A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.999/2009/21. számú határozata jogellenesség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 81. §, 123. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §, 104. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 29. §, 35. §, 37. §, 45. §, 46. §, 47. §, 51. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 6/2010. (II. 24.) EüM rendelet 1. §]

... Munkaügyi Bíróság

.M..... szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A ... Munkaügyi Bíróság a felperesi képviselő címe szám alatti székhelyű felperesi képviselő neve ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes címe. szám alatti székhelyű felperesnek - a alperesi képviselő címe szám alatti székhelyű alperesi képviselő neve ügyvéd) által képviselt alperes neve alperes címe. szám alatti lakos alperes ellen, rendkívüli lemondás jogellenességének megállapítása és egyéb iránti perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság felperesnek az Etikai Bizottság eljárása és jelentése jogellenességének megállapítása iránti viszontkereset vonatkozásában a per megszüntetése iránti kérelmét elutasítja.

A bíróság megállapítja, hogy alperes a közalkalmazotti jogviszonyát a rendkívüli lemondással jogellenesen szűntette meg.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül bruttó 584.248,- azaz ötszáznyolcvannégyezer-kettőszáznegyvennyolc forintot lemondási időre járó átlagkereset jogcímén.

A bíróság megállapítja, hogy a fegyelmi eljárást felfüggesztő és a fegyelmi eljárást megszüntető intézkedés jogellenes.

A bíróság ezt meghaladóan a viszontkeresetet e l u t a s í t j a .

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 180.000,- azaz egyszáz-nyolcvanezer forint részperköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy a 453.600,- azaz négyszázötvenháromezer-hatszáz forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a ... Munkaügyi Bíróságon lehet benyújtani három egyező példányban a ... Megyei Bírósághoz címezve.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, valamint, ha csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, illetőleg, ha csak az ítélet indokolása ellen irányul, amennyiben a felek külön tárgyalás tartását nem kérik.

A felek a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását kérhetik.

I n d o k o l á s :

A bíróság a keresetlevél és mellékletei, a felek nyilatkozatai, a csatolt iratok, a meghallgatott tanúk vallomása és a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Alperes 1984. augusztus 1-től állt felperes alkalmazásában közalkalmazotti jogviszonyban, a munkavégzés helye X-ben volt.

Alperes munkáltatói jogkör gyakorlója dr. DP volt, aki 2008. március óta felperes orvos-igazgatója.

Alperes intézetvezető főnővér vezetői megbízatását dr. DP 2008. május 1. napi hatállyal visszavonta és alperest osztályvezető ápoló munkakörbe helyezte.

Alperes a III. Tüdőosztályon végezte az osztályvezető ápoló munkakörbe tartozó feladatait, utolsó munkaköri leírása 2009. április hó 8. napján kelt. Eszerint felperes közvetlen felettese az osztályvezető főorvos és az intézeti ellátás és ápolásvezető, alperes munkaköri feladata napi 4 órában ápolási feladat ellátása, 4 órában osztályos ápolás szervezés volt.

A munkaköri leírásában infúzió és vénás injekció beadása feladatként nem szerepelt. A munkaköri leírás szerint alperesnek az osztályvezető által tartott megbeszélésen elhangzott utasítások végrehajtásáról intézkedni kellett (III.b.2. pont), valamint köteles alperes végrehajtani és a beosztott dolgozókkal végrehajtatni az osztályra vonatkozó rendelkezéseket és utasításokat (III.b.29. pont).

A munkaköri leírás III.b.12. pontja értelmében bármilyen rendellenességet tapasztal alperes, azt köteles az osztályvezető főorvosnak, illetve az intézeti ellátási és ápolásvezetőnek jelenteni, a többi szakdolgozó vonatkozásában ellenőrzési kötelezettsége van a beteg-nővér kapcsolat vonatkozásában.

2009. márciusában Tanú 1. és Tanú 2. beteg alperes osztályán feküdt. Tanú 2. az igazgató-főorvos és Tanú 3. intézeti ellátás vezető előtt panaszt tett 2009. március 23-án, melyről jegyzőkönyv készült. Kifogásolta Tanú 2. egyebek mellett, hogy nem történt vérnyomásmérés, injekció előtt a nővérek nem fertőtlenítettek és a szúrás helyére külön kérést követően sem helyeznek vattát, illetve, hogy lekiabálta őt a nővér, valamint, hogy a nővérek nem tartatják be a házirendet. Panaszolta azt is, hogy Tanú 1-el az egyik problémát (porcelántányér beteg általi járólapra vágása) jelezték alperesnek, akit csak hosszas keresés és várakozás után tudtak elérni, valamint, hogy a főnővér a panaszukkal érdemben nem is foglalkozott. Kifogásolta Tanú 2. azt is, hogy tudomása szerint csak orvos vagy felhatalmazott ápoló vénázhat, ezzel ellentétben a kórteremben mindenkit csak nővér látott el.

Tanú 1. panaszáról április 6-án vett fel az igazgató-főorvos és az intézeti ellátás vezető jegyzőkönyvet, mely beteg az egyéb problémák jelzése mellett előadta, hogy a tányértörés miatt kívánt alperessel beszélni. A főnővér cinikusan válaszolt, nem volt együttérző, közömbös volt, semmivel nem kommentálta a panaszukat. Sérelmezte továbbá, hogy hazabocsátása napján a főnővér bejött a szobájába és flegmán, cinikusan azt közölte, hogy "most maguk miatt fognak engem elmarasztalni..."

Alperes 2009. március 27-én írásban az intézetvezető főnővérhez fordult, azzal kapcsolatban, hogy az intravénás terápia kivitelezését milyen feltételek mellett végezhetik az ápolók. Az intézetvezető főnővér 2009. április 1. napján kelt levelében azt a választ adta, hogy az ápolónők intravénás és infúziós tevékenységével kapcsolatosan tudomása szerint nincs, jelenleg olyan hatályban levő jogszabály, rendelkezés, vagy egyéb rendtartás, amely az ápolók kompetenciájába emelné az intravénás terápia elvégzését.

Alperes ezt követően 2009. április 3-án kifüggesztett egy iratot, amelyben idézte az intézeti ellátás és ápolásvezető válaszát, valamint még azt a tájékoztatást is megadta az ápolóknak, hogy "mivel az állásfoglalásban nincs szó megbízólevélről és azt követő főnővéri értekezleten konkrétan rákérdeztem és egyértelművé tették, hogy megbízólevéllel sem".

Alperes a nővérekkel aláíratta ezen levelet, megtiltotta a nővéreknek intravénás injekció és infúzió beadását. Ezt követő orvosi értekezleten azonban az orvosok az igazgató jóváhagyásával akként döntöttek, hogy a korábbi gyakorlattal egyezően az orvoshiány miatt a nővérek továbbra is beadhatják az intravénás injekciót és az infúziót orvosi felelősségvállalás mellett.

Az intézetben ez már nagyon régen így működik, 2007. július 1-ig a 11/1972. (VI. 31.) EüM. rendelet 8 §-a alapján az erre feljogosított vezető meghatározott feltételek mellett írásban feljogosíthatta az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező szakdolgozót erre. Ezt a jogszabályt hatályon kívül helyezte a 30/2007. (VI. 22.) EüM. rendelet 2007. július 1-től, ezt követően jogszabályi rendelkezés nem volt arról, hogy nővér végezhet infúzió beadást, illetve intravénás injekció beadást, jogszabály nem szólt arról, hogy ezt akár írásbeli megbízással is jogosultak a nővérek megtenni.