BH 2015.8.239 A kisajátítási eljárást megindító közérdekű célnak konkrétnak és reálisnak kell lennie, az érdekelt bizonytalan, tájékoztató jelleggel jelölt nyomvonalú úttal érintett, több korlátozás alatt is álló ingatlan kisajátítására alappal nem kötelezhető [1997. évi LXXVIII. tv. 30. § (4) bek.; 2007. évi CXXIII. tv. 2., 3., 5. §; 1988. évi I. tv. 29. § (1) bek.].

[1] Az alperesi beavatkozó 2013. június 28-án az alperestől a .../77 hrsz.-ú és a .../78 hrsz.-ú ingatlanok kisajátítását kérte, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. § (4) bekezdése alapján.

[2] Kérelmét azzal indokolta, hogy a tanyaközpont építésére jogerős építési engedélyt kapott, azonban a tulajdonát képező ingatlanok területéből a tehermentesítő út nyomvonalára és a védőtávolságra tekintettel összesen 6000-8000 m2 terület hasznosítható korlátozottan. Előadta, hogy a HÉSZ az ingatlanokat az Má-II.A építési övezetbe sorolja. Hivatkozott arra, hogy 2006. november 16. napján kelt levelében felajánlotta Szentendre Város Önkormányzata részére megvételre azokat, megállapodás nem jött létre. Az elkerülő út közvetlenül kapcsolódik a 11. számú fő közlekedési úthoz, amely állami kezelésben van, és a terveket a felperes kezeli, de annak kiderítése, hogy az Étv. 30. § (6) bekezdése alapján ki az érdekelt az eljárásban, nem az ő feladatát képezi, ezért elsődlegesen Szentendre Város Önkormányzatát jelölte meg érdekeltként.

[3] Az alperes a 2013. november 19. napján kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy a .../77 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozóan terjesszen elő kisajátítási kérelmet. A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) 2. § n) pontjára, 5. § (1) bekezdés a) pontjára, (2) és (4) bekezdésére hivatkozott.

[4] A felperes az alperes határozatának a Ket. 114. § (1) bekezdése alapján történő visszavonását kérte, arra hivatkozva, hogy az 1116. jelű Szentendre tehermentesítő út országos közút, nem tartozik Szentendre Város Önkormányzata érdekeltségébe, az építtető feladatok a kezdetektől fogva a felperesnél vannak, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 29. §-a alapján. Ő készítette el az előzetes vizsgálati dokumentációt, a lehetséges nyomvonal-variációkra tekintettel forráshiány miatt környezeti hatástanulmány nem készült, ezért csak tájékoztató jelleggel kérte a helyi építési szabályzatban az út jelölését, végleges nyomvonal megjelölésére a közeljövőben nem kerül sor. Hangsúlyozta, hogy az útra vonatkozóan nem történt jóváhagyás, nyomvonal-kijelölés csak tájékoztató jellegű, ezért az ingatlanon a tanyaközpont megvalósítását nincs lehetősége megakadályozni. Megjegyezte, hogy számos ilyen fázisban előkészített és a helyi építési szabályzatban csak tájékoztató jelleggel szereplő útberuházás van az országban.

[5] Alaptalannak értékelte az alperes határozatában foglalt azon állítást, amely szerint az érdekelt személye nem állapítható meg, ezért az Étv. 30. § (4) bekezdésében foglalt feltétel nem valósult meg, mivel a felperestől a beavatkozó az ingatlan megvételét nem kérte.

[6] A visszavonás iránti kérelmét másodlagosan a határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetlevélnek kérte tekinteni.

[7] Az ügy első tárgyalásán kiegészítette keresetét azzal, hogy a felülvizsgálni kért határozat a Ket. 15. § (1) bekezdését, a Kstv. 32. §-át sérti, mivel a kisajátítási eljárásban Szentendre Város Önkormányzatát ügyfélként nem vonta be az alperes. Az önkormányzatot a tulajdoni lap tanúsága szerint elővásárlási jog illeti meg, és az ingatlan-nyilvántartás szerint a bejegyzett építési tilalom jogosultja is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.

[8] Ítéletének indokolásában a Kstv. 2. § (1)-(4) bekezdéseire, 2. § n) pontjára, az Étv. 30. § (4) és (6) bekezdésére hivatkozott. Kifejtette, hogy a közigazgatási ügy irataihoz csatolt ART és HÉSZ tervlapja, valamint a felperes, az alperes és a beavatkozó egybehangzó nyilatkozata alapján megállapítható volt, hogy az 1116. jelű Szentendre tehermentesítő út a HÉSZ-hez tartozó tervlapon ábrázolásra került. Az előzetes vizsgálati dokumentáció alapján több lehetséges nyomvonaltervezet készült el, a környezetvédelmi hatástanulmány és más eljárások lefolytatásának hiányában a végleges nyomvonalat nem határozták meg, arra pénzügyi forrás hiányában a jövőben sem kerül sor. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem vitatta, hogy a Kktv. 29. §-a értelmében az 1116. jelű tehermentesítő út vonatkozásában az építtetői feladatokat ellátja, a tervezett út nem gyorsforgalmi út, megépítése nem Szentendre Város Önkormányzat érdekeltségi körébe tartozik. A felperes nyilatkozata alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, az, hogy az 1116. jelű, Szentendre tehermentesítő út építése a magyar állam érdekében áll.

[9] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Étv. 30. § (4) bekezdése értelmében a HÉSZ olyan közérdekű cél megvalósítását írja elő, amely nem várható el beavatkozótól. Rögzítette azt is, hogy az alperes felhívta nyilatkozattételre Szentendre Város Önkormányzatát az eljárása megindításakor, az önkormányzat az ügyben érdemi nyilatkozatot tett, amelynek alapján az alperes vizsgálta az Étv. 30. § (4) bekezdésében foglalt érdekelt személyét.

[10] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az Étv. 30. § (4) bekezdése alapján az eljárás megindításának feltéte­lei nem teljesültek, és a határozat hozatalához szükséges határidő nem telt el. A bíróság szerint a beavatkozó nem köteles a Kktv. alapján valamennyi útépítéssel kapcsolatban jogosultsággal rendelkező jogi személy részére az ingatlan vételét felajánlani, különös tekintettel arra, hogy a HÉSZ-hez tartozó tervlap a felperes szerint sem tartalmazta a tervezett út végleges nyomvonalát. A felperes az építési engedély módosítása iránti eljárásban ahhoz nem járult hozzá, arra hivatkozva, hogy a tanyaközpont építését érinti a tehermentesítő út létesítése, amely az ingatlannal kapcsolatban alátámasztja érdekeltségét.

[11] Hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a kisajátítás iránti kérelem benyújtására kötelezésről szóló határozat felülvizsgálata iránt indult perben a bíróság azt vizsgálhatja, hogy a Kstv. 24. § (1)-(5) bekezdésében meghatározott, a kisajátítás iránti kérelem mellékletét képező feltételek, és az Étv. 30. § (4) bekezdésében foglalt feltételek megvalósultak-e, és az ingatlan kisajátítása a Kstv. 2. § n) pontja, az 5. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint lehetséges-e.

[12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.

[13] Másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte és a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.

[14] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Étv. 30. § (4) bekezdését, a Kstv. 2. és 5. §-át, a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 339/A. §-át, és a Ket. 15. § (1) bekezdésében foglaltakat. Utalt arra, hogy a jogerős ítélet tévesen hivatkozik a Kstv. 2. §-ára, annak (2)-(4) bekezdésére, vélhetően a Kstv. 5. §-át kívánta felhívni. Kifogásolta, hogy a bíróság nem rögzítette, amit az alperes a támadott határozatában írt, nevezetesen hogy az út nyomvonalát nem szabályozási elemként, hanem csak tájékoztató jelleggel tartalmazza az ART, illetve a 2002-es és 2004-es szabályozási terv.