62009CJ0305[1]

A Bíróság (első tanács) 2011. május 5-i ítélete. Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Állami támogatások - A külföldi kereskedelmi vásárokon részt vevő vállalatoknak biztosított adózási ösztönzők - Visszatéríttetés. C-305/09. sz. ügy

C-305/09. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Olasz Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - Állami támogatások - A külföldi kereskedelmi vásárokon részt vevő vállalatoknak biztosított adózási ösztönzők - Visszatéríttetés"

Az ítélet összefoglalása

1. Államok által nyújtott támogatások - Jogellenes támogatás visszatéríttetése - Kötelezettség - A bizottsági határozat közvetlen és hatékony végrehajtásának kötelezettsége

(EK 88. cikk (2) bekezdés és EK 249. cikk)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - A jogellenes támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség megszegése - Védekezési jogalapok - A végrehajtás teljes lehetetlensége

(EK 10. cikk, EK 88. cikk (2) bekezdés és EK 249. cikk)

3. Államok által nyújtott támogatások - Jogellenes támogatás visszatéríttetése - A nemzeti jog alkalmazása - Feltételek és korlátok - A nemzeti bíróságok kötelezettségei

(659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk (3) bekezdés)

1. Az a tagállam, amely jogellenes támogatások visszatéríttetésére kötelező határozat címzettje, az EK 249. cikk értelmében köteles minden intézkedést megtenni, hogy biztosítsa e határozat végrehajtását, és el kell érnie az esedékes összegek tényleges visszatérítését. Nem felel meg a Szerződésből eredő követelményeknek a megállapított határidőn túli, késedelmes visszatéríttetés, valamint a tagállamot a jogellenes támogatás visszatéríttetésére kötelező bizottsági határozat nemzeti bíróságok általi végrehajtásának biztosítására hivatott olyan jogalkotói aktus, amelynek elfogadása késedelmesen történt, vagy amely nem bizonyul hatékonynak.

Nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a tagállam azon kötelezettségével, hogy az esedékes összegek tényleges visszatérítését kell elérnie, továbbá a bizottsági határozat közvetlen és hatékony végrehajtására irányuló kötelezettség megsértésének minősül az, ha a tagállam az e határozatban megállapított valamennyi határidő lejárta után sem téríttette vissza a jogellenes támogatások egy részét. E megállapítást nem vonja kétségbe az a körülmény, hogy az adott ügyben a Bíróság előtt tartott tárgyalás napjáig a jogellenes támogatások tőkeösszegének hozzávetőleg 90%-át visszatéríttették.

(vö. 26., 27., 29., 30., 40. pont)

2. A kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a szóban forgó határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvre hivatkozhat. A végrehajtás teljes lehetetlenségével kapcsolatos feltétel nem teljesül, ha az alperes tagállam arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a határozat végrehajtása előidéz, anélkül hogy a támogatások visszatéríttetése érdekében az érintett társaságokkal szemben ténylegesen eljárna, és a Bizottságnak e határozat végrehajtásának olyan alternatív módozatait javasolná, amelyek e nehézségek legyőzését lehetővé tennék.

Különösen az, hogy a szóban forgó tagállam szükségesnek ítéli, hogy a Bizottság határozatában megjelölt előnyökben részesülő kedvezményezettek azonosítása céljából elvégzendő előzetes vizsgálat érdekében minden egyes érintett vállalkozás egyedi helyzetét felmérje, nem igazolhatja e határozat végrehajtásának elmaradását.

Az állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat végrehajtása során váratlan és előre nem látható nehézségeket tapasztaló vagy a Bizottság által nem tervezett következményekről tudomást szerző tagállam köteles mérlegelés céljából a Bizottság elé terjeszteni e problémákat, a szóban forgó határozat megfelelő módosításait kezdeményezve. Ilyen esetben a Bizottság és az érintett tagállam - a többek között az EK 10. cikk alapját képező azon szabály értelmében, amely a tagállamok és az uniós intézmények jóhiszemű együttműködésének kölcsönös kötelezettségét írja elő - a nehézségek leküzdése céljából köteles jóhiszeműen együttműködni a Szerződésben foglalt, különösen pedig az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések teljes tiszteletben tartása mellett.

(vö. 32-34., 37. pont)

3. Jóllehet a jogellenes állami támogatás visszatéríttetésére irányuló nemzeti aktus formális jogszerűségének a nemzeti bíróság általi felülvizsgálatát egyszerűen a hatékony bírói jogvédelem uniós jogi alapelve konkrét megnyilvánulásának kell tekinteni, hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti bíróságok az EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése alapján kötelesek a jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat teljes hatékonyságát biztosítani, valamint az e határozat által kitűzött célnak megfelelő megoldást találni. A jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat végrehajtását szolgáló nemzeti aktus megsemmisítése ugyanis, amely megakadályozza a határozat közvetlen és hatékony végrehajtását, összeegyeztethetetlen az említett rendelet 14. cikkének (3) bekezdéséből eredő követelményekkel.

(vö. 46., 47. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2011. május 5.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Állami támogatások - A külföldi kereskedelmi vásárokon részt vevő vállalatoknak biztosított adózási ösztönzők - Visszatéríttetés"

A C-305/09. sz. ügyben,

az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz a 2009. július 30-án

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, V. Di Bucci és E. Righini, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: D. Del Gaizo és P. Gentili avvocati dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, A. Borg Barthet, M. Ilešič, M. Safjan (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. december 16-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság - mivel a megállapított határidőn belül nem tette meg a külföldi kereskedelmi vásárokon részt vevő vállalatoknak közvetlen adózási ösztönzők formájában nyújtott állami támogatási programról szóló, 2004. december 14-i 2005/919/EK bizottsági határozattal (HL 2005. L 335., 39. o.) jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program megszüntetéséhez és az említett program keretében nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést - nem teljesítette az EK-Szerződésből, valamint e határozat 2-4. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

2 Az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) (13) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"mivel a közös piaccal össze nem egyeztethető jogellenes támogatás esetében helyre kell állítani a hatékony versenyt; mivel ebből a célból szükség van arra, hogy a támogatást, beleértve a kamatokat, késedelem nélkül visszatérítsék; mivel indokolt, hogy a visszatérítésre a nemzeti jog eljárásai szerint kerüljön sor; mivel azoknak az eljárásoknak az alkalmazása nem akadályozhatja a hatékony verseny helyreállítását azáltal, hogy meghiúsítja a bizottsági határozat közvetlen és hatékony végrehajtását; mivel ennek az eredménynek az eléréséhez a tagállamoknak meg kell hozniuk minden olyan intézkedést, amely biztosítja a Bizottság határozatának hatékonyságát".

3 A 659/1999 rendeletnek "A támogatás visszatérítése [helyesen: visszatéríttetése]" című 14. cikke így rendelkezik:

"(1) Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére (a továbbiakban: »visszatérítési [helyesen: visszatéríttetési] határozat«). A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését [helyesen: visszatéríttetését], amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével.

(2) A visszatérítési [helyesen: visszatéríttetési] határozat szerint visszatérítésre kerülő támogatás magában foglalja a Bizottság által megfelelő kamatlábbal meghatározott kamatot. A kamat attól a naptól esedékes, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszafizetésre nem került.

(3) Az Európai Közösségek Bíróságának [az EK 242. cikk] értelmében hozott határozatának sérelme nélkül, a visszatérítést [helyesen: visszatéríttetést] késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból és a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárás esetén - a közösségi jog sérelme nélkül - az érintett tagállamok meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket, beleértve az átmeneti intézkedéseket is."

4 Ugyanezen rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Amennyiben az érintett tagállam nem tartja be a feltételt megállapító vagy elutasító határozatokat, különösen a 14. cikkben említett esetekben, a Bizottság az ügyet közvetlenül [az Európai Közösségek Bírósága] elé utalhatja [az EK 88. cikk] (2) bekezdésének megfelelően."

A jogvita előzményei

5 A 2005/919 határozat (1) preambulumbekezdése szerint:

"(1) Olaszország kibocsátotta a 2003. szeptember 30-i 269. számú [...] törvényerejű rendeletet (»Sürgős intézkedések a fejlődés ösztönzésére és az állami költségvetés működési folyamatának korrigálására«) [a továbbiakban: 269/2003. sz. törvényerejű rendelet], amely [a GURI] 2003. október 2-i 229. számában került közzétételre. A [...] törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amely módosítás nélkül átkerült a 2003. november 24-i 326 sz. törvénybe, és megjelent [a GURI] 2003. november 25-i 274. számában, egyedi adózási ösztönzőket juttat termékek külföldi vásárokon való kiállításáért."

6 Mint az a fenti határozatból kitűnik, a szóban forgó támogatási program az Olaszországban társasági adó alanyát képező, a 2003. október 2-i időpontban aktív vállalkozások számára lehetővé teszi, hogy az adóköteles jövedelmükből levonják a külföldi kereskedelmi vásárokon történő részvétellel közvetlenül összefüggő költségeiket. E levonás azon vállalkozások 2004. évi adóköteles jövedelmének meghatározására van hatással, amelyek tevékenységi ciklusa a naptári évvel esik egybe.

7 A hivatalos vizsgálat Bizottság általi megindítását követően az olasz hatóságok hivatalosan értesítették a támogatási program potenciális kedvezményezettjeit a lehetséges következményekről arra az esetre, ha a Bizottság az említett programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítaná. A Bizottság, miután megállapította a szóban forgó támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét, úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezetteknek már odaítélt támogatásokat vissza kell téríttetni.

8 Közelebbről, a 2005/919 határozat 1-4. cikke így rendelkezik:

"1. cikk

A [269/2003.] sz. törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában leírt állami támogatás, amely adózási ösztönzőket hagy jóvá a külföldi vásárokon részt vevő vállalkozásoknak, és amelyet Olaszország jogszerűtlenül, az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével léptetett hatályba, összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

Olaszország köteles megszüntetni az első bekezdésben említett intézkedést.

2. cikk

(1) Olaszország minden szükséges intézkedést köteles megtenni, hogy a kedvezményezettektől visszakövetelje az 1. cikkben említett támogatást, amelyet jogszerűtlenül bocsátott rendelkezésükre.

A visszatérítést késedelem nélkül, a nemzeti jog által meghatározott eljárások szerint kell végrehajtani.

(2) Amennyiben a folyó adóévre vonatkozó adóelőlegek csökkentésével a támogatás már megvalósult, Olaszországnak a 2004-re előírt utolsó befizetéssel a teljes adót be kell szednie.

Minden egyéb esetben Olaszország köteles visszakövetelni az adót legkésőbb a jelen határozat bejelentési időpontját követő első adóév végéig.

(3) Attól az időponttól kezdve, hogy a támogatott rendelkezésére áll, egészen a tényleges visszatérítés időpontjáig a visszatérítendő támogatás kamatterhekkel növekszik, amelyeket a 794/2004/EK rendelet 9., 10., és 11. cikkének rendelkezéseivel összhangban kell kiszámolni.

3. cikk

A jelen határozat értesítési idejétől [helyesen: közlésétől] számított két hónapon belül Olaszország a csatolt kérdőív által közli a Bizottsággal az ezen határozatnak való megfelelés érdekében elfogadott intézkedéseket.

Az előző bekezdésben említett határidőn belül Olaszország köteles:

a) elrendelni a jogszerűtlen támogatás kamatterhekkel növelt visszatérítését az 1. cikkben említett támogatás minden kedvezményezettjének;

b) bemutatni minden olyan dokumentumot, amely igazolja a visszatérítési eljárás megindítását a jogszerűtlen támogatás kedvezményezettjeivel szemben.

4. cikk

Ennek a határozatnak az Olasz Köztársaság címzettje."

A pert megelőző eljárás

9 A 2005/919 határozatot 2004. december 17-én közölték az Olasz Köztársasággal.

10 Az olasz hatóságok e határozat végrehajtása érdekében bizonyos intézkedéseket tettek, és azokról tájékoztatták a Bizottságot. Így többek között a végrehajtási eljárás az alábbiak szerint zajlott:

- az olasz hatóságok tájékoztatták a Bizottságot a 2006. február 23-a óta hatályban lévő 2006. január 25-i 29. sz. törvény elfogadásáról (a GURI 2006. február 8-i, 32. száma; a továbbiakban: 29/2006. sz. törvény), amelynek rendelkezései különösen a szóban forgó támogatási program félbeszakítását, valamint a jogellenesen nyújtott támogatások azonosításának, meghatározásának és visszatéríttetésének módjait szabályozták;

- az Agenzia delle Entrate a szóban forgó támogatások visszatéríttetésére vonatkozó behajtási szabályokat fogadott el, továbbá az e támogatások visszatéríttetésére vonatkozó iránymutatásokat és gyakorlati útmutatókat küldött a területileg illetékes szervezeti egységeknek, végül pedig a visszatéríttetés állásának nyomon követése érdekében megfelelő informatikai eljárást dolgozott ki;

- az olasz jogalkotó jogalkotási úton, mégpedig a 2008. június 6-i 101. sz. törvénnyel (a GURI 2008. június 7-i 132. száma, 4. o.) törvénnyé alakított, 2008. április 9-e óta hatályban lévő 2008. április 8-i 59. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 2008. április 9-i 84. száma, 3. o.; a továbbiakban: 59/2008. sz. törvényerejű rendelet) elfogadásával kísérelte meg megoldani a visszatéríttetési előírásoknak a nemzeti bíróságok általi felfüggesztéséből eredő eljárási problémát.

11 A Bizottság a pert megelőző eljárás során mindvégig ragaszkodott a 2005/919 határozat azonnali és tényleges végrehajtásához. Ezenkívül a Bizottság több alkalommal további információkat és felvilágosítást kért a kedvezményezettekről, valamint a visszatérítésre irányuló rendeleti előírások elfogadásának módjairól. Az olasz hatóságok több egymást követő levélben tájékoztatták a Bizottságot a 2005/919 határozat végrehajtási módjainak alakulásáról.

12 A Bizottság felhívta az Olasz Köztársaság figyelmét, hogy a jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatéríttetése iránti eljárás nem kielégítő. Pontosabban, a Bizottság a 2007. december 11-i levelében hangsúlyozta, hogy az olasz hatóságok által teljesített visszatéríttetés kevesebb, mint 50%-át tette ki azoknak a támogatásoknak, amelyeket vélelmezhetően folyósítottak. Ezért, mivel úgy ítélte meg, hogy e támogatások visszatéríttetésében a jogalkotói beavatkozások ellenére nem történt előrelépés, a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

A keresetről

A felek érvei

13 Keresetlevelében a Bizottság azt állítja, hogy az a tagállam, amely jogellenes támogatások visszatéríttetésére kötelező határozat címzettje, az EK 249. cikk értelmében köteles minden megfelelő intézkedést megtenni, hogy biztosítsa e határozat végrehajtását.

14 A Bizottság véleménye szerint a visszatéríttetési kötelezettség valódi eredménykötelemnek minősül. Ezenkívül a visszatéríttetésnek nem csupán ténylegesnek, hanem azonnalinak is kell lennie.

15 Azzal kapcsolatban, hogy a 2005/919 határozat végrehajtása érdekében törvényt és megfelelő adminisztratív végrehajtási intézkedéseket kell elfogadni, a Bizottság több alkalommal emlékeztetett arra, hogy a jogalkotási eszköz melletti választás nem képezi az e határozat azonnali és tényleges végrehajtását biztosító legmegfelelőbb módszert.

16 A Bizottság ezt követően megjegyzi, hogy a jelen ügyben az Olasz Köztársaság egyedül a 2005/919 határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvet hozhatta volna fel védekezésként. Az olasz hatóságok viszont ezzel összefüggésben soha nem hivatkoztak teljes lehetetlenségre.

17 Mindazonáltal a végrehajtás teljes lehetetlenségének fennállásával kapcsolatos feltétel nem teljesül, ha az alperes tagállam - mint a jelen ügyben is - arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a 2005/919 határozat végrehajtása előidéz.

18 A felfüggesztést elrendelő nemzeti bírósági határozatokkal kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy a hatékonyság elvét a nemzeti bíróságokra is alkalmazni kell. A nemzeti bíróság a visszatéríttetési intézkedés végrehajtásának felfüggesztése iránt a kedvezményezett által előterjesztett esetleges kérelem elbírálása során köteles alkalmazni a Bíróság ítélkezési gyakorlatában annak elkerülése érdekében meghatározott feltételeket, hogy a határozatot megfosszák a hatékony érvényesülésétől. Márpedig a jelen ügyben a nemzeti bíróságok által elrendelt felfüggesztések a Bizottság szerint nem felelnek meg az említett ítélkezési gyakorlatból eredő követelményeknek.

19 Jóllehet a fenti 10. pontban említett 59/2008. sz. törvényerejű rendelet akként rendelkezik, hogy a visszatéríttetést előíró határozat jogellenességére alapított indokok folytán elrendelt felfüggesztés esetében a nemzeti bíróság főszabály szerint köteles előzetes döntéshozatal céljából azonnal kérdést intézni a Bírósághoz, a Bizottság úgy véli, hogy e nemzeti szabályozás láthatóan nem gyakorolt lényeges hatást a nemzeti bíróságok eljárási gyakorlatára. Az olasz hatóságok ugyanis még a 2005/919 rendelet elfogadása után négy évvel is csak hozzávetőleg 65%-át téríttették vissza azoknak a támogatásoknak, amelyekre nézve fizetési meghagyást bocsátottak ki.

20 Végül a 2005/919 határozat 3. cikke és az EK 10. cikk alapján az olasz hatóságokra háruló felvilágosítási kötelezettséggel kapcsolatban a Bizottság azt állítja, hogy semmilyen adatot nem közöltek vele a szóban forgó támogatás azon 104 kedvezményezettel történő visszatéríttetése tárgyában, akik kezdetben nem voltak feljogosítva a támogatási program igénybevételére. E helyzet a Bizottság szerint a fenti kötelezettség megsértésének minősül.

21 Az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy az uniós jog nem írja elő, hogy az állami támogatások visszatéríttetése során sajátos eljárást kelljen lefolytatni, hanem kizárólag a nemzeti eljárások lefolytatása azon feltételnek történő alávetését követeli meg, hogy azok lehetővé tegyék a 2005/919 határozat azonnali és tényleges végrehajtását.

22 Az olasz hatóságok épp a 2005/919 határozat azonnali és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében ítélték szükségesnek a 29/2006. sz. törvény elfogadását. Az olasz jogrendszerben ugyanis a normatív aktus képezi a hatékonyság elvéből eredő követelményeknek leginkább megfelelő eszközt.

23 Az Olasz Köztársaság azt is előadja, hogy a Bizottság és az olasz hatóságok között lezajlott terjedelmes levelezés során ez utóbbiak jelezték többek között azokat a nehézségeket, amelyek az esedékes összegek kiszámításának, valamint a visszatéríttetés azon kis- és középvállalkozások esetében történő kizárásának szükségességéhez kapcsolódnak, amelyek vonatkozásában a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek kellett tekinteni.

24 A Bizottság által a nemzeti bírósági eljárások hatástalanságával kapcsolatban előadott érveket illetően az Olasz Köztársaság hangsúlyozza a jogalkotó, valamint a nemzeti adóhatóság által tett erőfeszítéseket. Ezzel összefüggésben e tagállam azt is kifejti, hogy nem róható fel neki a szóban forgó támogatás visszatéríttetésének elmulasztása, amennyiben e visszatéríttetés a nemzeti bíróság határozatától függ.

25 A Bizottság által a felvilágosítási kötelezettség megsértésére alapított jogalappal kapcsolatban az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy jelezte a Bizottságnak, hogy a szóban forgó támogatás potenciális kedvezményezettjeinek jogállását nem a 29/2006. sz. törvény szabályozza, hanem az inkább az adóelkerüléssel kapcsolatos szabályok hatálya alá tartozik. Ezenkívül e tagállam védekezésképpen kiegészítő áttekintést csatolt a behajtott összegekről, valamint az e tárgyban folyamatban lévő jogvitákról.

A Bíróság álláspontja

26 Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az a tagállam, amely jogellenes támogatások visszatéríttetésére kötelező határozat címzettje, az EK 249. cikk értelmében köteles minden intézkedést megtenni, hogy biztosítsa e határozat végrehajtását (lásd a C-232/05. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-10071. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

27 A tagállamnak az esedékes összegek tényleges visszatérítését kell elérnie (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 42. pontját, valamint a C-304/09. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 32. pontját). A megállapított határidőn túli, késedelmes visszatéríttetés nem felel meg a Szerződésből eredő követelményeknek (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 32. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 A 2005/919 határozat 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint az Olasz Köztársaság köteles volt késedelem nélkül visszatéríttetni a kedvezményezettekkel a szóban forgó támogatást. Különösen, ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint, amennyiben a folyó adóévre vonatkozó adóelőlegek csökkentésével a támogatás már megvalósult, e tagállamnak a 2004-es adóévre előírt kiigazítás keretében a teljes adót kamatokkal együtt be kell szednie. Minden egyéb esetben a kamatokkal növelt esedékes adót legkésőbb a határozat közlésének időpontját, vagyis 2004. december 17-ét követő adóév végéig kellett behajtani.

29 Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy az Olasz Köztársaság még a 2005/919 határozat vele való közlése és az e határozatban megállapított valamennyi határidő lejárta után több évvel sem téríttette vissza a jogellenes támogatások jelentős részét. Az ilyen helyzet nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az Olasz Köztársaság azon kötelezettségével, hogy az esedékes összegek tényleges visszatérítését kell elérnie, és a 2005/919 határozat azonnali és tényleges végrehajtására irányuló kötelezettség megsértését képezi.

30 E megállapítást nem vonja kétségbe az a körülmény, hogy - mint az az ügyiratból kiderül - a jelen ügyben tartott tárgyalás napjáig a jogellenes támogatások tőkeösszegének hozzávetőleg 90%-át visszatéríttették. Ezenkívül nem vitatott, hogy a szóban forgó támogatásokat a jelen kereset benyújtásának időpontjáig nem téríttették teljes egészében vissza.

31 Másfelől az ügyiratból nem derül ki, hogy az olasz hatóságok a jogellenes támogatások kedvezményezettekkel történő visszatéríttetése céljából tiszteletben tartották volna a 2005/919 határozat 2. cikkében előírt határidőket.

32 Az Olasz Köztársaság által védekezésképpen előadott érvekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a szóban forgó határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított érvre hivatkozhat (lásd többek között a C-177/06. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-7689. o.] 46. pontját; a C-214/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-8357. o.] 44. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 35. pontját).

33 A végrehajtás teljes lehetetlenségével kapcsolatos feltétel nem teljesül, ha az alperes tagállam arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a határozat végrehajtása előidéz, anélkül hogy a támogatások visszatéríttetése érdekében az érintett társaságokkal szemben ténylegesen eljárna, és a Bizottságnak e határozat végrehajtásának olyan alternatív módozatait javasolná, amelyek e nehézségek legyőzését lehetővé tennék (lásd többek között a C-485/03-C-490/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország egyesített ügyekben 2006. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11887. o.] 74. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet 46. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 36. pontját).

34 A Bíróság azt is megállapította, hogy az állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozat végrehajtása során váratlan és előre nem látható nehézségeket tapasztaló vagy a Bizottság által nem tervezett következményekről tudomást szerző tagállam köteles mérlegelés céljából a Bizottság elé terjeszteni e problémákat, a szóban forgó határozat megfelelő módosításait kezdeményezve. Ilyen esetben a Bizottság és az érintett tagállam - a többek között az EK 10. cikk alapját képező azon szabály értelmében, amely a tagállamok és az uniós intézmények jóhiszemű együttműködésének kölcsönös kötelezettségét írja elő - a nehézségek leküzdése céljából köteles jóhiszeműen együttműködni a Szerződésben foglalt, különösen pedig az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések teljes tiszteletben tartása mellett (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 37. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az Olasz Köztársaság sem a Bizottsággal történő kapcsolatfelvételei során, sem pedig a Bíróság előtti eljárás keretében nem hivatkozott a 2005/919 határozat végrehajtásának teljes lehetetlenségére. Ezenkívül az ügyiratból kiderül, hogy e tagállam soha nem kezdeményezte a Bizottságnál a 2005/919 határozat annak érdekében történő módosítását, hogy legyőzzék az e határozat tényleges és azonnali végrehajtásával összefüggésben felmerült nehézségeket.

36 Márpedig jelen esetben az olasz kormány arra szorítkozott, hogy azokról a jogi, politikai vagy gyakorlati nehézségekről tájékoztassa a Bizottságot, amelyeket az említett határozat végrehajtása előidéz.

37 Különösen nem lehet helyt adni az Olasz Köztársaság által azokra a nehézségekre alapított érvnek, amelyek az esedékes összegek kiszámításának, valamint a szóban forgó visszatéríttetés azon kis- és középvállalkozások esetében történő kizárásának szükségességéhez kapcsolódnak, amelyek vonatkozásában a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek kellett tekinteni. Az, hogy a szóban forgó tagállam azzal a szükségességgel szembesül, hogy a Bizottság határozatában megjelölt előnyökben részesülő kedvezményezettek azonosítása céljából elvégzendő előzetes vizsgálat érdekében minden egyes érintett vállalkozás egyedi helyzetét fel kell mérnie, nem igazolhatja e határozat végrehajtásának elmaradását (lásd a C-99/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2004., I-3353. o.] 23. pontját, valamint a C-207/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. június 1-jén hozott ítélet [EBHT 2006., I-70. o.] 46. és 50. pontját).

38 Igaz, hogy az olasz jogalkotó a visszatéríttetési eljárás során először a 29/2006. sz. törvény, azt követően pedig az 59/2008. sz. törvényerejű rendelet elfogadásával komoly lépést tett e visszatéríttetés hatékonyságának biztosítása érdekében. Különösen, az ügyiratból kiderül, hogy e törvény a támogatási program félbeszakítását, valamint a jogellenesen nyújtott támogatások azonosításának, meghatározásának és visszatéríttetésének módjait szabályozta. Ugyanakkor e törvényerejű rendelet a már folyamatban lévő jogviták rendezésének gyorsítása érdekében arra irányult, hogy megoldja a visszatéríttetési előírásoknak a nemzeti bíróságok által elrendelt felfüggesztésében megnyilvánuló eljárási problémát.

39 Az előző pontban említett intézkedések elfogadása azonban nem tette lehetővé a 2005/919 határozat szerinti támogatások visszatéríttetése során felmerült késedelem orvoslását. Ezen intézkedések hatálybalépése ugyanis az említett határozatban megállapított határidők leteltét követő időpontra esett, az érvényesülésük pedig nem bizonyult hatékonynak, mivel az Olasz Köztársaság több évvel a 2005/919 határozat közlését követően, egészen a jelen kereset benyújtásának időpontjáig és a határozatban megállapított valamennyi határidő letelte után sem téríttette vissza a jogellenes támogatások egy részét.

40 Márpedig meg kell állapítani, hogy a tagállamot a jogellenes támogatás visszatéríttetésére kötelező bizottsági határozat nemzeti bíróságok általi végrehajtásának biztosítására hivatott olyan jogalkotói aktusok, amelyek elfogadása késedelmesen történt, vagy amelyek nem bizonyulnak hatékonynak, nem felelnek meg a jelen ítélet 26. és 27. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból eredő követelményeknek (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet 42. pontja).

41 Ezenkívül az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a szóban forgó támogatás bizonyos számú kedvezményezettjének jogállását nem a 29/2006. sz. törvény szabályozza, hanem inkább az adóelkerüléssel kapcsolatos szabályok vonatkoznak rá, ebben az esetben pedig a jogellenes támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség nem irányadó.

42 Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság által a 29/2006. sz. törvény hatályára vonatkozóan előadott hivatkozás jelen esetben irreleváns. Mint az a 2005/919 határozat 1. cikkéből és (1) preambulumbekezdéséből kiderül, a szóban forgó támogatási programot ténylegesen a 269/2003. sz. törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján hajtották végre, amely törvényerejű rendeletet utóbb a 2003. november 24-i 326/2003. sz. törvény alakított törvénnyé. Márpedig az Olasz Köztársaság a 2005/919 határozat 2. cikkének (1) bekezdése alapján köteles a 269/2003. sz. törvényerejű rendelet alapján nyújtott támogatásokat visszatéríttetni. E nézőpontból annak a kérdésnek, hogy az érdekelt vállalkozásoknak biztosított előny megfelelt-e a belső jogszabályoknak, vagy épp ellenkezőleg, adóelkerülésnek vagy adócsalásnak minősült, nincs hatása a szóban forgó tagállam azon kötelezettségére, hogy a megállapított határidőn belül visszatéríttesse a támogatásokat. Az azzal a szükségeséggel összefüggő esetleges nehézségek, hogy az adóbevallásokat a megfelelő nemzeti eljárások keretében ellenőrizni kell, önmagukban nem igazolhatják a 2005/919 határozat előírt határidőn belüli végrehajtásának elmaradását, mint az a jelen ítélet 33. és 37. pontjából is kiderül.

43 Ezenkívül, ami a Bizottság által a nemzeti bíróságok azon lehetőségével kapcsolatban előadott érvet illeti, hogy a támogatás visszatéríttetése iránti eljárás során felfüggesztő intézkedéseket tegyenek, emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen intézkedések akkor rendelhetők el, ha teljesülnek az ítélkezési gyakorlatban megkövetelt feltételek (lásd többek között a C-143/88. és C-92/89. sz., Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest egyesített ügyekben 1991. február 21-én hozott ítéletet [EBHT 1991., I-415. o.], valamint a C-465/93. sz., Atlanta Fruchthandelsgesellschaft és társai (I.) ügyben 1995. november 9-én hozott ítéletet [EBHT 1995., I-3761. o.]).

44 Különösen, a nemzeti bíróság akkor rendelhet el felfüggesztésre irányuló ideiglenes intézkedést, ha komoly kétségei vannak az uniós jogi aktus érvényességét illetően, és - amennyiben a vitatott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdéssel még nem fordultak a Bírósághoz - ő maga kérdést terjeszt elő. Márpedig a jelen ügyben az uniós bíróságok előtt nem vetettek fel a 2005/919 határozat jogszerűségével kapcsolatos kérdést. Mindazonáltal az Olasz Köztársaság a Bíróság előtti eljárásban nem bizonyította, hogy az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban meghatározott egyéb feltételek teljesülnének.

45 Valójában a 2005/919 határozattal elrendelt visszatéríttetéssel összefüggésben a jelen ügyben részt vevő felek által az ügyirathoz csatolt egyedüli nemzeti határozatoknak, vagyis a Commissione tributaria provinciale di Treviso 2007. július 2-i, valamint a Commissione tributaria regionale di Venezia-Mestre 2008. december 15-i határozatának tárgya - mint azt az Olasz Köztársaság a tárgyaláson elismerte - az e támogatás kedvezményezett vállalkozásának nyújtott jogellenes támogatás visszatéríttetésére irányuló nemzeti aktus jogszerűségének felülvizsgálata, és nem vonják kétségbe a 2005/919 határozat jogszerűségét. Következésképpen a fent hivatkozott Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest, valamint az Atlanta Fruchthandelsgesellschaft és társai (I.) ügyekben hozott ítéletek az említett nemzeti határozatokkal kapcsolatban nem irányadók.

46 Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a jogellenes állami támogatás visszatéríttetésére irányuló nemzeti aktus formális jogszerűségének a nemzeti bíróság általi felülvizsgálatát egyszerűen a hatékony bírói jogvédelem uniós jogi alapelve eredőjének kell tekinteni, hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti bíróságok a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése alapján kötelesek a jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat teljes hatékonyságát biztosítani, valamint az e határozat által kitűzött célnak megfelelő megoldást találni (lásd a C-210/09. sz., Scott és Kimberley Clark ügyben 2010. május 20-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 25. és 29. pontját).

47 A jogellenes támogatás visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat végrehajtását szolgáló nemzeti aktus megsemmisítése ugyanis, amely megakadályozza a határozat azonnali és tényleges végrehajtását, összeegyeztethetetlen a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdéséből eredő követelményekkel (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Scott és Kimberley Clark ügyben hozott ítélet 30. pontját).

48 A jelen ítélet 45. pontjában említett nemzeti határozatokkal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy - mint az az ügyiratból is kiderül - a jogellenes támogatás azon kedvezményezett vállalkozása, amely e támogatást olyan nemzeti fizetési meghagyás alapján köteles visszatéríteni, amelyet megtámadott, kizárólag a megsemmisítés iránti kérelmét elutasító, 2008. december 15-én fellebbezési eljárásban hozott határozatot követően teljesítette a fizetést. A fenti megfontolások alapján tehát látható, hogy a nemzeti fizetési meghagyás első fokon történő megsemmisítése jelentős késedelmet idézett elő a jogellenes támogatások visszatéríttetésében. Ilyen helyzetben nem biztosítható a 2005/919 határozat azonnali és hatékony végrehajtása.

49 Az eddigiekből következik, hogy a jelen kereset megalapozott, amennyiben a Bizottság azt kifogásolja az Olasz Köztársasággal szemben, hogy a megállapított határidőn belül nem tette meg a 2005/919 határozattal jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program keretében nyújtott összes támogatás kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést.

50 Az előző pontban megfogalmazott következtetésre tekintettel nem szükséges határozni az Olasz Köztársaság amiatt történő elmarasztalására irányuló kereseti kérelemről, hogy elmulasztotta tájékoztatni a Bizottságot az előző pontban említett intézkedésekről, mivel e tagállam épp a 2005/919 határozat végrehajtásának nem tett eleget a megállapított határidőn belül (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

51 Meg kell tehát állapítani, hogy az Olasz Köztársaság, mivel a megállapított határidőn belül nem tette meg a 2005/919 határozattal jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program keretében nyújtott összes támogatás kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, nem teljesítette az említett határozat 2. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

52 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az Olasz Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság, mivel a megállapított határidőn belül nem tette meg a külföldi kereskedelmi vásárokon részt vevő vállalatoknak közvetlen adózási ösztönzők formájában nyújtott állami támogatási programról szóló, 2004. december 14-i 2005/919/EK bizottsági határozattal jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program keretében nyújtott összes támogatás kedvezményezettekkel történő visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, nem teljesítette az említett határozat 2. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.