BH 2024.5.117 Megalapozott a munkaviszonyt megszüntető közös megegyezés érvényességének megtámadása, ha a munkáltató a megállapodás aláírásakor valamely lényeges körülményben tévedésben volt és a tévedését a vezető állású munkavállaló okozta [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (1) bek., 209. § (6) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék M.70874/2021/33., Fővárosi Ítélőtábla Mf.31067/2023/10., Kúria Mfv.10117/2023/8. (*BH 2024.5.117*), 3420/2024. (XI. 28.) AB végzés

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes 2016. június 16-tól állt a felperes alkalmazásában munkavállalóként, ügyvezető munkakört betöltve 25 000 euró távolléti díjban részesült. A felperes fő tevékenysége szoftver nagykereskedelem.

[2] A munkáltató adatvédelmi tájékoztatója szerint az eszközökre, valamint a Kft. által üzemeltetett közös meghajtókra az alkalmazott kizárólag a munkájához, illetve a Kft. tevékenységéhez kapcsolódó dokumentumokat, adatokat jogosult lementeni és tárolni. Az alkalmazott köteles a számítógépen tárolt munkával kapcsolatos dokumentumokat, adatokat a központi meghajtóra is lementeni. A közös meghajtókon magáncélú dokumentumok nem tárolhatók. Az alkalmazottak nem jogosultak munkával kapcsolatos dokumentumokat menteni saját eszközeikre.

[3] A felperes 2019. április 5-én az alperes lemondását indítványozta, mivel vezetői képességeivel nem volt elégedett. A munkáltató a 2019. április 8-án tartott taggyűlésen határozattal az alperest ügyvezetői tisztségéből azonnali hatállyal visszahívta.

[4] A felek a munkaviszonyt 2019. április 9-én közös megegyezéssel szüntették meg (a továbbiakban: Megállapodás). Ez tartalmazta, miszerint az alperes köteles titoktartásra, valamint az adatok, iratok, eszközök visszaszolgáltatására. Az alperes négy havi alapbérének megfelelő 100 000 euróra és 10 000 euró összegű megállapodási díjra jogosult. A felperes felmentette az alperest a versenytilalmi kötelezettség alól.

[5] Már a munkaszerződésben vállalta az alperes, hogy munkaviszonya fennállása alatt és annak megszűnését követően is (időbeli korlátozás nélkül) a munkája során, illetve a munkaviszonyával összefüggésben a tudomására jutott, a munkáltatóra és annak tevékenységére vonatkozó üzleti titoknak minősülő adatot vagy információt üzleti titokként megőrzi. Ez vonatkozik különösen a technológiára, termékekre, a munkáltató üzleti, vagyoni helyzetére, továbbá munkavállalóira, szerződéseire, üzleti partnereire, részvényeseire, ügyfeleire. Az alperes a munkaszerződésben vállalta, hogy minden munkáltató által átadott eszközt, a munkáltató működésére vonatkozó adatot, fájlt és dokumentumot az utolsó munkavégzési napon visszaszolgáltat. Ennek megfelelően a Megállapodás 5. pontjában a felek rögzítették, hogy a megszűnés napján az alperes átadja a munkaviszony alatt keletkezett iratokat, számítógépen tárolt munkával kapcsolatos adatokat, illetve a hozzáféréshez szükséges valamennyi jelszót vagy kódot.

[6] A felperes 2019. április 11-én szerzett tudomást arról, hogy az alperes az utolsó munkában töltött napját közvetlenül megelőző munkaszüneti napon a Megállapodás aláírását megelőzően, 2019. április 7-én 10 óra 23 perc és 13 óra 49 perc között 316 db üzleti titkokat is tartalmazó elektronikus levelet továbbított munkahelyi e-mail címéről privát e-mail címére. Az elektronikus levelek körülbelül kétszáz mellékletet tartalmaztak. A jogosulatlanul továbbított e-mailek és azok mellékletei különösen szenzitív adatokat tartalmaztak, így a felperes hosszútávú üzleti tervét, eladási adatokat, költségvetést, előzetes költségbecsléseket, a felperes ügyfeleivel, vásárlóival, üzleti partnereivel, üzleti stratégiájával kapcsolatos információkat.

[7] A felperes 2019. április 15. napján taggyűlést tartott, ahol arról határoztak, hogy a felperes megtámadja az alperes jogviszonyát közös megegyezéssel megszüntető Megállapodást, és a munkaviszonyt azonnali hatályú felmentéssel megszünteti. A felperes 2019. április 25-én a Megállapodást megtámadta, az alperes pedig 2019. május 21-én közölte, hogy azt nem fogadja el.

[10] A felek 2019. május 7-én személyes találkozón vettek részt, ahol alperes elismerte, hogy a felperes által meghatározott e-mail leveleket saját privát e-mail címére továbbította, azokat pendrive-okra lementette, és ezeket korábban nem adta át a munkáltatónak.

[11] A felperes 2019. május 24-én az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (Üttv.) 7. §-ában szabályozott igények érvényesítése iránt pert indított. A törvényszék ítéletével a keresetet túlnyomó részben alaposnak találta, és megállapította, hogy az alperes 2019. április 7. és 2019. május 7. napja között megsértette a felperes üzleti titokhoz fűződő jogát. Az Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria végzésével az alperes felülvizsgálati kérelmét visszautasította.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelem

[12] A felperes módosított keresetében a Megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte az alperes megtévesztő magatartására hivatkozással. Utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 28. § (1) bekezdésére és a 209. § (6) bekezdésére. Ennek alapján kérte az alperest 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, azaz 300 000 euró és kamata megfizetésére kötelezni.

[13] Állítása szerint amennyiben tudott volna arról, hogy az alperes az üzleti titkot megsértette, úgy a Megállapodást nem kötötte volna meg vele, munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette volna meg. Az alperes azonban megtévesztette, amikor úgy nyilatkozott, hogy a felperes üzleti titkait megtartja, ennek ellenére azokat saját e-mail címére elküldte, illetve öt pendrive-ra lementette.

[14] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy nem történt jogsértés azáltal, hogy a saját e-mail címére továbbította az e-maileket, mivel ez nem volt tiltva, arra a munkaviszonya alatt került sor, és pozíciójából fakadóan azt megtehette. Az e-mailek továbbításakor abban bízott, hogy a későbbiekben kap arra lehetőséget és időt, hogy ezeket az e-maileket átválogassa.

[15] A felperes egyetlen olyan konkrét rendelkezést sem tudott megjelölni, amelyet kifejezetten megsértett az e-mailek saját e-mail címére történő átküldésével, mivel azok csak az illetéktelen személyek részére történő továbbítást tiltották, ilyen pedig nem valósult meg.

[17] Tartott attól, hogy a konkurens vállalatok erősödéséből, a nehéz gazdasági környezetből és más vezetők hibájából eredő problémák miatt őt akarják majd felelőssé tenni, ezért mentett le adatokat. Utalt továbbá arra, hogy a felperesnél folyó jogsértéseket szerette volna leleplezni, közérdekű bejelentőként pedig védelmet élvezni.

[18] Az összegszerűség tekintetében a 12 havi átalánydíj mértékét vitatta. Érvelése szerint munkaszerződése 13. pontja nem 12 havi kárfelelősséget említ, hanem azt, hogy a nevében felelősségbiztosítást kötnek. Ezen felül az Mt. 209. §-ban hivatkozott rendelkezés csupán a kártérítési keret felső határát szabja meg, ettől függetlenül annak bekövetkezését és mértékét a felperesnek bizonyítani kell.