62004TO0447[1]

Az Elsőfokú Bíróság elnökének 2005. január 31-i végzése. Capgemini Nederland BV kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közösségi közbeszerzési eljárás - Ideiglenes intézkedés iránti eljárás - Fumus boni iuris - Sürgősség. T-447/04. R. sz. ügy.

T-447/04. R. sz. ügy

Capgemini Nederland BV

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közösségi közbeszerzési eljárás - Ideiglenes intézkedés iránti eljárás - Fumus boni iuris - Sürgősség"

Az Elsőfokú Bíróság elnökének végzése, 2005. január 31.

A végzés összefoglalása

1. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem - A végrehajtás felfüggesztése - Ideiglenes intézkedések - Az elrendelés feltételei - "Fumus boni iuris" - Közbeszerzési szerződés ajánlati felhívás alapján történő megkötése - Az ajánlatok pénzügyi értékelési rendszere - A dokumentáció igazgatási útmutatásainak be nem tartása

(EK 242. és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

2. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem - A végrehajtás felfüggesztése - Ideiglenes intézkedések - Az elrendelés feltételei - Sürgősség - Súlyos és helyrehozhatatlan kár - Ajánlatot elutasító határozat közbeszerzési eljárás keretében - Anyagi veszteség és referencia elvesztése - Helyrehozhatatlannak nem tekinthető károk - A sürgősség hiánya

(EK 242. és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2005. január 31.(*)

"Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közösségi közbeszerzési eljárás - Ideiglenes intézkedés iránti eljárás - Fumus boni iuris - Sürgősség"

A T-447/04. R. sz. ügyben,

a Capgemini Nederland BV (székhelye: Utrecht [Hollandia], képviselik: M. Meulenbelt és H. Speyart ügyvédek)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: L. Parpala, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

egyrészt a második generációs schengeni információs rendszer kifejlesztésére és kiépítésére (SIS II) és a bel- és igazságügy terén a vízuminformációs rendszer lehetséges kifejlesztésére és kiépítésére (VIS) vonatkozó JAI-C3-2003-01. sz. ajánlati felhívás keretében a Bizottságnak a felperes által benyújtott ajánlatot elutasító, és a szerződést egy másik ajánlattevőnek odaítélő bizottsági határozat, másrészt a SIS II és a VIS rendszerekre vonatkozó szerződésnek egy másik ajánlattevővel való megkötésére vonatkozó bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGÁNAK ELNÖKE

meghozta a következő

Végzést

A jogvita alapját képező tényállás

1 2003. június 25-én az Európai Unió Hivatalos Lapjának mellékletében (HL 2003. S 119) közzétett hirdetményével a Bizottság JAI-C3-2003-01. sz. ajánlati felhívás keretében zártkörű eljárású pályázatot hirdetett a bel-és igazságügy terén egyrészt a második generációs Schengeni információs rendszer (SIS II) kifejlesztésére és kiépítésére, másrészt vízuminformációs rendszer (VIS) lehetséges kifejlesztésére és kiépítésére.

2 A felperes által benyújtott ajánlatot a közbeszerzési eljárás során nem fogadták el. A Bizottság határozatát, mellyel ezt az ajánlatot elutasítja, és egy harmadik fél ajánlatát fogadja el, 2004. szeptember 13-án kézbesítették a felperesnek (a továbbiakban: 2004. szeptember 13-i határozat). E határozatban a Bizottság jelezte, hogy hogy két hét letelte előtt nem fogja a SIS II/VIS szerződéseket (a továbbiakban: vitatott szerződések) a legjobb ajánlatot tevő ajánlattevővel aláírni.

3 2004. szeptember 16-i faxával a felperes kérte a Bizottságot, hogy az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002 EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 100. cikkének (2) bekezdése értelmében pontosítsa a 2004. szeptember 13-i határozat indokait. A felperes e faxszal a Bizottság azon kifejezett szándékát is támadta, hogy a szerződést két hét leteltével megkötik, és e tekintetben hivatkozott a Bíróság C-81/98. sz., Alcatel Austria és társai ügyben 1999. október 28-án hozott ítéletére (EBHT 1999., I-7671. o.).

4 A Bizottság 2004. szeptember 30-i levelével megerősítette álláspontját, hogy a szerződést egy másik ajánlattevőnek ítéli oda, és e tekintetben az értékelő bizottság jelentésére támaszkodott, melyet leveléhez mellékelt (a továbbiakban: értékelő jelentés). Az értékelő jelentés szerint két ajánlattevő, köztük a felperes, jutott túl a műszaki értékelésen, és került a pénzügyi értékelés szakaszába.

5 2004. október 8-i levelével a felperes közölte a Bizottsággal azt a feltételezését, hogy az értékelő jelentésre tekintettel ajánlatának elutasítása ellentétes a közösségi joggal. Ennek megfelelően kérte, hogy a Bizottság függessze fel az eljárást, és várja meg azon vizsgálat eredményét, melynek átadására egy héten belül kötelezte magát.

6 2004. október 15-én a felperes átadta a Bizottságnak vizsgálata eredményeit, és felvilágosítást kért ajánlata összértéke számításának módszerét illetően. Ismételten kérte a Bizottságot, hogy ne folytassa a közbeszerzési eljárást.

7 2004. október 22-én a Bizottság megkötötte a vitatott szerződést egy, a Steria-France és a HP-Belgium társaságok által vezetett vállalkozáscsoporttal (a továbbiakban: 2004. október 22-i határozat).

8 2004. október 26-án a Bizottság közzétette az IP/04/1300. sz. sajtóközleményt, mellyel nyilvánosságra hozta a vitatott szerződések aláírását egy, Steria-France és a HP-Belgium társaságok (a továbbiakban: Steria/HP) által vezetett vállalkozáscsoporttal, 40 millió eurós összköltségvetéssel.

9 2004. november 5-i levelével a felperes a Bizottsággal ellentétben előadta, hogy a sajtóközleményben megadott 40 millió eurós összeg meghaladja az ajánlatában megszabott összeget. Felszólította továbbá a Bizottságot, hogy válaszoljon 2004. október 15-i levelére, és hogy ne kösse meg a vitatott szerződéseket a Steria/HP-vel.

10 2004. október 11-i levelével a Bizottság visszautasította a felperes 2004. október 8-i és 15-i leveleiben foglalt tiltakozásait.

Az eljárás

11 A Bíróság Hivatalához 2004. november 15-én benyújtott keresetlevelével a felperes a 2003. szeptember 13-i és 2004. október 22-i határozatok megsemmisítése iránt terjesztett elő keresetet.

12 Külön beadványával a felperes a Bíróság eljárási szabályzata 76a. cikkének megfelelően megsemmisítés iránti keresetének gyorsított eljárásban történő elbírálását kérte.

13 A Bíróság Hivatalához ugyanaznap benyújtott külön beadványával a felperes a jelen eljárásban a következő ideiglenes intézkedések elrendelését kérte:

- a 2004. szeptember 13-i határozat és a 2004. október 22-i határozat végrehajtásának felfüggesztését a jelen kérelmekről való döntésig;

- ugyanezen határozatok végrehajtásának felfüggesztését a Bíróságnak az ügy érdemében hozott döntéséig;

- abban az esetben, ha bebizonyosodna, hogy a vitatott szerződéseket már megkötötték, a szerződés teljesítésének felfüggesztését a Bíróságnak az ügy érdemében hozott döntéséig;

- minden más megfelelőnek tartott ideiglenes intézkedést;

- a Bizottság kötelezését a költségek viselésére.

14 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró 2004. november 17-i írásbeli kérdésére adott válaszában a Bizottság a rákövetkező napon közölte a vitatott szerződések megkötésének időpontját; kifejtette továbbá, hogy nincs szándékában felfüggeszteni a szerződések teljesítését az ideiglenes intézkedésről határozó bíró döntésének meghozataláig.

15 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró 2004. november 18-i határozatával az eljárási szabályzat 105. cikke 2. §-ának második mondata szerint elrendelte a vitatott szerződések teljesítésének azonnali felfüggesztését a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárásban meghozott végleges végzésig.

16 A Bizottság 2004. november 25-én írásban foglalt állást az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tekintetében.

17 A felek szóbeli előadásaikat az ideiglenes intézkedésről határozó bíró előtti 2004. december 8-i meghallgatáson adták elő.

18 2004. december 8-án a Bíróság helyt adott a felperes kérelmének, mely a kereset gyorsított eljárásban történő elbírálására irányult.

A jogkérdésről

19 A Bíróság egyrészt az együtt olvasott EK 242. és EK 243. cikk, másrészt az EK 225. cikk (1) bekezdése szerint, ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja, a megtámadott jogi aktus végrehajtását felfüggesztheti, vagy elrendelheti a szükséges ideiglenes intézkedéseket.

20 Az eljárási szabályzat 104. cikkének 2. §-a szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét (fumus boni iuris). Ezek a feltételeknek együttesen kell teljesülniük, tehát a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet el kell utasítani, ha a feltételek közül akár egy is hiányzik (a Bíróság elnöke C-268/96. P. (R). sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 14-én hozott végzésének [EBHT 1996., I-4971. o.] 30. pontja).

A felek érvei

A fumus boni iuris-ról

21 A 2004. szeptember 13-i határozat tekintetében a felperes azt állítja, hogy a Steria/HP által benyújtott ajánlat sem pénzügyi, sem pedig műszaki értelemben nem felelt meg az ajánlati felhívás dokumentációjában szereplő előírásoknak.

22 Elsősorban a pénzügyi előírásokat nem tartották be számos okból.

23 Először is, a Bizottság által választott árértékelési módszer "szokatlan" volt, mivel az nem a projektre meghatározott áron vagy a projektben szereplő tizenöt önálló tételre megadott áron alapult. Ehelyett árarányokon alapult, nevezetesen az egyes ajánlattevők által megadott ár és a többi kiválasztott ajánlattevő által megadott legalacsonyabb ajánlati ár közötti árarányokon, minden egyes önálló tételre számolva. Ezt követően a tizenöt tétel árarányait számolták, és így állapították meg a teljes árat. Noha a Bizottságnak vitathatatlanul jogában állt a pénzügyi értékelés ilyen rendszerét választani, e rendszer igazságtalan eredményekhez vezet, ha a Bizottság nem vizsgálja különös gondossággal, hogy az ajánlattevő által az egyes tételekhez hozzárendelt árak végrehajthatóak, pontosak és nem szokatlanul alacsonyak-e. A nem megfelelően elvégzett vizsgálatnak különösen a kevésbé fontos tételek esetén lehetnek aránytalan kihatásai a teljes árarányra.

24 A felperes hangsúlyozza, hogy ennél az értékelési rendszernél az ajánlati felhívás az ajánlattevőket arra kötelezi, hogy minden egyes tétel esetén külön árat adjanak meg. A felperes e tekintetben az ajánlati felhívás dokumentációjának több rendelkezésére hivatkozik, beleértve az igazgatási útmutatások 5.4. pontját. Az egyes árak megadásának kötelezettsége annál is inkább szükséges volt, mivel a pénzügyi értékelés nem a projekt tizenöt tétele tekintetében megadott teljes összegen, hanem a minden egyes tétel szintjén számolt árarányokon alapult.

25 A jelen ügyben az értékelő jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a Steria/HP úgy döntött, hogy a 6. tétel (szimulátorok), a 7. tétel (nemzeti felhasználói felületek) és a 11. tétel (választható VIS funkciók) vonatkozásában nem adott meg árat, vagy nulla értékű árat adott meg. A Bizottság, ahelyett hogy a Steria/HP ajánlatát mint az ajánlati felhívásnak nem megfelelőt elutasította volna, elfogadta azt, és 0,01 euró árat állapított meg valamennyi ezen tétel tekintetében, mely az össz-árérték arányt súlyosan eltorzította.

26 Másrészt a Steria/HP által kínált árak szokatlanul alacsonyak voltak. A pénzügyi értékelés Bizottság által választott módjára tekintettel, amely szerint mind a tizenöt tételnek döntő befolyása volt a össz-árérték arányra, a szokatlanul alacsony ajánlatra vonatkozó szabályokat mind a tizenöt tételnél alkalmazni kellett volna. A jelen ügyben a Steria/HP ajánlatának 6., 7. és 11. tétele mellett, melyek tekintetében nem került ár megadásra, a vállalkozáscsoportnak az 1. tételre (a projektek igazgatása) és a 2. tételre (részletes tervezés) adott ajánlata is annak vizsgálatára kellett volna ösztönöznie a Bizottságot, hogy nem kerültek-e szokatlanul alacsony árak meghatározásra. A Bizottság 2004. november 11-i leveléből mindazonáltal az tűnik ki, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem alkalmazta a szokatlanul alacsony ajánlatokra vonatkozó szabályokat.

27 Harmadrészt a Bizottság nem tartotta be az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002 EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet 145. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 138. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, az összeségében legelőnyösebb ajánlat elvét. A Bizottság 2004. október 26-i sajtóközleményéből kiderül, hogy a Steria/HP ajánlatának összértéke jóval magasabb volt, mint a felperes ajánlatáé. Ajánlatának összértéke tekintetében a felperes állítja, hogy a Bizottság, az eredeti ajánlatában feltüntetett rossz összeget vett figyelembe, mely magasabb a tényleges összegnél, mivel jogellenesen nem vette figyelembe a helyesbítést, melyet számára 2004. május 26-án küldtek meg.

28 Másodsorban félreismerték az ajánlat műszaki feltételeit. Mindenekelőtt a Steria/HP ajánlata nem foglalta magába a megfelelő nemzeti felhasználói felületek pályázati felhívásban megadott műszaki jellemzőinek fejlesztését, noha a műszaki előírások megkövetelték a nemzeti felhasználói felületek nemzeti szinten történő telepítését. A felperes rendelkezésére álló bizonyítékok ugyanis azt támasztják alá, hogy a Steria/HP által kínált megoldás nem foglalta magában a nemzeti felhasználói felületek a felhasználók, azaz a tagállamok területén történő telepítését. Ezek a bizonyítékok arra is következtetni engedtek, hogy a Steria/HP ajánlata nem irányozta elő a nemzeti szimulátorok fejlesztését és szállítását, melyek azonban szükségesek lettek volna a nemzeti felhasználói felületek szabályszerű működésének felügyeletéhez.

29 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan ajánlatot, mely nem felel meg az ajánlati felhívásban megadott alapvető műszaki előírásoknak, el kell utasítani. Ezt a szabályt a műszaki előírások 1.3. pontja kifejezetten megerősíti, amely szerint a Bizottság az ajánlati felhívás dokumentációjának teljes szövegéhez kötve van. Ha a Steria/HP alternatív műszaki megoldást ("variánst") kínált volna, akkor a Bizottságnak rögtön el kellett volna utasítania ajánlatát.

30 A 2004. október 22-i határozat tekintetében a felperes előadja, hogy azt meg kell semmisíteni, mivel a Bizottság megsértette a hatékony jogorvoslathoz való jog elvét (a Bíróság C-222/84. sz. Johnston-ügyben 1986. május 15-én hozott ítéletének [EBHT 1986., 1651. o.] 18. pontja és C-50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-6677. o.] 39. pontját). A nemzeti közbeszerzési eljárások területén ezt az elvet az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 1. kötet 246. o.) alakította ki, és a Bíróság által is megerősítést nyert (a fent hivatkozott Alcatel Austria és társai ügyben hozott ítélet).

31 Ezen elv szerint az ajánlatkérőnek a szerződések odaítélése és a tényleges szerződéskötés között ésszerű időtartamot kell kivárnia, hogy az elutasított ajánlattevők számára lehetővé tegye ezen időtartamon belül az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtását a szerződés odaítélése ellen. Noha a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet nem tartalmaznak szabályokat a közösségi bíróságok előtti keresetek tekintetében, a jelen ügyben a hatékony jogorvoslathoz való jog elvének megfelelően hasonló kötelezettség következik a 89/665 irányelvből.

32 A jelen ügyben a Bizottság a vitatott szerződés megkötéséről határozott, anélkül hogy 2004. szeptember 30-i levelében, mely 2004. szeptember 13-i határozatának első indokolását tartalmazta, megfelelő határidőt tűzött volna ki. Ez a határidő lehetővé tette volna a felperes számára a nevezett határozat elleni, az elutasítandó határozat megsemmisítése iránti kereset nyomán benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem formájában történő hatékony jogorvoslat előkészítését. A kéthetes határidő kitűzésével azonban a Bizottság ténylegesen is hátrányosan befolyásolta a felperesnek az EK 230. cikk szerinti, megsemmisítés iránti kereset vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelem 2 hónapos határidőn belüli benyújtására fennálló jogát, és így megsértette ezt a rendelkezést.

33 A Bizottság a 2004. október 22-i határozat kibocsátásával megsértette továbbá a költségvetési rendelet 103. cikkét, amely szerint az intézmény mint ajánlatkérő köteles felfüggeszteni az eljárást, ha hiba vagy szabálytalanság lehetősége áll fenn. A végrehajtási rendelet 153. cikkének (1) bekezdéséből következik továbbá, hogy a probléma fennállását nem kell megdönthetetlenül bizonyítani ahhoz, hogy a költségvetési rendelet 103. cikkének (1) bekezdése alkalmazásra kerülhessen.

34 A Bizottság álláspontja szerint a fumus boni iuris feltételei nem teljesülnek.

35 Bevezetésképpen arra hivatkozik, hogy széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon körülmények értékelése tekintetében, amelyeket figyelembe kell vennie, amikor az odaítélési eljárás eredményeképpen a szerződés odaítéléséről dönt. A felperes továbbá elismerte az árak értékelésének rendszerét, mivel az ajánlati felhívás dokumentációja igazgatási útmutatásainak 3.1. pontja kifejezetten előírja: "az ajánlat benyújtásával az ajánlattevők visszavonhatatlanul kötelezik magukat a jelen pályázati felhívásban előírt valamennyi értékelési eljárásban való részvételre".

36 A pénzügyi követelmények állítólagos figyelmen kívül hagyása tekintetében a Bizottság elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a felperes a Steria/HP ajánlatát azért kifogásolja, mert abban bizonyos tételek árai nem vagy nulla értékben kerültek megállapításra, noha maga is számos tételnél, többek között a 8. tételnél (felhasználókhoz történő szállítás) ugyanígy járt el.

37 Noha az ajánlati felhívás dokumentációja igazgatási útmutatásainak 2.8. pontja valóban minden egyes tétel tekintetében megköveteli az ajánlattevőktől ár megadását, azonban a nulla értékű ár is árat jelent, melyet el kell fogadni. A bizonyos tételek tekintetében megadott nulla értékű ár közvetlen összefüggésben lehet a szerződés jellegével, és adott esetben teljes mértékben igazolható.

38 A Bizottság kifejti e tekintetben, hogy az ajánlattevők feladata olyan megoldások ajánlása, melyek az ajánlati felhívás céljainak és stratégiai követelményeinek eléréséhez szükségesek. Ennek megfelelően az ajánlattevőktől elvárják, hogy megfelelő műszaki megoldásokat kínáljanak. A bizonyos tételek tekintetében megadott nulla értékű ár ajánlása ezért nem jelent ármanipulációt.

39 Ami pedig a Bizottság által végrehajtott állítólagos árváltoztatást illeti, a 0,01 eurós árat kizárólag a matematikai számítás végrehajthatósága miatt használta. Ezt az igazolást az értékelő jelentésben is kifejtette, és minden érintett tétel, valamint minden ajánlattevő esetében ugyanúgy járt el.

40 Másodsorban a Bizottság azon a véleményen van, hogy nem sértette meg a szokatlanul alacsony ajánlatra vonatkozó rendelkezéseket. A hirdetmény szerint ugyanis a SIS II és a VIS megbízások összértékékét 28 és 38 millió euró közé becsülték. Az aláírt szerződés értéke meghaladta a 37 millió eurót, így tehát nem nem lehet abból kiindulni, hogy az ajánlat a végrehajtási rendelet 139. cikke értelmében szokatlanul alacsony lett volna.

41 Harmadsorban az összességében legelőnyösebb ajánlat elvének feltételezett mégsértése tekintetében a Bizottság előadja, hogy a felperes nem adott be olyan ajánlatot, melynek összértéke a Steria/HP ajánlatáénál alacsonyabb lett volna, és hogy noha a felperes 2004. május 26-i helyesbítését átküldte számára, nem köteles annak figyelembevételére. A végrehajtási rendelet 148. cikkének (3) bekezdése szerint ugyanis az ajánlatkérő akkor léphet kapcsolatba az ajánlattevővel, ha nyilvánvaló tárgyi tévedés kijavításáról van szó. A jelen ügyben a felperes szorzási hibát vétett, ezen okból a Bizottság nem köteles kapcsolatba lépni vele.

42 A műszaki előírások állítólagos be nem tartása tekintetében a Bizottság előadja, hogy a nemzeti felhasználói felületek esetén külünbséget kell tenni egyrészt a kommunikációs rész, másrészt pedig a logikai szoftverrész között. Csak az ajánlati felhíváshoz nem tartozó kommunikációs részt kell a tagállamok területére telepíteni, miközben a logikai szoftverrész központilag telepíthető. A nemzeti felhasználói felületek pályázati felhívásban szereplő meghatározása nem adta meg, hogy ezeket minden tartozékukkal együtt központilag vagy nemzeti szinten kell-e telepíteni, azonban egyértelműen jelezte, hogy a nemzeti felhasználói felületek a központi terület felelőssége alá tartoznak. A nemzeti felhasználói felület szoftverrésze központi telepítésének lehetőségét igazolta az a tanulmány is, melyet a Bizottság a Deloitte & Touche tanácsadó céggel készíttetett, és amelyet az ajánlati felhíváshoz a műszaki előírások részeként csatoltak. Ez a tanulmány a szoftverrész nemzeti vagy központi telepítésével összefüggő előnyöket és hátrányokat vizsgálta. Ha kötelezően előírták volna a nemzeti felhasználói felületek alkotóelemeinek tagállamokba telepítését, nem lett volna értelme a tanulmányt a műszaki előírásokhoz csatolni.

43 Egyebekben a Bizottság a felperes egyik érvelésére válaszolva pontosítja, hogy a Steria/HP ajánlata a szimulátorokat (6. tétel) ténylegesen magában foglalta, ezt a tételt azonban az 5. tétel (központi területek) tartalmazta.

44 A 2004. október 22-i határozat állítólagos jogellenességét bemutató érvelés tekintetében a Bizottság előadja, hogy semmi esetre sem sértette meg a hatékony jogorvoslathoz való jog elvét, mivel a 89/655 irányelv, valamint az Alcatel és társai ügyben hozott ítélet a jelen ügyben nem irányadók. A 2004. szeptember 13-i határozat és a felperesnek 2004. szeptember 30-én írt levél esetében pedig a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének első mondata szerint őt terhelő indokolási kötelezettségnek teljes mértékben eleget tett. A 2004. szeptember 30-i levélben található indokolás ugyanis kifejezetten lehetővé tette a felperes számára a bírósági eljárást.

45 A költségvetési rendelet 103. cikke pedig, amelyre a felperes hivatkozik, a jelen ügyben nem alkalmazható.

A sürgősségről

46 A felperes előadja, hogy amennyiben az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek nem adnak helyt, súlyos és helyrehozhatatlan károk keletkezhetnek nála.

47 Keletkezett kára súlyos lenne, mivel az odaítélési eljárás végső szakaszában figyelembe vett ajánlat egyedül az övé, illetve a Steria/HP-é volt, így a Steria/HP ajánlatának elutasítása azt eredményezné, hogy a szerződést neki ítélnék.

48 Másrészt, mivel a SIS II/VIS projekt különleges jelentőségű, e referencia elvesztése, valamint a nemzetközi mértékű adatfeldolgozási rendszer kifejlesztésére vonatkozó képességének bemutatására vonatkozó esély elmaradása hozzáadódna kárához.

49 Ebben az összefüggésben a felperes hozzáfűzi, hogy a projekt megvalósításával foglalkozó vállalkozás a többi ajánlattevőnél sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülne a jövőbeni pályázati felhívások során, melyeket a Bizottság a SIS II és a VIS rendszerekkel kapcsolatosan hajtana végre, különös tekintettel a rendszer más tagállamokra való kiterjesztésére és amelyeket a tagállamok, illetve a schengeni térség helyi szervezetei nemzeti információs rendszerük naprakésszé tételével kapcsolatosan hajtanának végre. Ezen kiegészítő megbízások összértéke jóval meghaladná a Bizottság által a jelen ügyben kiírt "központi rendszerek" értékét.

50 A keletkezett kár tehát később sem helyrehozható. A jelen ügyben a szerződés odaítélése, és még inkább a szerződések végrehajtása és teljesítése, az ideiglenes intézkedés iránti eljárás időtartama alatt is, alkalmasak arra, hogy megakadályozzák a Bizottságot meghozott határozatai megváltoztatásában. Annak megakadályozására, hogy a felperest befejezett tények elé állítsák, elengedhetetlen e határozatok végrehajtásának haladéktalan felfüggesztése. Minden ideiglenes intézkedés elmaradása azzal járna, hogy az Elsőfokú Bíróság által meghozott megsemmisítést kimondó ítélet összes gyakorlati hatását elvesztené. Mint azt a közösségi bíró kifejtette, az ügy érdemében való döntés, amelyet a szerződés teljesítését követően hoztak, nem tudja helyreállítani a közösségi jogrendben és a félreállított ajánlattevőknek okozott károkat (a Bíróság elnöke C-87/94. R. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1994. április 22-én hozott végzésének [EBHT 1994., I-1395. o.] 31. pontja). E tekintetben a kártérítés megítélése nem jelentene megfelelő jóvátételt.

51 A meghallgatáson a felperes előadta, hogy a jelen ügy abban különbözik azoktól, melyek az Elsőfokú Bíróság elnökének T-148/04. R. sz., TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben 2004. július 27-én hozott végzésével [EBHT 2004., II-3027. o.] és T-303/04. R. sz., European Dynamics kontra Bizottság ügyben 2004. november 10-én hozott végzésével [EBHT 2004., II-3889. o.] fejeződtek be, hogy ellentétben azokkal a piacokkal, melyekről ezekben az eljárásokban szó volt, a szóban forgó piac sajátossága miatt egész Európában és valószínűleg az egész világon nagyon szűk. A szóban forgó piacra való bejutás csak a vitatott odaítélési eljárás keretein belüli megbízások elnyerésével lehetséges.

52 A Bizottság kifejti, hogy a felperes akkor sem támaszthat igényt a szerződés elnyerésére, ha a 2004. szeptember 13-i és a 2004. október 22-i határozatokat megsemmisítenék. Ha egyebekben az Elsőfokú Bíróság annak megállapítására jutna, hogy a pénzügyi értékelés során hibát követtek el, a felperes ajánlata ugyanolyan hibás lenne, mivel bizonyos tételek tekintetében ő is nulla értékű árat adott meg.

53 A jövőbeni referencia vagy képességei bemutatása lehetőségének elvesztése az állandó ítélkezési gyakorlat szerint soha nem lehet olyan kár okozója, amely az ideiglenes intézkedés elrendelését igazolná. A felperest különösen a jövőbeni referencia elvesztése nem gátolja abban, hogy későbbi pályázati felhívásokon sikeresen vegyen részt. Továbbá a jövőbeni, bizonytalan eredmény bekövetkeztétől függő kár, éppen feltételes jellege miatt, nem igazolhatja az ideiglenes intézkedéseket.

54 A kár feltételezett helyrehozhatatlan természete tekintetében a Bizottság mindenekelőtt arra utal, hogy a fent említett Bizottság kontra Belgium végzés nem irányadó a jelen ügyre, mivel az EK 226. cikk és az EK 230. cikk (4) bekezdése eltérő célokat követ. Pontosabban az egyik ok, amely miatt a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium végzéssel lezárt ügyben lehetséges volt az ideiglenes intézkedés elrendelése, abban állt, hogy az ajánlattevő érdekeinek védelmére nem állt rendelkezésre más intézkedés.

55 Ennek következtében valamely kár nem tekinthető helyrehozhatatlannak vagy csak nehezen helyrehozhatónak, ha később az EK 288. cikk szerinti kártérítés iránti igény érvényesíthető.

56 Végül nem sikerült bizonyítani a felperes ajánlata elutasítása miatt elszenvedett kárának tényleges bekövetkeztét, sem annak súlyos és helyrehozhatatlan jellegét. A felperes azt sem bizonyította, hogy fennállása veszélybe került volna, vagy hogy piaci helyzetének helyrehozhatatlan módon való befolyásolása fenyegetne.

57 Az Elsőfokú Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a sürgősség nem bizonyítható azzal az érvvel, hogy a vitatott szerződés teljesítése az ügy érdemében való ítélet meghozatalakor folyamatban van (a fent hivatkozott TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben hozott végzés 55. pontja). Ugyanis ha a felperes ajánlatának elutasítása jogellenesnek minősülne, kárát meg lehet téríteni; az ajánlati felhíváson való részvételének költségeit számszerűsíteni lehet, és meg lehet őket téríteni, pénzbeli jóvátételt lehet fizetni, és a felperesnek jogában áll új pályázati felhívásokon részt venni. A meghallgatáson a Bizottság e tekintetben kifejtette, hogy a határozat megsemmisítése esetén az érintett intézmény az EK 233. cikk alapján köteles levonni a következményeket az ítélet rendelkező részének figyelembevételével. Azt azonban sem az alkalmazandó szabályozás, sem pedig a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlata nem írja elő, milyen következményeket kell alkalmazni, ha a szerződést aláírták, és teljesítése folyamatban van. A jelen ügyben a belga jog szerint érvényes szerződésről van szó. Egyebekben pedig a vitatott szerződések megsemmisítése a SIS II/VIS projektek jelentős késlekedéséhez vezetne, mely sértené az Unió olyan térségként való fenntartását és fejlesztését, mely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapul (EU 2. cikk).

Az érdekek mérlegeléséről

58 A felperes először arra hivatkozik, hogy a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó közösségi jog megsértése, valamint a közösségi jognak és a többi ajánlattevő jogainak ezáltal okozott megsértése önmagában a közösségi bíróságok általi védelemre érdemes érdeket jelent (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium végzést).

59 Másrészt arra hivatkozik, hogy a SIS II/VIS projekteknél okozott jelentéktelen késedelem nem sérti aránytalanul a Bizottság és a tagállamok érdekeit. Ugyanis sem az nem szükséges, hogy a jelenlegi schengeni információs rendszert 2007 vége előtt a leendő rendszerrel helyettesítsék, sem pedig az, hogy a SIS II-rendszerek előzetes elfogadása 2007. március 31. előtt megtörténjen. Semmi nem utal arra, hogy jelentéktelen késedelem tetemes kárt okozna, vagy hogy ezt a kárt a végrehajtás enyhe felgyorsításával nem lehetne elfogadható mértékre visszaszorítani. Éppen ellenkezőleg, a vitatott szerződés végrehajtása kész tényt eredményezne, vagy hozzájárulna annak kialakulásához, amely mind a felperes, mind pedig közösségi jogrend számára súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozna.

60 Harmadrészt a Steria/HP ajánlatának elutasítása és a szerződés számára történő odaítélése nagyon gyorsan megtörténhetne. További, a közösségi jog sérelmének orvoslására irányuló intézkedéseket is lehetne alkalmazni, mint például annak megengedése, hogy a felperes a szerződésnek nyilvánvalóan a Steria/HP számára történő odaítélése alapjául szolgáló feltételek szerint nyújthasson be ajánlatot, vagy pedig a projekt vonatkozásában új pályázati felhívás kiírása.

61 Negyedrészt a Bizottság feltételezve, hogy a 2004. szeptember 13-i és a 2004. október 22-i határozatok végrehajtásának felfüggesztése a Bizottságnak vagy a tagállamoknak ez önmagában kárt okozna, maga okozott ilyen kárt. A felperes folyamatosan a legnagyobb gondossággal járt el, amely az érdekek mérlegelésénél mérvadó körülményt képez (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium végzés 34. pontját).

62 Ötödrészt a felperes a meghallgatáson előadta, hogy a Bizottságnak a projekt megvalósításának menetrendjére vonatkozó fejtegetései nem elég meggyőzőek. Egyebek között a Tanács 2001. november 23-i irata is ellentmond e fejtegetéseknek, amelyet a SIS-rendszer végrehajtásáért felelős tagállamok küldöttségei között forgott, és amely szerint a jelenlegi SIS-rendszerrel lehetséges lenne akár 30 tagállammal is tovább dolgozni.

63 Hatodrészt a meghallgatáson a felperes még arra a körülményre hivatkozott, hogy a Tanács már 2001-ben átruházta a Bizottságra a SIS II rendszerek kifejlesztésének feladatát. Egyébként a SIS II/VIS projektek fejlesztésének kezdetét eredetileg 2004 januárjára írták elő. Nem megengedhető, hogy a Bizottság egy pályázati felhívásra irányuló eljárást késve hajtson végre, és ugyanakkor olyan nagy sürgősségre hivatkozzon, mely kizárja az ideiglenes intézkedések elrendelését.

64 A Bizottság arra hivatkozik, hogy az ideiglenes intézkedések a Közösségnek, neki magának, a tagállamoknak, három másik államnak egyebekben pedig a szerződő feleknek okoznának kárt, és hogy ez a kár messze meghaladná azt, amely a felperest esetleg érné kérelme elutasítása esetén.

Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró álláspontja

A fumus boni iuris-ról

65 A felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmében különbséget tesz egyrészt a 2004. szeptember 13-i határozat megsemmisítésének (lásd a fenti 21-29. pontokat), másrészt a 2004. október 22-i határozat megsemmisítésének okai (lásd a fenti 30-33. pontokat) között.

66 E tekintetben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró azon az állásponton van, hogy a 2004. szeptember 13-i határozat - mellyel a felperes ajánlatát elutasították és egy harmadik személy ajánlatát fogadták el - esetleges megsemmisítése megfosztaná a 2004. október 22-i határozatot annak jogalapjától. Ez utóbbi határozat ezáltal jogellenessé válna, és így meg kellene semmisíteni.

67 Elegendő ezért annak vizsgálata, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelemben előadott indokok első látásra megalapozottnak tűnnek-e a 2004. szeptember 13-i határozat megsemmisítéséhez.

68 Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdése szerint a költségvetés által egészében vagy részben finanszírozott közbeszerzési szerződéseknek meg kell felelniük az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő elbánás és a hátrányos megkülönbeztetés tilalma elvének. Azután a költségvetési rendelet 97. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az ajánlati felhívásban előre meg kell határozni és pontosítani kell a döntési kritériumokat a pályázatok tartalmának értékelésére. Végül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő elbánás és az átláthatóság elvei azt jelentik, hogy a döntési kritériumokat a dokumentációban vagy az ajánlati felhívásról szóló hirdetményben úgy kell meghatározni, hogy minden átlagos szakmai tudással rendelkező ajánlattevő az általános gondosság gyakorlása mellett ugyanúgy tudja értelmezni őket (lásd értelemszerűen a Bíróság C-19/00. sz., SIAC Construction ügyben 2001. október 18-án hozott ítéletének [EBHT 2001., I-7725. o.] 42. pontját).

69 Továbbá, és még mindig előzetesen, ki kell fejteni, hogy a Bizottság az állandó ítélkezési gyakorlat szerint széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon szempontok meghatározásánál, amelyeket a pályázati felhívás szerinti megbízás odaítéléséről szóló döntéskor figyelembe vesz, és a közösségi bíróság felülvizsgálatának a súlyos és nyilvánvaló hiba fennállása kérdésének utólagos vizsgálatára kell szorítkoznia (a Bíróság 56/77. sz., Agence européenne d'intérims kontra Bizottság ügyben 1978. november 23-án hozott ítéletének [EBHT 1978., 2215. o.] 20. pontját és az Elsőfokú Bíróság T-19/95. sz., Adia interim kontra Bizottság ügyben 1996. május 8-án hozott ítéletének [EBHT 1996., II-321. o.] 49. pontját).

70 Ezen előzetes megjegyzések után az ideiglenes intézkedésről határozó bíró azon az állásponton van, hogy a felperes által előadott két jogalapot kell alaposabban megvizsgálni.

71 Az első jogalap a Steria/HP által benyújtott ajánlat pénzügyi értékelésének megítélésekor elkövetett nyilvánvaló hibát kifogásolja, mely abban áll, hogy nem adott meg árat ajánlatának mind a tizenöt tétele tekintetében.

72 Felmerül a kérdés, hogy a felperes valószínűsítette-e azokat a tényeket, melyek első látásra arra engednek következtetni, hogy nem zárható ki az, miszerint a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el értékelése során, amikor a pénzügyi értékelésnek az ajánlati felhívásban közzétett rendszerét úgy alkalmazta, hogy a pénzügyi ajánlatok nem adták vissza valódi, egymáshoz viszonyított értéküket.

73 A jelen eljárásban a Bizottság megerősítette egyrészt, hogy az ajánlati felhívás dokumentációja igazgatási utasításainak 2.8. pontja kötelezte az ajánlattevőt minden tétel tekintetében ár megadására, és hogy ez a kötelezettség a nulla értékű ár megadásával is teljesíthető. Ebben az összefüggésben arra kell emlékeztetni, hogy noha a Steria/HP ajánlatában a 6. tétel (szimulátorok), a 7. tétel (nemzeti felhasználói felületek) és a 11. tétel (választható VIS funkciók) tekintetében nem került ár megadásra, vagy nulla értékű árat szerepelt, minden fenti tételnek megfelelő ár benne foglaltatott a más, technikailag el nem választható tételek tekintetében megadott árakban. Így a 6., 7. és a 11. tétel árait a 4. tétel (központi rendszer), a 3. tétel (rendszerkörnyezet) és a 2. tétel (részletes tervezés) áraiba foglalták.

74 Így felmerül az a kérdés, hogy az a körülmény, mely szerint a Bizottság egy vagy több tétel tekintetében az ár megadásának hiányát vagy nulla értékű ár megadását az ajánlati felhívás dokumentációjának megfelelőként fogadta el, amikor ezen tételek és az azokkal összefüggő ár vonatkozásában javasolt megoldást az ajánlat egy vagy több más tétele tartalmazta, első látásra nyilvánvaló értékelési hibának tekinthető-e.

75 Az ajánlati felhívás dokumentációja igazgatási útmutatásainak 2.8. pontja előírta, hogy az ajánlattevők a pénzügyi értékelés céljából kötelesek minden tétel tekintetében ár megadására, és a pénzügyi oldalt tekintve az összes árat euróban kellett kifejezni és világosan megadni, valamint adott esetben minden tétel és altétel tekintetében az árak számításának részleteit bele kellett foglalni.

76 E rendelkezés szerint minden, az ajánlat szerinti tétel tekintetében meg kellett adni árat, és azt nem tartalmazhatta egy másik tétel.

77 Ezt az eredményt megerősíti maga a vitatott közbeszerzési eljárásban választott értékelési eljárás célkitűzése is.

78 Így tehát az ajánlati felhívás dokumentációja igazgatási útmutatásainak 5.4. pontjában a "Pénzügyi értékelés" címszó alatt tizenöt tételen alapuló rendszert határoztak meg. Ebből következik, hogy az ajánlatokat a pénzügyi értékelés céljából nem a tizenöt különböző tételre megadott ár összértékének alapján kell megítélni, hanem a minden egyes tételre számított árak arányának figyelembevételével. Tehát minden tételnél a Bizottság által használt értékelési módszer az ajánlattevőkhöz rendelt pontszámon nyugodott, melyet egyrészt az ajánlattevő által ajánlott ár, másrészt a pénzügyi értékelésre kiválasztott ajánlattevők által ajánlott legalacsonyabb ár aránya alapján adtak meg. Mint azt a felperes a Bizottság által nem vitatottan kifejti, ily módon minden tétel tekintetében ugyanúgy súlyozzák a pontszámokat, függetlenül a különböző tételek nagyságától és összetettségétől.

79 Ha a Bizottság álláspontját követnénk, és megengednénk, hogy bármely tétel tekintetében, mely ténylegesen technikai megoldásnak felel meg, nulla értékű árat adjanak meg, akkor ezzel végeredményben megengednénk, hogy az ajánlattevő össz-árarányát mesterségesen megjavítsa, és ezáltal a legjobb össz-árarányt érje el, anélkül hogy ajánlatának összértéke valóban a legalacsonyabb lenne. Ekkor, mint azt a felperes helyesen adja elő, e rendszer lehetővé tenné az ajánlattevő számára össz-árérték arányának például azáltali megjavítását, hogy két 1 millió euró értékű tétel esetén mindkétszer 500 000 eurót levonjon, és ezeket az összegeket egy 10 millió euró értékű tételhez adja hozzá. Az ajánlattevő azáltal is különösen érdekes össz-árérték arányt tudna elérni, ha öt vagy hat kisebb tétel tekintetében olyan árat ajánlana, mely mesterségesen versenytársa árának a fele alatt lenne. Ily módon elérhető a legjobb össz-árarány, akkor is, ha az ajánlat összértéke nyilvánvalóan az összes többi ajánlat felett lenne. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró megállapítja, hogy a Bizottság nem fejtette ki, mennyiben tették lehetővé a jelen ügyben általa választott pénzügyi értékelési rendszer alkalmazásának részletei a fenti veszély elhárítását.

80 E megítélésen mit sem változtat a Bizottság azon érve, hogy nem akarta megfosztani az ajánlattevőket technikai megoldásaik korlátozás nélkül ajánlásának lehetőségétől. Eltekintve attól, hogy ez az érvelés a műszaki és nem a pénzügyi értékelésre vonatkozik, egyszer sem mutatták be, hogy nem lett volna lehetséges az ajánlattevőktől hozzávetőleges árat megkövetelni az ajánlat minden tétele esetében, noha a műszaki megoldás egy másik tétel részét képezte.

81 Az ajánlati felhívás dokumentációja pénzügyi útmutatásainak a Bizottság szerinti értelmezése ezért a jelen ügyben érvényes, az összességében legelőnyösebb ajánlat elvével (a hirdetmény IV. 2. pontja) ellentétesen nem biztosítja azt, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlatot válasszák.

82 Ezért bizonyítottnak tekintendő, hogy a Bizottság a Steria/HP ajánlatában az ár meg nem adásának, illetve a nulla értékű ár megadásának elfogadásával, noha nem kizárható, hogy az ajánlatot el kellett volna utasítania az ajánlati felhívásban foglaltaknak való meg nem felelés miatt, az ajánlati felhívás dokumentációját figyelmen kívül hagyta, és nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

83 A második jogalap, melyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró szerint alaposan meg kell vizsgálni, a nemzeti felhasználói felületekre (7. tétel) vonatkozó ajánlat műszaki feltételeinek figyelmen kívül hagyása. A felperes azt kifogásolja, hogy a Steria/HP által kínált megoldás nem tartalmazta a nemzeti felhasználói felületeknek a felhasználók, azaz a tagállamok területére való telepítését, noha a hirdetményben ez követelmény volt.

84 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az ajánlati felhívás meghatározásai valószínűsítik azt, hogy a nemzeti felhasználói felületeket a felhasználók, azaz a tagállamok területére kell telepíteni (a Modul SIS II 2.2. pontja; a közös meghatározások 2.1.2., 4.1. és 4.3. pontja; az igazgatási utasítások 2.5.2. pontja). Különösen a közös meghatározások 4.1. pontjából következik, hogy a nemzeti felhasználói felületeket "a felhasználók saját területére kell telepíteni". Az igazgatási utasítások 2.5.2. pontja előírja, hogy "[a] szerződésben előírt, felhasználóknak rendelt szolgáltatások (azaz a nemzeti felhasználói felületek) szállításának helyét a szerződés aláírásakor határozzák meg".

85 Egyebekben a felperes mind kérelmében, mind pedig a meghallgatáson részletesen kifejtette, hogy miért alapvető jelentőségű a nemzeti felhasználói felületek nemzeti szinten történő telepítése.

86 Az eljárás e szakaszában a Bizottság ezen érvelésre adott válaszai nem elegendőek a műszaki leírások a nemzeti felhasználói felületek telepítésének helyét érintő hiányosságainak kiküszöbölésére.

87 Így nem zárható ki, hogy a felperes által a műszaki leírások tekintetében képviselt értelmezés helytálló, és ezért a Steria/HP ajánlata ellentétes az ajánlati felhívás műszaki rendelkezésevel.

88 Mindezek után megállapítható, hogy fennállnak a fumus boni iuris feltélelei.

A sürgősségről

89 Amint azt az Elsőfokú Bíróság elnökének a C-65/99. P. (R.) sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 1999. március 25-én hozott végzésében (EBHT 1999., I-1857. o.) kimondták, az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem a kártérítés biztosítása, hanem hogy biztosítsa az ügy érdemében hozott ítélet teljes hatékonyságát. Ez utóbbi cél eléréséhez a kért intézkedéseknek abban az értelemben kell sürgősnek lenniük, hogy a felperes érdekeinek súlyos és helyrehozhatatlan kárai megakadályozása érdekében, még az ügy érdemében való döntést megelőzően kell őket meghozni, és azoknak hatásukat kifejteniük (62. pont). Az ideiglenes intézkedést kérő félre hárul a bizonyítási teher a tekintetben, hogy az ügy érdemi eldöntésére irányuló eljárást nem tudja kivárni anélkül, hogy ne szenvedne súlyos és helyrehozhatatlan kárt (az Elsőfokú Bíróság elnökének a T-169/00. R. sz., Esedra kontra Bizottság 2000. július 20-án hozott végzésének [EBHT 2000., II-2591. o.] 43. pontja).

90 A jelen ügyben a felperes állítja, hogy a szóban forgó megbízás oda nem ítélése által keletkezett kára helyrehozhatatlan, mivel a 2004. szeptember 13-i és a 2004. október 22-i határozatok megsemmisítése ideiglenes intézkedés hiányában nem tudna gyakorlati hatást kifejteni.

91 Ez az érvelés nem elfogadható.

92 Mindenekelőtt, a felperes álláspontjával ellentétben, egyáltalán nem biztos, hogy ha a Bíróság az említett határozatokat megsemmisítené, a megbízást ő kapná meg. Ugyanúgy, mint a nyertes pályázó, a felperes is nulla értékű árat adott meg a projekt egyik tétele, a 8. tétel tekintetében. Így tehát a felperes ajánlata első pillantásra ugyanazt a hibát tartalmazza, mint a nyertes pályázóé.

93 Végül pedig megengedhetetlen a felperessel egyezően arra a következtetésre jutni, hogy a 2004. szeptember 13-i és a 2004. október 22-i határozatoknak az Elsőfokú Bíróság általi megsemmisítésének esetére érdekei nem lennének megfelelően védve.

94 Először is, nem helytálló, hogy a kártérítés az egyetlen és kizárólagos lehetőség a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtására.

95 Mint az az EK 233. cikkből következik, a megsemmisített jogi aktust meghozó intézmény köteles megtenni azokat az intézkedéseket, melyek tartalmazzák az Elsőfokú Bíróság ítéletének végrehajtását. Ennek következtében egyrészt a megsemmisítést kimondó bíróság nem jogosult a megsemmisített jogi aktust meghozó intézmény számára előírni a bírósági döntés végrehajtásának részleteit (a Bíróság C-199/94. P. és C-200/94. P. sz., Pevasa és Inpesca kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. november 26-án hozott végzésének [EBHT 1995., I-3709. o.] 24. pontja), másrészt pedig az ideiglenes intézkedést elrendelő bíróság nem teheti meg előzetesen azokat az intézkedéseket, melyeket a megsemmisítést kimondó ítélet után meg lehet tenni. A megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásának részletei nemcsak a megsemmisített rendelkezéstől és az ítélet terjedelmétől függnek, melyeket az ítélet indokolása alapján kell megítélni (a Bíróság 97/86., 193/86., 99/86. és 215/86. sz., Asteris és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. április 26-án hozott ítéletének [EBHT 1988., 2181. o.] 27. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-305/94-T-307/94., T-313/94-T-316/94., T-318/94., T-325/94., T-328/94., T-329/94. és T-335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20-án hozott ítéletének [EBHT 1999., II-931. o.] 184. pontja), hanem az egyes esetek körülményeitől is, mint például a határidő, amelyen belül a megtámadott jogi aktus megsemmisítése megtörténik, vagy az érintett harmadik személyek érdeke.

96 A jelen esetben a 2004. szeptember 13-i és a 2004. október 22-i határozatok megsemmisítése esetén, a jelen ügy körülményeinek figyelembevételével, a Bizottság olyan intézkedések megtételére lenne köteles, amelyek a felperes érdekeinek megfelelő védelméhez szükségesek (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság elnöke T-108/94. R. sz., Candiotte kontra Tanács ügyben 1994. május 2-án hozott végzésének [EBHT 1994., II-249. o.] 27. pontját és a fent hivatkozott Esedra kontra Bizottság ügyben hozott végzés 51. pontját, valamint a TQ3 Travel Solution Belgium kontra Bizottság ügyben hozott végzés 55. pontját).

97 Ebben az összefüggésben arra kell felhívni a figyelmet, hogy a felperes az ügy érdemére vonatkozó keresetét és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét a vitatott szerződések megkötése után nyújtotta be, és ezért az ideiglenes intézkedés iránti kérelem nem tette lehetővé az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára a szerződések aláírásának megakadályozását, noha a felperes a 2004. szeptember 13-i határozat megsemmisítésére vonatkozó keresetét és azzal összefüggésben az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét benyújthatta volna az alatt a három hét alatt is, amely a Bizottság értékelő jelentésének kézbesítése, 2004. szeptember 30-a és a szerződés aláírásának időpontja, 2004. október 22-e között telt el. Mindazonáltal egyrészt a végrehajtás felfüggesztése (lásd a fenti 15. pontot), melyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró kármegelőzési célból rendelt el, a vitatott szerződések teljesítésének felfüggesztését eredményezte, és másrészt a Bíróság helyt adott az ügy érdemében való eljárás gyorsított eljárásban történő tárgyalása iránti kérelemnek (lásd a fenti 18. pontot), ezért hamarosan ítélet születik az ügyben (lásd hasonló eset tekintetében az Elsőfokú Bíróság T-211/02. sz., Tideland Signal kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 27-én hozott ítéletét [EBHT 2002., II-3781. o.]). Így nem zárható ki, hogy a Bizottságnak hatályon kívül kell helyeznie a vitatott szerződést, és új közbeszerzési eljárást kell kiírnia a szóban forgó tárgyban, amelyen a felperes részt tud majd venni.

98 Másrészt, ha a Bizottság úgy döntene, hogy a felperes által elszenvedett károkért kártérítést nyújt, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az esetleges megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásának ilyen formája megfelelő jóvátételnek tekintendő. Így tehát a felperes által esetleg elszenvedett károk nem tekinthetők helyrehozhatatlannak, mivel későbbi pénzbeli kárpótlás tárgyát képezhetik (lásd a fent hivatkozott Esedra kontra Bizottság végzés 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; valamint a fent hivatkozott TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság végzés 43. pontját).

99 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes, még ha a Bizottság részéről az önkéntes kártérítés el is marad, az ellenkezőjére utaló okok hiányában kártérítési keresetet tud indítani, mivel egy megbízás elvesztése gazdasági veszteséget jelent, mely az EK 288. cikk alapján indított keresettel helyrehozható (a fent hivatkozott Esedra kontra Bizottság végzés 47. pontja; az Elsőfokú bíróság elnökének T-132/02. R. sz., Euroalliages és társai kontra Bizottság ügyben 2002. február 27-én hozott végzésének [EBHT 2000., I-777. o.] 51-53. pontja és a fent hivatkozott TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság végzés 45. pontja).

100 A fenti mérlegelésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügy alapjául szolgáló tényállás alapjában különbözik attól, amely a felperes által hivatkozott Bizottság kontra Belgium végzéssel befejezett ügy alapjául szolgált. Az utóbbi ügyben tett megállapításoktól eltérően a jelen ügyben nem feltételezhető, hogy az ügy érdemében való döntés, még ha a szerződések teljesítése alatt hozzák is meg, nem tudja helyrehozni sem a közösségi jogrendnek, sem pedig a felperesnek okozott károkat.

101 Tekintettel az előzőekre, a kérelmezett ideiglenes intézkedések csak kivételes körülmények között lennének igazolhatók, nevezetesen akkor, ha megállapítható lenne, hogy a felperes azok elrendelése nélkül olyan helyzetbe kerülne, mely létét veszélyeztetné, vagy piaci helyzetét visszavonhatatlanul meg tudná változtatni (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Esedra kontra Bizottság végzés 45. pontját és a fent hivatkozott TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság végzés 46. pontját).

102 E tekintetben megállapítandó, hogy noha a felperes előadása szerint javára szolgálna e megbízások számára való odaítélése, azt azonban nem fejti ki, hogy a 2004. szeptember 13-i és 2004. október 22-i határozatok olyan anyagi következményekkel járnának, melyek a létét kérdőjeleznék meg. A felperes ugyanis nem terjesztett elő olyan érvet, és pénzügyi helyzetére vonatkozóan sem adott elő olyan részletet, mely az ideiglenes intézkedésről határozó bírót annak megállapítására indította volna, hogy a léte veszélyeztetett.

103 Az egyetlen tényleges hatás, mely a felperes tekintetében a 2004. szeptember 13-i és 2004. október 22-i határozatok végrehajtásához kapcsolódik, egy fontos referencia elvesztésében és a szóban forgó megbízással összefüggő projektek keretében való ajánlatok jövőbeli benyújtásának esetleges megnehezülésében rejlik. E hatásoknak az esetleges kár helyrehozhatatlan jellegére vonatkozó utalásai tekintetében az iratanyag azonban nem teszi lehetővé a felperes tényleges helyzetére gyakorolt befolyásuk megítélését. Az iratanyagban különösen azt nem valószínűsítette, hogy a fenti referencia elengedhetetlen számára vagy megakadályozná a hasonló léptékű projektek jövőbeli lebonyolításában. Olyasmit sem terjesztett elő, amely arra engedett volna következtetni, hogy hírnevét súlyosan és helyrehozhatatlanul hátrányosan befolyásolta volna, azt pedig különösen nem, hogy a hátrányos befolyás megakadályozta volna abban, hogy a Bizottság jövőbeni, a SIS II és VIS rendszerekkel kapcsolatos pályázati felhívásain részt vegyen. Ebben az összefüggésben azt is hozzá kell fűzni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a természetéből adódóan erős versenyjelleggel bíró közbeszerzési eljárásban való részvétel minden résztvevő számára veszélyeket hordoz magában, és az ajánlattevőnek az ajánlati felhívás szerinti kizárása önmagában nem káros hatású, és ezért alapvetően nem tekinthető a hírnevét hátrányosan befolyásoló hatásúnak (lásd e tekintetben a Bíróság elnöke 118/83. R. sz., CMC kontra Bizottság ügyben 1983. augusztus 5-én hozott végzésének [EBHT 1983., 2583. o.] 51. pontját és a fent hivatkozott Esedra kontra Bizottság ügyben hozott végzés 48. pontját).

104 A fenti körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok nem támasztják alá kellően jogilag azt, hogy a kérelmezettnek az ideiglenes intézkedések elmaradása esetén súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezne.

105 Mindezekre tekintettel a sürgősség feltételei nem teljesültek, és ezért az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKE

1) Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2) A költségekről jelenleg nem határoz.

Kelt Luxembourgban, 2005. január 31-én.

H. Jung B. Vesterdorf

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: angol.