BH 1983.12.513 I. Ha a dolgozó mond fel és a felmondás közlésekor tévesen jelölte meg a munkaviszonya megszűnésének időpontját, e felmondást ez nem teszi érvénytelenné. A következménye csupán az, hogy munkaviszonya a szabályos felmondási idő utolsó napjáig tart [Mt. 27. § (1) bek.].

II. A házfelügyelő munkaviszonyának megszűnése esetén a természetbeni szolgáltatásként biztosított lakás kiürítése iránti igény az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesíthető [19/1972. (X. 13.) MüM sz. r. 3. § (1) bek.].*

A felperes 1977. június 10-től alkalmazta az alperest házfelügyelői munkakörben. A munkaszerződésben a peres felek kikötötték, hogy a munkaviszony - bármelyik fél részéről történő - felmondása esetén az alperes a házfelügyelői szolgálati lakást minden ellenszolgáltatás nélkül - 3 napon belül - köteles kiüríteni és a munkáltató rendelkezésére bocsátani.

Az alperes 1982. április 8-án 15 napos felmondási idővel felmondta a házfelügyelői munkaviszonyát.

A felperes az 1982. április 22-én kelt levelében értesítette az alperest, hogy a felmondását nem fogadja el, egyúttal felhívta a munkaszerződésben foglalt kötelezettségei teljesítésére.

Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a felmondása érvényességének megállapítását kérte. A munkaügyi döntőbizottság 1982. június 22-én hozott határozatával megállapította, hogy az alperes munkaviszonya 1982. június 1. napjával megszűnt. Kötelezte a munkáltatót az alperes munkakönyvének "munkaviszonya megszűnt" bejegyzéssel történő kiadására és az 1982 május hóra járó munkabér megfizetésére. Határozata indokolásában utalt az Mt. 26. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a dolgozó felmondással bármikor megszüntetheti.

A felperes a keresetében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását, a felmondás érvénytelenségének és az alperes rosszhiszeműségének a megállapítását.

A munkaügyi bíróság ítéletével részben megváltoztatta a döntőbizottság határozatát. Megállapította, hogy az alperes munkaviszonya 1982. június 1. napjával a "dolgozó felmondása folytán" szűnt meg. Megállapította továbbá, hogy az alperes a lakás kiürítéséig köteles a házfelügyelői teendőket ellátni. Az ítélet indokolása szerint az alperes az Mt. 26. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogával élt, amikor a munkaviszonyát felmondta. Munkaviszonya a jogszabály rendelkezése folytán - a felmondási idő lejártával - a munkáltató hozzájárulása nélkül megszűnt, a felmondási ideje pedig 1982. június 1-ig tartott. Miután az alperes a munkaviszonya felmondásával egyidejűleg a munkaszerződésben vállalt lakáskiürítési kötelezettségének nem tett eleget, a szolgálati lakás használatának időtartamáig köteles a házfelügyelői teendőket ellátni.

A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.

Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. E rendelkezésből következik, hogy a dolgozót kötetlen felmondási jog illeti meg. A felmondása pedig érvényes, ha a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatát a munkáltatói jogokat gyakorló tudomására hozta.

Az adott esetben az alperes felmondását a munkáltatói jogok gyakorlására jogosult közös képviselő 1982. április 20-án vette kézhez. A felmondás a felmondási idő elteltével egyoldalúan szünteti meg a munkaviszonyt. A felmondási idő rendeltetése, hogy mindkét fél felkészülhessen a munkaviszony megszűnésére, a dolgozó előkészíthesse új munkaviszonya létesítését, a munkáltató pedig az üresen maradt munkakör betöltését.