3005/2012. (VI. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.958/2010/6. sorszámú ítéletével összefüggésben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 23. § (1) bekezdés b) pontjának, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 2. § (1) bekezdésének és 17. §-ának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

[1] Az indítványozó beadványában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 23. § (2) bekezdésének, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. § (1) bekezdése és 7. §-a alkotmányellenességének megállapítását és azok megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság a kérelem tartalma, valamint az ítéletben hivatkozott jogszabályok alapján megállapította, hogy az indítványozó a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontjának, valamint a Bszi. 17. §-ának alkotmányossági vizsgálatát kéri.

[2] Az indítványozó kifogásolta, hogy a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bírósági jogkörben okozott károk a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak, ezáltal a független bíráskodás lehetőségét nem biztosítják az állampolgárok részére. Az érvelése szerint nem zárható ki, hogy később az "alperes bíróság ügyét maga az alperes bíróság fogja tárgyalni és elbírálni", így nehezen várható el független és pártatlan ítélet.

[3] Az indítványozó szerint maga a kártérítés jogalapjának megállapítása is nehézségekbe ütközik, mivel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bekezdése alapján a kártérítés megállapításához szükséges a jogellenes magatartás bizonyítása. A Bszi. 2. § (1) és 17. §-a folytán nem lehetséges egy ítélet "jogellenességének" vizsgálata, mivel a bíróságok ezen rendelkezések alapján véglegesen döntenek. Az előbbiek következtében az indítványozó szerint "nem kérdőjelezhető meg a jogerős ítélet jogszerűsége". Ezentúl az indítványozó hivatkozik arra, hogy "szükséges lenne ezen ügyekre nézve külön bíróságokat létrehozni, akik függetlenül tudnának ítélkezni a bírósági jogkörrel okozott kártérítés ügyében".

[4] Megítélése szerint az általa támadott rendelkezések sértik az Alaptörvény XV. cikkének (1) bekezdését, XXIV. cikkének (1) és (2) bekezdését, XXVIII. cikkének (1) bekezdését, valamint a 25. cikk (4) bekezdését.

II.

[5] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 73. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság előtt 2011. december 31-én folyamatban lévő, alkotmányjogi panasz alapján indult ügyekben az Alkotmánybíróság eljárását a 2012. január 1-jén hatályba lépett Abtv. rendelkezései szerint le kell folytatni, ha az ügy az Alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálható, és az indítványozó indítványozási jogosultsága az Abtv. rendelkezései alapján fennáll.

[6] Az indítványozót az Alkotmánybíróság 2012. január 16-án kelt végzésében felszólította arra, hogy egészítse ki indítványát a tekintetben, hogy a panaszban támadott rendelkezések az Alaptörvény mely rendelkezéseit sértik és miért, valamint arra, hogy gondoskodjon jogi képviseletéről. A végzés rendelkezett arról is, hogy indítványát egészítse ki az Abtv. 26. §-ára és 52. § (1) bekezdésére tekintettel. A panaszos 2012. március 13-án megküldte kiegészítő indítványát.

[7] Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta, hogy a kiegészítő indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszra vonatkozó tartalmi és formai feltételeknek.

[8] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem - többek között - akkor határozott, ha az indítvány indokolást foglal magában arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály miért ellentétes az Alaptörvény rendelkezésével. A Bszi. 2. § (1) bekezdése és 17. §-a tekintetében az indítvány csupán leírást tartalmaz a jogszabályok tartalmáról, azt azonban nem indokolja, hogy ezen rendelkezések miért ellentétesek az Alaptörvénnyel.

[9] Az Alkotmánybíróság ezért az indítványnak a Bszi. 2. § (1) bekezdése és 17. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló részét az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

[10] Az indítványozó beadványa másik részében kifejtette, hogy a Pp 23. § (1) bekezdés b) pontja sérti a független és tisztességes eljáráshoz való jogát. Az Alkotmánybíróság a 339/B/1993. AB határozatában (ABH 1996,413.) azonos alkotmányos összefüggésben - nevezetesen, sérül-e a független és tisztességes eljáráshoz való jog annak folytán, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti pereket első fokon a megyei bíróság bírálja el - már vizsgálta a Pp. 23. § (1) bekezdését. Ebben a határozatban a testület a következőket fejtette ki: "a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése, amelynek értelmében a közigazgatási (bírósági) jogkörben okozott kár megtérítése iránti perek elintézése első fokon a megyei bíróság, másodfokon pedig a Legfelsőbb Bíróságnak - az ítélkezés tevékenységében független - tanácsa hatáskörébe tartozik, nem ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével."

[11] Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében, ha alkotmányjogi panasz alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással - ha a körülmények alapvetően nem változtak meg-nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak.

[12] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott korábbi határozata alapján is hivatkozhat ítélt dologra, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét - a régi Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú - rendelkezései alapján ez lehetséges. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezésben él tovább. Ezek alapján megállapítható, hogy az indítvány által sérelmesnek vélt jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött.

[13] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. §/) pontjában foglaltak szerint ebben a részében is visszautasította.

Budapest, 2012. április 23.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/99/2012.