A Kúria Kfv.35562/2012/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 35. §, 44. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Tényleges, valós gazdasági esemény hiányában az adólevonási jog nem gyakorolható.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.32556/2010/16., *Kúria Kfv.35562/2012/7.* (AVI 2016.11.85), 3172/2014. (VI. 3.) AB végzés

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.562/2012/7.szám

A Kúria a Komáromi és Körmendi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horváth Tamás Vilmos ügyvéd, által képviselt felperesnek dr. Ovardics János jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. július 4. napján kelt 28.K.32.556/2010/16. számú ítélete ellen a felperes által 18. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 28.K.32.556/2010/16. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kettőszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes bejegyzett főtevékenységi köre számítógép alkatrészek nagykereskedelme, szoftverkészítés, szaktanácsadás. A felperes 2006. augusztus hónapban a P. K. Kft. számlája alapján 3.569.186 Ft, a S. Zrt. bizonylataira alapítottan 53.307.860 Ft, a C.-C. Kft. számlái kapcsán pedig 28.169.004 Ft általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) helyezett levonásba. A felperes számlák szerinti beszállítói további beszállítóktól - láncértékesítések útján - jutottak a bizonylatokon feltüntetett termékekhez.

Az adóhatóság a felperesnél 2006. augusztus hónapra, áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtt ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott határozatban a felperes terhére 96.382.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő áfa adókülönbözetet írt elő, ami után 48.191.000 Ft adóbírságot szabott ki.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes - a 2010. március 22. napján kelt határozatában - az első fokú határozatot helybenhagyta. Döntésének indokolása szerint a felperes által befogadott számlák nem tekinthetők az áthárított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak, mert a gazdasági események feltárására indított vizsgálatokból, bizonylatokból, nyilatkozatokból, tanúvallomásokból megállapítható, hogy a gazdasági események a valóságban nem a számlákon megjelölt módon mentek végbe. A számlák tartalmilag hiteltelen bizonylatok, ezekre adólevonási jog nem alapítható. Az elsőfokú adóhatóság teljesítette tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét, mindegyik beszállító társaságnál vizsgálatot folytatott le, szakértőt is kirendelt, és ezek eredményeként alappal rögzítette, hogy a termékek eredete igazolatlan. Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32.§ (1) bekezdés a) pontjára, 35.§ (1) bekezdésére, 13.§ (1) bekezdés 16. pontjára, 43.§ (5) bekezdésére, 44.§ (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165-166.§-aira, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésére, 2.§ (1) bekezdésére, 97.§-ára alapította. Rögzítette, hogy a felperes javára kellően körültekintő eljárás nem állapítható meg. A saját tőke és a bruttó árbevétel kedvező aránya önmagában nem jogellenes, azonban az értékesítési láncolatban résztvevő társaságoknál az állapítható meg, hogy 3.000.000 Ft-os alaptőkével több száz milliós, esetleg milliárdos nagyságrendű kereskedelmi tevékenységet végeztek, majd rövid működést követően a társaságokat külföldi személyeknek értékesítették, illetve más személyek adataival visszaélve került sor a társaságok értékesítésére. A beszállítók szállítási, raktározási költséget vagy egyáltalán nem vagy csak minimális összegben számoltak el. Az áruk eredetét az egész eljárás során nem lehetett igazolni, a láncolat kezdetén lévő társaságok számlái is hiteltelenek, és a befogadók sem végeztek mást, mint továbbszámlázást. A határozatban részletezett adatokra, tényekre, körülményekre, bizonyítékokra figyelemmel a felperes nem tanúsította a szokásos gondosságot ügyletkötései során, illetve a számlák befogadásakor, és olyan láncolatban vett részt, amely az adóbevételek csökkentésére, adó visszaigénylésre irányult, tehát rosszhiszemű, rendeltetés ellenes joggyakorlást valósított meg, ezt a felperes által alaptalanul vitatott szakértői vélemény is alátámasztja. Ez utóbbi egyebek mellett rögzíti azt is, hogy a tényleges beszerzési forrás semmilyen adatból nem rekonstruálható. A forgalmi adatok alapvetően fiktív, valójában soha nem létező áruk mozgásáról szólnak, az adózói adatokat figyelembe véve ilyen tömegű mikroprocesszor egyetlen szomszédos országban sem adható el, a felperes által állítólag exportált darabszámok meghaladják a térség bármely államának belső piacát.

A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott a tényállás tisztázatlan, bizonyítatlan voltára, kifejtette, hogy gazdasági eseményeket hitelesen igazoló dokumentum birtokában jogszerűen gyakorolta adólevonási jogát, és bizonyítási indítványokat terjesztett elő.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.