BH 2017.8.280 A támogatás iránti kérelemben foglaltak igazolásának bizonyítása a kérelmezőt terheli [2007. évi XVII. tv. 38. § (8) bek., 41. § (7) bek., 56. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 275. § (4) bek., 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 9. § (3a) bek., 24/2015. (IV. 28.) MVM rendelet 8. § (7) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30122/2016/6., Kúria Kfv.35383/2016/7. (*BH 2017.8.280*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a 2011. május havi általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonható adóként szerepeltette a P. E. Kft. "kt.a"-tól befogadott kukoricaértékesítésről kiállított számlákat, amelyek 9 802 110 Ft adóalappal és 2 450 525 Ft adótartalommal rendelkeztek.

[2] Az adóhatóság a felperesnél 2011. május hónapra, áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként azt állapította meg, hogy a kukorica értékesítése kapcsán számlázási láncolat valósult meg, melynek tagjai: A. as. > F. P. Kft. > P. E. Kft. > B. Kft. > L. Kft. > A. s.r.o. > R. Export-Import a.s. > E. a.s. voltak. Az ügyletek során a felperes, az L. Kft. és a szlovák A. s.r.o is közvetítőként, ügynökként járt el, e társaságok nem rendelkeztek a termékek tulajdonjogával, illetve a termékek feletti rendelkezési joggal. A kukorica elszállítására közvetlenül a B. A. Zrt. (Zrt.) telephelyéről került sor, amely nem állt kapcsolatban a felperes felé számlát kibocsátó társasággal, és az áru egy fuvarral került az átvevőhöz, az E. a.s. szlovák céghez. A felperes szerepe a láncügyletben a termékértékesítésről szóló számlák kibocsátása volt, az áru beszerzésében, szállításában értékesítésében nem vett részt. A felperes felé kibocsátott számlákra nem alapítható adólevonási jog, ezek tartalmilag hiteltelenek, mert a felek között nem a számlákon feltüntetett gazdasági esemény (adásvétel), hanem közvetítői szolgáltatás, ügynöki nagykereskedelmi tevékenység valósult meg. Az elsőfokú adóhatóság ugyanezen ok miatt hiteltelennek minősítette a felperes által kibocsátott számlákat is, és álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Kfv. I. 35.646/2014 számú ítéletre.

[3] A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 2 451 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 336 000 Ft-ot adóhiánynak, 115 000 Ft-ot pedig bírságalapot nem képező adókülönbözetnek minősített, 1 752 000 Ft adóbírságot szabott ki, 696 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, 165. §-ára, 170. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdésére, (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 165-166. §-aira alapította.

[4] Az alperes nem fogadta el a felperes fellebbezésében előadottakat, a 3144691659 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[5] Az alperes határozatának indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság érdemi döntése megalapozott, helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéseket tartalmaz. A felperes nem járt a termény felrakodási helyén, a terményt nem látta, nem ellenőrizte, nem tárolta, a fuvarozással kapcsolatban költségek nem terhelték, az áru tekintetében semmilyen felelősséget nem vállalt, ténylegesen semmiről sem rendelkezett önállóan. A CMR okmányokon FCA paritás szerepelt, mely szerint az árut a telephelyen kamionra rakodva veszi át a vevő. Az átvételen nem volt jelen az eladó és a vevő sem, a termény a megrendelő által küldött kamionokra történő felrakodást követően közvetlenül a szlovák vevő birtokába került. A CMR fuvarokmányokon feladóként a felperes vevője, azaz az L. Kft. és az ő vevője, az A. s.r.o szerepel, a termény a betárolt helyről egy fuvarral került át a végső átvevőkhöz, a R. Export-Import s.r.o vagy az E. a.s. szlovák cégekhez, tehát a felperes kereskedelmi ügynöki tevékenységet végzett.

[6] A felperes a kukoricaértékesítésről kiállított számlák főkönyvi és analitikus könyvelésében való szerepeltetésével megsértette a Számtv. szerinti valódiság elvét, mert a gazdasági eseményeket könyveiben nem a tényleges tartalmuk szerint mutatta be, ezért az általa vezetett bizonylatok, könyvek, nyilvántartások nem nyújtanak megbízható és valós összképet. Az adókülönbözet emiatt a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával hozható összefüggésbe, ezért indokolt és jogszerű a 75%-os adóbírság kiszabása.

A kereseti kérelem és ellenkérelem

[7] A felperes keresetében eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott, kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, a terhére előírt fizetési kötelezettség törlését, másodlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és szükség esetén az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.

[8] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

A jogerős határozat

[9] Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a jogilag releváns tények tekintetében a tényállást teljeskörűen tisztázta, a vizsgált ügyleteket adójogi szempontból megfelelően minősítette, határozata a felperes által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a keresetet elutasította.

[10] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a perben a bizonyítási teher - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése és 324. § (1) bekezdése, a 336/A. § (2) bekezdése szerinti szabályozásra figyelemmel - nem fordult meg. Az adóhatóság által elkövetett határidő-túllépés nem eredményez olyan eljárási hibát, amely az ügy érdemét érintené, és az adatainak zárt kezelését kérő tanú vallomásával kapcsolatban a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy ennek nincs kiemelt relevanciája. Egyetértett ugyanakkor az alperessel abban, hogy e tanú vallomásának a gabonaügyletek adókijátszásának technikai gyakorlatára vonatkozó érdemleges információi az adóhatóság perbeli ügyben megállapított konkrét tényeit megerősítették, illetve ezeket a felperesi állásponttal szemben alátámasztották.

[11] Az ítéletben kifejtett jogi álláspont szerint az ügyletek során a felperes részére nem valósult meg termékértékesítés, ezért a felperes nem rendelkezhetett tulajdonosként a kukorica továbbértékesítéséről. A felperes továbbá a kukoricát fizikailag nem vette birtokba, illetve nem volt olyan időpillanat (figyelemmel arra is, hogy a termény még aznap továbbértékesítésre került), amikor a termény felett fennállt volna a rendelkezési joga. Az alperes határozatában az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatát alkalmazva helytállóan rögzítette, hogy a gazdasági esemény a számlákban feltüntetett tartalommal nem valósulhatott meg, a számlák hiteltelenek. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel annak megelőzése érdekében, hogy ne hiteltelen számlákra alapítson adólevonási jogot, és nem tette meg az adókijátszás megelőzéséhez szükséges észszerű intézkedéseket sem.