BH 2023.11.271 A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem sem irányulhat olyan jogkérdés vizsgálatára, amelyhez kapcsolódó kereset előterjesztésére nem került sor, és amely kérdést az eljárt bíróságok nem vizsgáltak (nem vizsgálhattak), következésképpen: amellyel összefüggésben jogszabálysértést sem követhettek el [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek. 18. pont, 408. § (2) bek., 409. § (2) bek. b) pont, 410. § (2) bek. c) pont, 411. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és egy Rt. mint hitelfelvevők, valamint az alperes mint hitelező, továbbá a perben nem álló ingatlan tulajdonosok között 2005. október 24-én hitelkeret szerződés, ingatlan jelzálogszerződés, opciós szerződés, vagyont terhelő zálogszerződések és bankszámlákon zálogjogot alapító szerződések jöttek létre. Az Rt. 2006. január 16-án kelt egyesülési szerződés alapján beolvadt a felperesi társaságba.

[2] A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) 5.1.3. pontja szerint a Bank fenntartja magának a jogot, hogy a szolgáltatás futamideje alatt bármikor egyoldalúan felülvizsgáljon bármely kamatlábat, és azt, illetve a kamatrést egyoldalúan módosítsa, ha a bank forrásköltségei vagy a banki alapkamatláb a Magyar Nemzeti Bank mint jegybank intézkedései, jogszabály, pénzpiaci változások hatására vagy külföldi forrásbiztosító intézmények intézkedéseinek hatására megváltozik.

[3] Az alperes 2008. december 29-én az ÁSZF és az Üzletszabályzat alapján a hitelválság és a pénzpiacokon fennálló negatív hatások miatt a hitel nyújtásával kapcsolatban felmerülő többletköltségeinek jelentős megnövekedése miatt megemelte az alkalmazandó kamatfelárat 2008. december 31. napjától évi 0,9%-kal. Az ennek megfelelő tartalmú szerződésmódosításra 2013. augusztus 29-én került sor.

[4] A felperes vitatta a 2008. december 29. és a 2013. szeptember 10. közötti időszakban az alkalmazott kamatfelárat, hivatkozva az alperes által közölt egyoldalú kamatmódosítás jogellenességére, amely állásponttal az alperes nem értett egyet.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes elsődleges keresetével - amelyben a felperesi jogelődnek az alperessel megkötött hitelkeretszerződés részévé váló ÁSZF 5.1.3. pontjába foglalt és az ennek alapján alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítás jogszabályba ütközésére hivatkozott - 519 767,26 euró és késedelmi kamata megfizetésére, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 361. § (1) bekezdése alapján a szerződés vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesen felszámított 128 632,56 euró és késedelmi kamata visszafizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra az esetre, ha a bíróság megítélése szerint a hitelkeretszerződés valamennyi rendelkezése érvényes, 477 034,12 euró és járulékai (másodlagos kereseti kérelem) vagy 128 632,55 euró és járulékai (harmadlagos kereset) megfizetésére kérte az alperes kötelezését jogalap nélküli gazdagodás megtérítése jogcímén.

[6] A szerződés érvénytelenségével kapcsolatban állította, hogy az egyoldalú kamatemelést lehetővé tevő ÁSZF rendelkezés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 210. § (2) és (3) bekezdésébe ütközik, ezért a régi Ptk. 199. § és 200. § (2) bekezdése alapján semmis, mert az a jogszabályi követelményeknek nem tesz eleget. Érvelése szerint az ÁSZF 5.1.3. pontja csak általános jelleggel, elnagyoltan határozza meg azokat a körülményeket, amelyek alapján az alperes jogosult a kamat és egyéb díj mértékét egyoldalúan módosítani, azonban nem határozza meg azokat a kamatra hatással lévő ok-okozati feltételeket, amelyek az egyoldalú szerződésmódosításra alapot adhatnak.

[7] Az alperes ellenkérelme valamennyi kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével - a felperes harmadlagos keresetének helyt adva - kötelezte az alperest 128 632,55 euró és annak 2014. január 1. napjától a megfizetés napjáig számított késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes Európai Központi Bank által meghatározott mértékű alapkamat 8 százalékponttal növelt értékű kamata felperesnek való megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[9] Az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes a perbeli időszakban alkalmazandó régi Hpt. 210. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hitelszerződés részét képező ÁSZF 5.1.3. pontjában foglalt egyoldalú szerződésmódosítási jogával élve módosította a kamatfelárat. Az ÁSZF a jogszabálynak megfelelően meghatározta azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek esetére egyértelműen lehetővé teszi az ügyfél számára kedvezőtlen szerződésmódosítást.

[10] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a másodlagos kereseti kérelem elutasítása körében a Pp. 346. § (5) bekezdésének megsértése okán, egyebekben a fellebbezésekben írtakra figyelemmel egészítette ki.

[11] A jogerős döntés releváns indokai szerint az ÁSZF 5.1.3. pontja a régi Hpt. szerződéskötéskor hatályos 210. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelel. Az ÁSZF vitatott pontja a többitől jól elkülöníthető szerződési feltételként határozza meg azokat az eseteket és körülményeket, amelyek bekövetkezése esetén az alperes élhetett az egyoldalú szerződésmódosítás jogával. Kiemelte, hogy a jogszabály csak az egyoldalú módosítási jog lehetőségét, valamint az erre okot adó feltételek, illetve körülmények meghatározását írja elő, vagyis a pénzügyi intézmény csak akkor gyakorolja jogszabálysértően az egyoldalú módosítási jogát, ha arra való egyértelmű felhatalmazást a szerződés egyáltalán nem tartalmaz, illetve egyáltalán nem határozza meg azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek ezt lehetővé teszik számára.

[12] Rámutatott, hogy ettől meg kell különböztetni a szerződési feltétel tisztességtelenségének kérdését. Hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezésében felhozott érvek - melyek szerint nem egyértelmű és átlátható, hogy a kamatra kihatással bíró milyen okok, milyen mértékű egyoldalú módosításra adnak alapot és nem teljesül a teljesség és az arányoság elve - nem a régi Hpt. 210. § (3) bekezdésében foglaltaknak való megfelelés körében vizsgálandók. Abban egyetértett a felperessel, hogy a fogyasztói szerződéseknél megfogalmazott szimmetria elvének a nem fogyasztói szerződések - mint a perbeli szerződés - esetén is érvényesülnie kell, csakhogy az átláthatóság, a ténylegesség és a szimmetria a szerződési feltétel tartalmi vizsgálata során, a tisztességtelenség megítélése körében figyelembe vehető vizsgálati szempontok, amelyeknek megsértése az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapításához vezethet. A felperes azonban határidőben nem gyakorolta a megtámadási jogát és a keresetét sem erre alapította, így megalapozottan nem állíthatta a szerződés jogszabályba ütközését azokra az indokokra alapítva, amelyek csak a szerződés tisztességtelenségének vizsgálata körében lettek volna figyelembe vehetők.