mert anélkül használta ingyenesen az élettársa pénzét illetve a munkája által megtestesített értéket, hogy a pénzhasználatra jogcíme lett volna [Ptk. 578/G. § (1) bek.].

A peres felek 1995. november 1-jétől 1999 őszéig élettársi kapcsolatban éltek, annak lezárását követően az 1999. december 9. napján megkötött szerződésben rendelkeztek az élettársi közös vagyonuk megosztásáról.

Az alperes - a különélés idején -, az 1999. október 21-én kelt adásvételi szerződéssel 1 700 000 Ft vételárért megvásárolta a B., D. u. 31. szám alatti ingatlant, amelyből 700 000 Ft-ot a szerződés aláírásakor, míg a fennmaradó vételárrészletet 1999. november 2-áig megfizette. Az ingatlanba az alperes november 3-án költözött, majd utóbb ott villany- és gázszerelési munkálatokat végeztetett, kialakíttatta a központi fűtést, a konyhát és más helyiségeket burkoltatta, lambériát, illetve konyhaszekrényt készíttetett. Ezek műszaki bekerülési költsége 483 261 Ft-ot, míg az annak folytán előállott értékemelkedés 866 200 Ft-ot tett ki.

A peres felek 2000 márciusában az életközösséget helyreállították, az ingatlan már megkezdett felújítási, átalakítási munkálatait közösen folytatták. Ennek során felépítették a melléképületet, kialakíttatták a szennyvízelvezetést, mezsgyekerítést építettek, elvégezték a helyiségek gipszkartonozását és nyílászárókat helyeztek el, amely munkák az ingatlan forgalmi értékét 2 133 800 Ft-tal emelték. Az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke 6 500 000 Ft, a teljes beruházás a forgalmi értéket 3 000 000 Ft-tal emelte.

Az alperes 2002. április 25-én hitelkeret-szerződést kötött az ingatlan felújítási, korszerűsítési költségeinek finanszírozása érdekében. Az 1 000 000 Ft összegű hitelkeretből a kölcsön összege 476 932 Ft-ot, az önerőből történő befizetés annak kamataival 406 887 Ft-ot, míg az állami támogatás 116 181 Ft-ot tett ki. Az életközösség időtartama alatt e hitel törlesztéseként a felek 566 700 Ft-ot teljesítettek. Ugyancsak az együttélésük idején a felperes lányának lakodalmi költségeihez 200 000 Ft-tal járultak hozzá.

Együttélésük alatt a felperes részben munkaviszony keretében végzett kereső tevékenységet, időszakosan pedig munkanélküli ellátásban részesült. A kimutatható jövedelme 2000 márciusától 2007. március végéig terjedően mindösszesen 4 113 000 Ft-ot tett ki. Ezen kívül eseti megrendelések alapján rendszeresen dolgozott szobafestő-mázolóként, amely tevékenységből ugyancsak származott jövedelme. Folyamatosan közreműködött az alperes ingatlanának felújításában is, az ott dolgozó személyek munkájának ellenértékét "visszasegítéssel", saját munkavégzésével egyenlítette ki.

Az alperes az érintett időszakban munkaviszonyban állt, illetve rokkantnyugdíjban is részesült, ennek összege - a teljes időszakot illetően - 4 765 920 Ft-ot tett ki. Emellett vezette a háztartást és élelemmel látta el az ingatlan felújításában közreműködő személyeket.

A felek életközössége 2007 márciusában megszakadt, az alperes ingatlanát a továbbiakban a felperes használta. Az ennek időtartama alatt keletkezett 19 726 Ft áramdíjat, 2197 Ft vízdíjat, 29 773 Ft gázdíjat, valamint a 10 060 Ft-os telefonköltséget, összesen 61 756 Ft összegben utóbb az alperes egyenlítette ki.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a B., D. u. 31. szám alatti ingatlan 15/65 részének tulajdonjogát megszerezte. Igénye jogalapjaként a Ptk. 137. § (3) bekezdésére és az 578/G. §-ában foglaltakra hivatkozott. Kérte a közös tulajdon megszüntetését oly módon, hogy 1 500 000 Ft megváltási ár ellenében a bíróság a tulajdoni hányadát adja az alperes tulajdonába. Állította, hogy az értékemelő beruházásokat az élettársi együttélés ideje alatt végezték, ahhoz anyagi javaikkal egyenlő arányban járultak hozzá, ezen felül a munkák egy részének kivitelezésében maga is részt vett, az ott dolgozó személyek vállalkozói díját természetben, saját munkavégzésével egyenlítette ki. Az értékemelkedés összegét 3 000 000 Ft-ra tette, ez pedig - álláspontja szerint - az általa egyenlőnek ítélt szerzési arányok alapulvételével az ingatlan értékéhez viszonyítottan a fenti tulajdoni hányad megállapítását teszi lehetővé javára. Kérte továbbá kötelezni az alperest a lánya lakodalmára kifizetett 200 000 Ft megtérítésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelme szerint az együttélésük 2000. márciustól 2007 márciusáig terjedő időszakában vagyonukat nem vegyítették, a perbeli ingatlan alperesi különvagyoni jellegét mindvégig megtartotta. Állította, hogy az értéknövelő beruházások egy részét az életközösség kezdete előtt, más részét az együttélés ideje alatt kizárólag saját anyagi erőforrásai felhasználásával végezte, ezért véleménye szerint a felperes sem tulajdoni, sem kötelmi igényt megalapozottan nem érvényesíthet. Az együttélés időtartama alatt a szerzésben való közreműködés arányát 80-20%-ban jelölte meg rá nézve kedvezőbben, kiemelve, hogy a háztartási munkákat kizárólag ő végezte. Állította, hogy az együttélés ideje alatt felvett hitelt egyedül törlesztette, e tekintetben a felperesnek elszámolási igénye nem lehet. Hivatkozása szerint az életközösség megszakadását követően ingatlanát kizárólag a felperes használta, így esetleges marasztalása esetén kérte beszámítani az ennek tartama alatt keletkezett és általa teljesített közüzemi költségeket. A lánya lakodalmi költségei megtérítése iránti igény elutasítását kérte arra figyelemmel, hogy az a lánya részére közösen nyújtott ajándék volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 napon belül 1 129 994 Ft-ot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy a peres felek 1995. november 1-jétől 1999 őszéig tartó élettársi kapcsolatát illetően a vagyoni viszonyaikat rendezték, így a 2000 márciusától 2007. március végéig tartó élettársi kapcsolatra vonatkozóan ítélte szükségesnek a felek vagyoni igényeinek rendezését. A tulajdonjog megállapítását célzó kereseti kérelem kapcsán rámutatott, hogy a felperes tulajdonszerzése a törvény erejénél fogva következett be, ezért a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában rögzített feltételei sem állnak fenn, mivel a felperes marasztalást, nevezetesen a közös tulajdon megszüntetését is kérheti, s ilyen taralmú keresetet elő is terjesztett. A közös tulajdont megszüntette akként, hogy a felperes tulajdoni illetőségét az alperes tulajdonába adta az alábbi elszámolás alapján. A szerzésben való közreműködés arányának meghatározása körében a tanúvallomásokat mérlegelve elfogadta a felperes állítását a tekintetben, hogy a bejelentett munkája mellett további, szerzési arányt megalapozó jövedelemszerző tevékenységet is végzett, valamint, hogy saját munkájával ellentételezte az alperesi ingatlan felújítása során közreműködő személyek vállalkozói díját. Ezt az alperes által végzett háztartási tevékenységgel arányban állónak minősítette, így az együttélés ideje alatt szerzett jövedelmeket is figyelembe véve - összességében - a szerzésben való közreműködés arányát azonosnak ítélte. Az aggálytalanként elfogadott szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az ingatlanon végzett beruházások a forgalmi értékét 3 000 000 Ft-tal emelték, amelyből az alperes az életközösség létesítését megelőzően elvégzett munkálatokhoz kapcsolódóan 572 000 Ft-ra tarthat igényt, a felek által végzett közös beruházások értékemelő hatását pedig 2 428 000 Ft-ra tette. Bizonyítottnak ítélte, hogy a hitelkeret-szerződés alapján felvett 1 000 000 Ft szolgált a beruházások fedezetéül, amelyből az együttélés alatt a felek közösen 671 700 Ft-ot fizettek vissza, míg az alperesi teljesítést 212 119 Ft-ban fogadta el. A közös vagyoni és a különvagyoni teljesítések arányait alapul véve megállapította, hogy az állami támogatásból (116 181 Ft) a felek javára közös vagyonként annak 76%-a, azaz 88 297 Ft, míg az alperes javára 24%, azaz 32 400 Ft vehető figyelembe, míg a teljes beruházáshoz felhasznált bekerülési költségből alperesi különvagyonként 244 500 Ft-ot fogadott el azzal, hogy az alperes további különvagyont megalapozó hozzájárulást sikerrel nem bizonyított.