A Szegedi Ítélőtábla Bf.139/2009/26. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §, 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 42. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 1. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 352. §, 353. §, 371. §, 372. §] Bírók: Harangozó Attila, Maráz Vilmosné, Nikula Valéria

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.139/2009/26.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2010. január 12. és március 16. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján 2010. március 16. napján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2009. február 5. napján kihirdetett 2.B.172/2008/32. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint:

A vádlottat a vesztegetés bűntette [Btk.250. § (1) bek., (2) bek. b/ pont, (3) bek. III. fordulat és (3) bek. 2. tétele] miatt emelt vád alól f e l m e n t i .

Főbüntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónap börtönre, mellékbüntetését 3 (három) év közügyektől eltiltásra enyhíti.

A halmazati büntetésre utalást mellőzi.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében [Btk. 250. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés III. tétel] és befolyással üzérkedés bűntettében [Btk. 256. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont], ezért őt - halmazati büntetésül - 5 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Kötelezte az eljárás során felmerült 299.232.- forint bűnügyi költség megfizetésére a Bács-Kiskun Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala külön felhívása szerint.

Az első fokú ítélet ellen ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be.

Fellebbezést jelentett be az ügyész a vádlott terhére, súlyosabb fő- és mellékbüntetés kiszabása érdekében, továbbá a vádlott és a védő egyezően elsődlegesen hatályon kívül helyezés, másodlagosan a vesztegetés bűntette [Btk. 250. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés 3. tétel] tekintetében felmentésért, illetve a befolyással üzérkedés bűntette esetében az eltérő jogi minősítés érdekében az alapeset megállapításáért, valamint harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítéséért.

A fellebbezési szakban bizonyítási indítványt terjesztett elő a védő, megismételve az elsőfokú eljárásban tett indítványát. A vádlott hivatalos személyi minőségére (1. sz. név) megyei koordinátor tanúkénti kihallgatását, illetve a vádlott tevékenységéről készített beszámolóinak a beszerzését kérte. A vádlott tudtán kívül készült hangfelvétel készítésének indokára (2. sz. név), (3. sz. név) és (4. sz. név) tanúkénti kihallgatását, valamint (5. sz. név) és (6. sz. név) szembesítését is indítványozta. A befolyással üzérkedés bűntettének minősített esete megállapítását vitatva (7. sz. név) MEH államtitkár tanúkénti kihallgatását kérte arra nézve, hogy nem az államtitkár, mint hivatalos személy döntött a pályázatról, hanem egy szakértői bizottság.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a védelem által meghallgatni kért tanúk közül kizárólag (1. sz. név) kihallgatása, valamint a vádlott által készített beszámolók beszerzése szükséges. A többi tanú kihallgatására irányuló bizonyítási indítvány teljesítését azért nem látta indokoltnak, mert a hangfelvétel elkészítésének a körülményei az elsőfokú eljárásban tisztázásra kerültek, míg (7. sz. név) ismeretei kizárólag olyan tényekre terjedhetnek ki, amelyek a rendelkezésre álló iratokból előtalálhatóak, így erre vonatkozóan további bizonyítékok beszerzése szükségtelen. Egyébként az elsőfokú bíróság kellően megindokolta a bizonyítási indítványok elutasítását. Indokaival az ítélőtábla egyetértett.

A vesztegetés bűntette miatti felmentés, illetve az enyhítés érdekében bejelentett vádlotti és védői fellebbezések alaposak, az ügyészi fellebbezés alaptalan.

Az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően felülbírálva az elsőfokú bíróság ítéletét megállapította, hogy annak tényállása részben nincs felderítve [Be. 351. § (2) bekezdés a) pont] nevezetesen az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy a vádlott hivatalos személynek minősült-e.

Az elsőfokú bíróság önmagukban a jogszabályokból - a területfejlesztési, önkormányzati társulások működéséhez kapcsolódó költségvetési támogatásról szóló 61/2000. (V.3.) Korm. rendelet és a kistérségi megbízottakról szóló 274/2004. (IX.24.) Korm. rendelet alapján állapította meg, hogy a vádlott 2003-2005 években hivatalos személy volt. Ez azonban a Btk. 137. § 1/j) pontja szerint a központi államigazgatási szervnél: a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatalnál szolgálatot teljesítő olyan személy esetén állapítható meg, akinek a tevékenysége a hivatal rendeltetésszerű működéséhez tartozik, a Btk. 137. § 1/k) pontja szerint pedig, ha a közhatalmi, államigazgatási feladattal megbízott szervnél, testületnél dolgozó személy maga közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el.

A fenti kormányrendeletek megalkotására a Kormányt a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (Ttftv.) hatalmazta fel. Ebből következően a tényállásbeli időszakban a területfejlesztési önkormányzati társulásokra e jogszabály, valamint a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény szabályait kellett alkalmazni. Az ezek alapján létrejött településfejlesztési önkormányzati társulások azonban nem láttak el közhatalmi, államigazgatási feladatokat, ugyanis az ilyen feladatok végzésére az érintett önkormányzatok kizárólag a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 42.§-a szerinti hatósági igazgatási társulást hozhattak létre - az itt is alkalmazandó - 1997. évi CXXXV. törvény szabályai szerint. Mindezekből az következik, hogy a kistérségi megbízotti hálózat kifejezetten a területfejlesztési önkormányzati társulások feladatainak ellátását szolgálta, hatósági igazgatási feladatai nem voltak.

A részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében az ítélőtábla a Be. 353. § (1) és (2) bekezdése alapján felvett részbizonyítás keretében az ügyben tanúként kihallgatta (1. sz. név)-et, aki 2002. szeptember 1. napjától 2008. február 28. napjáig terjedő időszakban (megye megnevezése) megyében a területfejlesztési kistérségi megbízottak koordinátora volt. Ezen túlmenően beszerezte a vádlott térségfejlesztési, illetőleg területfejlesztési megbízottként végzett tevékenységéről készített beszámolóit.

Az ítélőtábla a részbizonyítás eredménye, valamint az iratok egybehangzó adatai alapján a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja alapján - a vesztegetés bűntetteként értékelt cselekményt érintően - eltérő tényállást állapított meg:

A vádlott térségfejlesztési megbízottként államigazgatási szervnél vagy önkormányzati igazgatási szervnél nem teljesített szolgálatot és a tevékenysége ilyen szerv rendeltetésszerű működéséhez nem tartozott. Területfejlesztési megbízottként sem látott el olyan tevékenységet, amely jogszabály alapján közhatalmi, illetve államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél vagy testületnél közhatalmi illetőleg államigazgatási feladatnak minősül. Ebből következően nem volt térségfejlesztési megbízottként a Btk. 137. § 1/k pontja szerinti, illetve területfejlesztési megbízottként a Btk. 137. § 1/j pontja szerinti hivatalos személy.