383/B/1993. AB határozat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) - a felülvizsgálati eljáráshoz kapcsolódó - 273. § (3) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát kérte.
Beadványában azzal érvelt, hogy a rendelkezés "olyan pressziót jelent, amely az alkotmányos jogérvényesítést a bíróság későbbi határozatától függően a jogi képviselő vonatkozásában ügyfele jogérvényesítésénél visszatarthatja, mivel esetlegesen bírsággal kell szembenéznie jóhiszeműsége esetén is". Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a támadott rendelkezés ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével.
2. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint:
"A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti."
A támadott rendelkezés értelmében a Pp. 273. § (2) bekezdés a)-b) pontjai esetében a kérelmet előterjesztő fél jogi képviselőjével szemben pénzbírság szabható ki, ha a felülvizsgálati kérelemnek nincs helye, vagy azt nem az arra jogosult nyújtotta be.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
A felülvizsgálat a jogerős határozatok ellen jogszabálysértésre alapítottan igénybe vehető rendkívüli perorvoslat. A törvényességi óvás helyébe lépő jogintézményt az 1992. évi LXVIII. törvény emelte a Pp. szabályai közé.
A jogerő intézménye a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 59., 66.]. Evégből eljárásjogi eszközökkel is törekedni kell arra, hogy csak valóban indokolt esetben kerüljön sor a felülvizsgálati eljárás lefolytatására. A felülvizsgálati kérelem (csatlakozó kérelem) előterjesztője jogi képviselővel köteles eljárni [Pp. 272. § (3) bekezdés]. A kötelező jogi képviselet hivatott biztosítani a kérelem szakszerűségét és eljárásjogi szempontból való megalapozottságát. A jogi képviselőtől elvárható, hogy csak törvényadta esetekben és csak az arra jogosultak képviseletében kezdeményezze a felülvizsgálati eljárást.
A 273. § (2) bekezdés értelmében a kérelmet a Legfelsőbb Bíróság - az eljárás bármely szakában - hivatalból elutasítja, ha a kérelemnek nincs helye, vagy ha azt nem az arra jogosult nyújtotta be.
A Pp. 271. § mérlegelési lehetőséget nem nyújtó, tárgyias felsorolást ad arra, hogy mely esetekben nincs helye felülvizsgálatnak; a 270. § (1) bekezdés pedig ugyancsak szabatosan és kimerítően határozza meg a kérelem előterjesztésére jogosultak körét.
Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. 1. § (3) bekezdése értelmében az ügyvéd a jogszabályokban meghatározott jogait és kötelességeit a legjobb tudása szerint köteles érvényesíteni, illetve teljesíteni.
A jogi képzettségű szakember számára a szóban lévő rendelkezések értelme nem lehet kétséges; az ügyvédtől, illetőleg - a Pp. 67. § (2) bekezdésére tekintettel - a perben eljáró jogtanácsostól legjobb tudása szerint való tevékenysége mellett pedig elvárható, hogy a konkrét esetben az eljárásjogi előfeltétel hiányát felismerje.
Nincs alap tehát annak megállapítására, hogy a bírságolás lehetősége "alkotmányos jogérvényesítést visszatartó pressziót" jelentene.
A bírságolásnak a törvényben meghatározott lehetősége nem zárja ki a rendkívüli perorvoslat benyújtását, az "alkotmányos jogérvényesítést", és nem gátolja az Alkotmánynak az indítványban megjelölt - a jogorvoslat alapvető jogára vonatkozó - rendelkezése érvényesülését [57. § (5) bekezdés].
A kifogásolt rendelkezés alkotmányellenessége - az indítványban felhozott okból nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1994. február 14.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró